Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)
2004-03-11 / 5. (285.) szám
8 2004. március 11. egy harmadiknak a mobiltelefonálás szabályairól, illemtanáról kellett számot adnia. Mások pedig illusztris, ám soha nem látott vendéget vártak otthonukba, és az ismerkedés, a társalgás fortélyait, a vacsorakészítés és tálalás pillanatait kellett bemutatniuk. Tegyük hozzá, jórészt sikerrel. A feladatok az élet bonyolult kapcsolatait tárták elénk. A többórás vetélkedő nyilvánvalóvá tette: a diákok otthonról és iskolájukból számtalan példát szinte észrevétlenül hoztak magukkal, és a felkészülés heteiben még többet tanultak. Melyet alkalmazni is tudtak. Igaz, megmosolyogtató volt, amikor az eredményhirdetés során az egyik dobogós helyet elérő vegyes páros csapat férfiú tagjai a lány társakat lekörözve elsőként járultak az oklevelet átadó zsűritaghoz. Bizony, a versenyen jobban ment... Ide is igaz a mondás: minden jó, ha a vége jó. Mindhárom szekció csapatai jól érezték magukat, és ez már önmagában is dicséretes. Megfogalmazódott: ez volt az első illemtani vetélkedő, de minden bizonnyal lesz folytatás. Ennek pedig nemcsak a könyvjutalmat, oklevelet, illetve emléklapot átvevő csapattagok örülhettek, hanem Borosné Kézy Zsuzsa, a Csokonai Vitéz Mihály 12 Évfolyamos Gimnázium igazgatója és a vetélkedőt vele együtt életrehívó és gondozó munkatársa, Déri János tanár úr is. ❖ A Tudni illik, hogy mi illik címmel megrendezett illemtani vetélkedő dobogóra került csapatai: 5-6. osztályos korcsoport: I. helyezett a Német Tagozatos Általános Iskola csapata: Szava- lenszky Helga, Újházi Frézia, Wéber Szandra és Székely Márton Áron, felkészítő tanár: Szemán- né Gragger Sarolta. II. helyezett a Szűcs Sándor Általános Iskola csapata, III. helyezett a Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnázium csapata. 7-8. évfolyamosok: I. helyezett a Könyves Kálmán Gimnázium csapata: Háden Krisztina, Miskey Helga, Botos András, Schlingloff Dávid, felkészítő tanár: Szabóné Winkler Ágnes. II. helyezett: a Német Tagozatos Általános Iskola csapata. III. helyezett a Csokonai Vitéz Mihály 12 Évfolyamos Gimnázium csapata. 9-10. évfolyamosok: I. helyezett a Bródy Imre Gimnázium 3-as számú csapata: Simon Rita, Veress Edit Éva, Ádám Ottó, Deme Róbert, felkészítő tanár: Király Béla. II. helyezett a Bródy Imre Gimnázium 2-es számú csapata, III. helyezett a Bródy Imre Gimnázium 1-es számú csaIllemtani vetélkedő Először, de nem utoljára M ég az elmúlt év kora őszén ismertette meg versenyfelhívását - lapunkban is közzétéve - a Csokonai Vitéz Mihály 12 Évfolyamos Gimnázium a városrész általános és középiskoláival, mely szerint illemtani vetélkedőre hívná és várná a játékos kedvű diákokat. A csapatoknak öltözködési és viselkedési „tudományról” kellene számot adni, természetesen életkoruknak megfelelően és aszerint elvárható mértékben - állt a tudnivalók között. A felhívásra az 5-6., 7-8., 9-10. évfolyamok diákjai neveztek, 4-4 tagú csapatokat alkotva. A február 25-én megtartott vetélkedő fővédnöki tisztét Hock Zoltán, Újpest alpolgármestere vállalta fel. Már a versenyen való megjelenés is vizsgafeladat volt, kéretett ünnepi öltözetben megjelenni. Amíg a csapatok a több mint 30 kérdésből álló totó kitöltésén fáravolt ruhaváltás, avagy - mert erre is volt példa - a 13-14 éves korosztályú ifjú hölgy iskolában műkörömmel, vadító körömlakkal ellátva, életkorából adódó hamvasdoztak, a zsűrinek már akadt feladata: szemügyre kellett venni, milyen is a versenyzők öltözéke, majd a totójavítás szünetében átöl- tözési jelenet következett. Az ünnepi öltözetből lazább, hétköznapi, és mivel a diákok hétköznapjaikat jórészt az iskola berkeiben töltik, iskolai öltözéket kellett ölteni. Majd szerepjátékok következtek illemtani vizsgaként. Mindezekből kiderült, a tudomány gyakorlati alkalmazása megtörtént-e? Lehet-e az illemtan tudományát elsajátítani és a gyakorlatban alkalmazni? A kérdés első felére bízvást felelhetünk igennel, a kérdés másik felére nem mindig igen a válasz. Hiszen túl a negyedik, sőt ötödik ikszen is kerülhet és kerül is az ember olyan helyzetbe, amikor bizony pirulva avagy gyöngyöző homlokkal hátrál ki egy szituációból, jóllehet nemcsak „jól nevelt” és élettapasztalattal teli, hanem forgatott már illemtankönyvet is. Nem díjazta a zsűri, ha az ünnepi öltözékként póló, farmernadrág, bő szárú, sokzsebes náci, térdig érő pulóver „köszönt” vissza rá. Nem volt nyerő az sem, amikor az újabb fordulóban, a hétköznapi öltözék megjelenítésekor nem ságát és szépségét agyonkozmetikázva, álcázva jött, és nemcsak a vetélkedő kedvére. De a zsűritagok örömére természetesen több volt a jó feladatmegoldás. Már a tesztek is jól sikerültek, a szerepjátékok pedig izgalmas feladatot jelentettek. És igazából az életről szóltak, olyan helyzetek megjelenítését várták el a diákoktól, amelybe bármikor belekerülhetnek. Például a csapattagoknak el kellett játszaniuk, hogy vakbélműtét után kórházban lábadozó társukat látogatják meg. Tárgyak segítették, mit is vigyenek látogatóba, hogyan adják át a virágot, milyen ajándékkal lepjék meg a kis beteget, hagyják-e az ajándékon rajta az árcédulát, döntő szempont-e az ajándék ára, avagy illik-e kommentálni azt? Egy másik csapat az iskolai életet jelenítette meg, a kapcsolatkeresés és -építés mozzanatait a diák és a tanár között,
