Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-03-24 / 6. (311.) szám
2005. március 24. JJ PEST Volt egyszer egy Alkotmány mozi Filmszínházból lakóház 1.rész Elcsúfított külseje, ráccsal elzárt bejárata nyomán a mai járókelő aligha gondol arra, hogy az Árpád út 57-59. szám alatt egykor a város legnépszerűbb mozgóképszínháza működött. Alapítása idején, 1919-ben itt korzóztak az újpesti hölgyek és urak, erről kapta eredeti nevét az egykori Corso mozi, amelyet 1958-tól neveztek Alkotmánynak. A mozi 78 évnyi működés után, 1997-ben végleg bezárt, és 2005 tavaszán immár arról adunk hírt, hogy az épületet lebontják. Helyén ötszintes lakó- és irodaház épül. Cikkünk első részében a mozi múltját idézzük fel. Várakozók a mozi büféjében. (Az archív felvételeket az Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény, az eredeti mozijegyeket Viczián Botond bocsátotta rendelkezésünkre) Az utolsó előadás mozijegye fldosz.: 12207572241 1995.01.Sí-tói az AFft 122 Jobb 33. sor S'.szék M./RRC- 9469 ---9 7. Okt.^S» 2©. 0© óra 9.80 Ft 21. Alkotmány mozi 21. Alkotmány A Rab Ráby című film plakátja 1965-ből, és egy későbbi mozijegy Corso, Árpád, Alkotmány Bár a filmszínház alapítását 1919-ben jegyezték be, a Corso mozi 1920-ban nyitotta meg kapuit Friedmann Lajos igazgatása alatt. 1921-ben Corso nagykávéháznak nevezték, és itt volt az UTE-kör helyisége is. Szász Emil működtette a termeket, amelyekben rendszeresen tartottak vetítéseket is. 1933-tól öt éven át Deszberg Dezső vezette a céget. 1936-ban a mozi nevét Korzóra magyarosították. 1938-ban hazafiasabb elnevezésre volt szükség, ekkor kapta a mozi - a közterülettel megegyező - Árpád nevet, amelyet egészen a háború végéig viselt. 1946-ban - Griesz József vezetése idején - a cégéren újra az eredeti Corso név szerepelt. A városrész legnagyobb filmszínháza 1958-tól már az Alkotmány nevet viselte, közel négy évtizeden át. Az 1970-es évek elején az épületben - akkor igen jelentős összegnek számító - nyolc és fél millió forint értékű felújítást végeztek. A teljes megújulás nyomán, 1972-ben a mozi - mai kifejezéssel - a retrostílus jegyeit képviselte. A büfénél piros műbőr székek, a falon dombormű, a plafonon gömb alakú lámpák jelezték, hogy a belsőépítész a legmodernebb elemekkel ruházta fel a filmszínházat. Abban az évtizedben egymást érték a telt házas előadások. A munkáskerület lakói számára a mozijegy filléres kiadásnak számított. A repertoáron szinte valamennyi filmsiker szerepelt; egy-két hét után cserélték a műsort. hogy a nagy többség már csak esztétikai okokból is a csillogót választotta. A légkondicionált, kényelmes plázamozival párhuzamosan az Árpád úti épület huszonöt éve felújítás és gépcsere nélkül, tönkrement szellőztető- és fűtőrendszerrel fogadta a nézőket. Senki sem hitte volna - állítja a gépész -, hogy a bezárás előtti hetekben még egyszer, utoljára nézőcsúcsot döntöget az Alkotmány mozi. A nézők már a Duna Plazába jártak, amikor az Alkotmány a Függetlenség napját tűzte műsorra. Újra felfutott a „népszerűségi index”, és hétvégén hatszázan ültek be egy-egy előadásra. A bezárásról azonban döntés született. Az utolsó előadást 1997. október 29-én tartották. Az Ál/Arc című filmet játszották, Nicolas Cage- dzsel a főszerepben. Az előadás után leszerelték a vetítőket, amelyek később a Kamaraerdei Ifjúsági Parkba kerültek. „Én voltam az utolsó néző, aki elhagyta a mozit”- idézte fel emlékeit Viczián Botond. Sorozatunk második részében - következő számunkban - a mozi helyére épülő lakó- és irodaházról szóló interjúnkat olvashatják. Rojkó A. Az utolsó mozigépész Az Alkotmány mozi végnapjait lapunk kérésére Viczián Botond, a filmszínház utolsó főállású mozigépésze idézte fel. Elmondta, hogy az Alkotmány Budapest legnagyobb befogadóképességű mozijai közé tartozott, a nézőtéren 755-en foglalhattak helyet. A nyolcvanas években még a bemutatómozik közé tartozott, úgynevezett premier- vagy első hetes filmeket játszott, később lefokozták „másodhetes mozivá”. A mozigépész úgy véli, ez volt az utolsó szocialista stílusban működtetett mozi. Különlegességnek számított, hogy minden feladatra jutott külön ember (gépész, jegyszedő, pénztáros stb.), de a munkatársak között akadt olyan is, aki figyelte és jelentette a többieket a mozi vezetőjének. A rendszerváltás a filmszínházakat is érintette, a privatizált mozik különböző társaságokhoz kerültek, az Alkotmány a Budapest Filmé maradt. Az 1990-es évek elején felmérés készült az Alkotmány és a Lux moziról, amelynek nyomán megállapították, hogy mindkettőt kihasználatlanság és gazdaságtalan működés jellemzi. Viczián Botond szerint a kegyelemdöfést a Duna Plazában megnyílt első magyarországi multiplex mozi adta meg, amely mágikus erővel vonzotta el Újpestről a nézőket. Az Alkotmány addigra any- nyira megkopott,