Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)
2004-07-01 / 13. (293.) szám
2004. július 1. Közlekedésünk történetéből Átszállás nélkül a Moszkva térre... a 84-es autóbusz múltjából Mintegy három évtizeden keresztül hétvégi, budai hegyvidékbeli kirándulásaink nélkülözhetetlen kelléke volt a C, később 84-es jelzést viselő autóbuszjárat. Még ma is sokan hiányoljuk, főleg mikor e viszonylat egykori útirányát csak többszöri átszállással sikerül beutaznunk. Most az alábbiakban röviden vázoljuk az emlékezetes 84-es történetét, melyhez minden kedves Olvasónknak kellemes „utazást” kívánunk! Autóbusszal Újpestről Óbudára... Az ’50-es években Újpestnek már többirányú tömegközlekedési kapcsolata volt a főváros belső kerületeivel. Átszállás nélkül lehetett eljutni villamossal a Váci út vagy a Lehel utca vonalában a Nyugati pályaudvarhoz, és szintén közvetlen autóbuszjáratok vezettek a Nyugatihoz, valamint az angyalföldi Szent László úton keresztül a másik főbb közlekedési csomópont, a Keleti pályaudvar felé. Újpest és a „Dunán túli” Óbuda közötti utazás megkönnyítésére azonban csak az évtized végén létesítettek közvetlen autóbuszjáratot. Az akkor 93-asnak keresztelt viszonylat negyvenöt esztendeje, 1959. április 4-én indult meg az óbudai Miklós utca és Rákospalota-Újpest vasútállomás között. Vonala a Flórián téren, az Árpád hídon és a Váci úton át vezetett Újpestig, innen az Árpád út-Lebstück Mária utca-(a mai elnevezéssel élve) Görgey Artúr út irányban folytatódott - utóbbi szakaszon csak egy hónapig. Májustól a biztonságosabb közlekedés érdekében a 93-asok nem fordultak be a Lebstück Mária utcába, az Árpád úton továbbhaladva a Kiss János és Görgey Artúr út irányból érték el a vasútállomást; az Árpád útra vissza a Szilágyi utcán jutottak el. Reggel 5 és este 11 óra között indultak a kocsik, és 27 perc alatt futották be az utat. Ez idő tájt a mainál jelentősebb volt a hivatásforgalom, ez pedig a csúcsidőszakbeli utasszám kiemelkedő nagyságában mutatkozott meg. Gyári műszakváltások idején, valamint a hivatali munkaidő kezdetekor és végén rengetegen vették igénybe a buszokat, amelyek azután napközben szinte üresen köröztek. Ezért június végétől munkanapokon napközben 8 és 13 óra között szüneteltették a 93-as forgalmát. Ezt szombati napokra is kiterjesztették, ekkor 8-tól 11.30-ig nem jártak. Viszonylatunk 1960. február 15-étől „rendkívüli járat” minősítéssel élt tovább, jelzése C-re változott. (A 93-as számot a májusban megindított repülőtéri járat kapta.) A rákospalotaiak kényelmére útvonalát december elejétől a Szilágyi utcán, az aluljárón és a Pozsony utcán a mai Fő útig hosszabbították meg, ám a kihasználatlanság miatt nem egész másfél hónap elteltével - e szakaszt mellőzve - ismét a vasútállomás lett a végpont. ...és a Moszkva térre Jelentősebb hatással bírt a vonal budai részének módosítása, mely 1961 februárjában történt: 6-ától a (mai neveken) Pacsirtamező ut- ca-Lajos utca-Árpád fejedelem útja-Margit körút vonalában a Retek utcáig, 7-étől pedig a Moszkva térig jártak a C buszok. Ezután a járat kocsijai munkaszüneti napokon jelentős kirándulóforgalmat bonyolítottak le, az újpestiek szinte közvetlenül - a Moszkva téren csupán egy átszállással - a budai hegyekbe juthattak. Segítséget nyújtott hozzá a Fővárosi Autóbusz- üzem házilag gyártott csuklós autóbuszaival, melyek a ’60-as évek második felében álltak szolgálatba e viszonylaton. 