Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)
2004-02-26 / 4. (284.) szám
2004. február 26. JjP □ u Om □ sítábor Ausztriában január 10. Az izgalom, a kíváncsiság határtalan! Na- , gyón örültem, hogy társaimmal együtt egy új hellyel ismerkedhetek meg. Ez a hely nem is lehetne máshol, mint a csodálatos, behavazott hegyek országában, Ausztriában... És brr, a busz beindult! Integető kezektől zsúfolt, elköszönő gyermekektől hangos volt a jármű. Az utazás alatti érdekességek sora már Magyarországon elkezdődött. A befagyott Duna mindenkit káprázat- ba ejtett. Városok, falvak, települések... és lám, a határ! Minden síelni vágyó ember izgatottan vette elő útlevelét. A gyerekek nagyon kíváncsian várták, milyen az a másik ország, ahol a hetünket töltjük majd! A határőr bácsi feljött a buszra, és ellenőrizte útleveleinket. Leszállt, s mi boldogan léphettünk Ausztriába. Az utunkat egészen érdekessé tette, hogy 10-12 km hosszú alagúton keresztül jutottunk el a Lachtal falucskában lévő szállásunkig. Napjaink nagy része síeléssel telt, melyet a közelben lévő hegyek tettek lehetővé. Mindennap 9 órától 16 óráig az időt a sípályákon töltöttük. Csak ebédidőben volt pihenőnk. A középhaladó csoportban síelhettem. A sízés az első napokban nehezebben ment, gyakoriak voltak az esések is, persze a mécses is eltörött időnként. Nem adtam fel! A síiskola utolsó napjaiban már több sikerélményem volt, megszelídítettem a hegyek lejtőit, és az utolsó napot esés nélkül vészeltem át! Amikor nem síeltünk, időnket játékos feladatokkal, csapatvetélkedővel töltöttük. A Sítörpök csapatában voltam, a vezetőnk, Hókuszpók, egy apuka volt. Tamás bácsi, Judit néni és a két Gábor bácsi szervezPostánkból ^»Emlékezés ^ z Újpesti Városvédő Egyesület dr. Kovács Ivánné egyesületi l elnök vezetésével meghirdette az „Egy iskola, egy védendő C/ L sír” című programot, melynek célja, hogy az iskolák diákjai híres újpestiek Megyeri úti temetőben lévő sírjának ápolását felvállalva segítsék az egyesület munkáját. Ezzel talán a fiatalabb korosztály számára is kézzelfoghatóvá válik a múlt. Az egyesület természetesen a mi iskolánkat is megkereste, és felkérte dr. Grófesik Dezső gyermekorvos sírjának gondozására. A doktor úr 1903. március 4-én, Gyöngyösön született, és Budapesten, 1993. március 7-én halt meg. 1927-ben, a budapesti tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát, majd pályakezdőként Szekszár- don és Budapesten praktizált. 1933. január l-jén Újpesten dolgozott, és még ugyanebben az évben megszervezte a város első üzemi bölcsődéjét a Magyar Pamutiparnál. Gyermekorvosként vált közismertté, és vívott ki nagy tekintélyt. Hivatása mellett eredményes és népszerű felvilágosító előadásokát szervezett és tartott az újpesti Anyák Iskolájában. 1974 decemberében történő nyugdíjazásáig a rendelőintézet gyermekorvosaként is dolgozott. Haláláig tovább folytatta munkáját, és aktívan dolgozott az egyik újpesti bölcsőde orvosaként. Munkásságáért az Ad Honorem Újpest 1840-1990 díjjal is kitüntették. Az iskolában érdeklődéssel hallottuk, hogy több tanárnőnek gyermekkorában ő volt a gyermekorvosa, így személyes emlékük is van róla. Az általuk elmondott dicsérő szavak után a többi diák-önkormányzati taggal úgy gondoltuk, hogy felkeressük, ápoljuk és megkoszorúzzuk a sírját. Halálával Újpest egy nagyszerű embert veszített el, aki beírta magát a városrész történelmébe. A Megyeri úti temetőben az első sor, 19-es parcellában található a sír, ahol gyergyát gyújtottunk és némán emlékeztünk. Závoczki Adrienn, a Karinthy Frigyes ÁMK Általános Iskola 8. osztályos tanulója 11 ték a feladatokat az egész hét folyamán. Hullahopp, ugrálókötelezés, seprűtánc, floorball székek alatt, memória- és logikai játékok szerepeltek az akadályok között. A tanító nénim és a három tanár bácsi nélkül nem telt volna ilyen érdekesen a hét! 2004. január 15. - a hazaindulás napja. Ezen a napon a síversenyen 4. helyezést értem el, melyért oklevelet vihettem haza. A bőröndök már a buszban sorakoztak. A busz elindult, elköszöntünk a hegyektől, máris úton voltunk Magyarország felé... Itthon a Műegyetemnél leraktuk a síléceket, és meg sem álltunk az iskoláig. Vártam már a szüleimmel való találkozást, azonnal a nyakukba ugrottam. Hazaértünk! Azóta eltelt pár hét, tollat ragadtam, így született ez az írás. Ádám Annabella, a Szűcs Sándor Általános Iskola 4. a osztályos tanulója Az Ady Endre Művelődési Központ már a nyárra készülve hirdeti meg Katalinpusztán lévő táborának idei ajánlatát. Az erdei iskolák számára készült ajánlat iskolai csoportok részére szól, és a május 3-tól június 7-ig, illetve szeptember 1-jétől 30-ig tartó időszakra kínál lovaglási lehetőséggel egybekötött időtöltést. Részvételi díj: 12 e Ft/fő, 5 napos időtartamra. A nyári táborozási szezon 7 napos turnusokban június 21 -tői augusztus 31-ig tart, amelynek ideje alatt a gyermekek teljes ellátásban részesülnek. Az elszállásolás 4-6 fős faházakban történik. A tábor területén közös WC, mosdó, zuhanyozó van. Részvételi díj: 16 e Ft/fő. A hagyományos tábori programokon kívül fakultatív programként a lovaglás alapelemei is elsajátíthatók. Bővebb információ: Ady Endre Művelődési Központ (IV„ Tavasz u. 4. tel.: 231-6000). őátOdááté óvféÁ! T. Szerkesztőség! Önök által szeretnék köszönetét mondani a Nagyszombat utcai idősek napközi otthona dolgozóinak, akik mindent megtesznek értünk. Szeretettel vesznek körül minket, meghallgatnak, megvigasztalnak. Mindent elkövetnek azért, hogy otthon érezzük magunkat abban a néhány órában, amit ott töltünk. Azt még külön meg kell említeni, hogy annyira leleményesek, mindig meglepnek minket valamilyen rendezvénnyel. Legutóbb is nagyszerűen mulattunk a jelmezes farsangi bálon, ami nagyon jól sikerült. Minden jót, egészséget kívánunk Nekik és családjuknak is. Szeretettel: A napköziotthonosok nevében: Márti néni A csúcson