1966-ban a C jelzést a legendás 84-es szám váltotta fel. 1971 februárjában adták át a Szilágyi utcai végállomást, járatunk buszai azóta innen indultak hosszú budai útjukra, melyet egy irányban mintegy 40 perc alatt futottak be. Ekkoriban csúcsidőben már 11 darab Ikarus 180-as típusú csuklós közlekedett a 84-es vonalán, az évtized közepétől már egész napos üzemidőben. Csak érdekességként említjük meg, hogy a Margit híd és a mai Margit körút 1978. évi felújítása során átmeneti jelleggel gyorsjárat is közlekedett piros 84-es számmal a Moszkva tér és a Gyöngyösi utca között. Az Újpestet nem érintő viszonylat csak mintegy fél esztendőn át üzemelt. Egy piros 84- es a Szilágyi utcai végállomáson, 1990- ben Még a ’70-es, ’80-as évek fordulójában ismételten típusváltás következett be: Ikarus 280-asok jelentek meg az újpest-budai járaton. Számuk csúcsidőszak idején tizenkilenc volt. Közben előrehaladott állapotba került a metró építése. A Váci út jó része munkaterületté vált, a közúti forgalmat a párhuzamos utcákba terelték. Ez alól a mi 84-esünk sem volt kivétel. A kerülőutak használata által megnövekvő menetidőt csökkenteni kellett, ezt pedig megállóhelyek megszüntetésével érték el. így járatunk 1984. augusztus 11-étől gyorsjáratként működött tovább. Ekkor született meg egy testvér is: a 184-es, mely az óbudai Bogdáni út és az újpesti Árpád út között üzemelt - bejárva a Gyöngyösi utca menti lakótelepet -, egészen 1990. július 1-jéig. Talán még emlékszünk rá, milyen lendülettel vetette magát ki a Szilágyi utcai végállomásból egyik-másik piros 84-es, és nagy iramban, szinte lassítás nélkül haladt egészen az uszoda előtti első megállójáig. Következett a mai István úti (Újpest-központ), majd a Váci úti megállóhely. Az Árpád híd pesti hídfőjéig még csak egy helyen, a Gyöngyösi utcánál lehetett levagy felszállni. A korabeli menetrend szerint a buszok csúcsban 5-7, napközben 10-12 percenként indultak, menetidejük 37 perc volt. Jön a metró, megy a 84-es Metróépítés - Újpesten is. Ennek hatására az Árpád út egy része munkaterületté vált, így az itt futó járatok - köztük a gyors 84-es is - a Rózsa utca-Munkásotthon utca-Aradi utca-Csányi László (vissza Berda József) utca-Temesvári utca terelőutat vették igénybe ’86 júniusától. Novemberben járatunk útvonala - a piros 96-oséval együtt - módosult, Újpest központja felé a Berda József és a Pozsonyi utcán keresztül jutott el. Ez az állapot 1990. december 14-én állt fenn utoljára, amikor is ün: nepélyesen átadták a metró újpesti szakaszát. Másnap teljes hosszában járható volt az Árpád út, ám ekkor már nem gördült rajta végig a piros 84-es. Az utolsó 14-én este ment el Újpestről... Több mint öt esztendeig alapjáratként az Árpád híd metróállomás és a Moszkva tér között még élt a 84-es, ám a BKV „takarékossági okokból” - sok más viszonylat mellett - 1995. június 11-én ezt is végleg megszüntette. A „hosszú” 84-es útját ma minimum két átszállással tudjuk beutazni... még most is hiányzik. Bár nem valószínű, hogy a sorozatos torlódások, forgalmi dugók miatt ugyanúgy 37 perc lenne a menetideje... Néhány autóbusz, mely napjainkban a gyors 96-oson fut, itt, a 84-esen kezdte „pályafutását” (BPO-829, BPO-831, BPO- 833, BPO-865). Velük - gondolatban - akár még a múltba is visszautazhatunk... (A szerző felvétele) Krizsán Sándor
