Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)

2004-11-25 / 23. (304.) (303.) szám

2004. november 25. Olimpiui bajnokok Újpesten Az Újpesti Közművelődési Kör, mely kéthetente tartja rendezvényeit a Polgár Centrumban, a közelmúltban - az egyik tag, Kovácsné Dienes Emőke jóvoltából - az athéni olimpia két bajnokát látta vendégül: Igaly Diána sportlövőt, valamint Janics Natasa kajakozót, aki 500 méteres távon egyéniben és Kovács Katalinnal párosban is első helyen végzett. Mielőtt elkezdődött volna a beszélgetés, még egy nagy feladat várt az olimpikonokra: gipsz kézlenyomatot adtak emlékbe a Testnevelés Tagozatos Általános Iskola diákjainak. A beszélgetést dr. Somos András ügyvéd, a kör alapító tagja vezette. Miután köszöntötte a höl­gyeket, valamint Csonka Gábort, a Magyar Ka­jak-Kenu Szövetség alelnökét, filmrészletek se­gítségével visszaidézhettük a felejthetetlen pil­lanatokat: Igaly Diána „aranyat érő” lövéseit, valamint Janics Natasa győzelmeit. A bajnokok élményeiket interjúban is megosz­tották a lap tudósítójával. A kezdetekről... Mint kiderült, sportolói pályafutásuk hason­lóan kezdődött: mindketten szüleiktől „örö­költék” az adott sportág szeretetét, Dianának az édesapja és az édesanyja is sportlövő volt, Natasának pedig az egész családja evezett.- Számomra természetes volt, hogy sportlövő le­gyek, mivel már gyerekként ott sündörögtem a szüleim körül, velük izgultam, drukkoltam nekik. Természetesen más sportágakat is űztem: fociz­tam, tengóztam, futottam, aerobikoztam, kerék­pároztam. A sportlövészet azonban már huszon­négy éve az életem része. 1980-ban igazolt le a klub - aminek a mostani jogutódja a Polgári Lövész Egyesület -, és akkor döntöttem el, hogy ver­senyszerűen fogom űzni ezt a sportot. 1983-ban junior Európa-bajnok lettem. A győ­zelem megpecsételte a sorso­mat, lökést adott a további évekre - mondta Igaly Diána.- Kiskorom óta követtem édesapám pályafutá­sát, majd a testvéreim is kajakozni kezdtek. Na­gyon megtetszett ez a sportág, mivel vízen, a szabadban van. A korosztályomból sok ismerő­söm evezett, nagyon jó társaság alakult ki, együtt mentünk edzőtáborokba. Az első verse­nyemet „minikajakban” nyertem, és azóta fo­lyamatosan ezt a sportot űzöm, immár tizen­négy éve. Sajnos ki kellett hagynom pár évet, mivel nagyon korán kezdtem, és gyenge voltam. Közben teniszeztem, tornáztam, kézilabdáz­tam, majd tizenegy éves koromban folytattam a kajakozást - tudtuk meg Janics Natasától. „Én imádom az olimpiát!”- Mit jelent egy sportoló életében, ha ki­juthat az olimpiára?- Számomra csodálatos dolog, hogy egy ilyen megmérettetésen vehetek részt, mert ez azt je­lenti, hogy nagyon sok mindent megtettem en­nek érdekében. Mi más célja legyen az em­bernek, mint hogy kijusson az olimpiára? Rá­adásul nálunk, sportlövőknél nagyon komoly feltételei vannak ennek, mert minden verse­nyen csupán egy kvótát osztanak, amiért nagy harcok folynak. Ezért az olimpia csoda egy sportoló életében, legalábbis az enyémben mindenképp - szögezi le Igaly Diána.- Nekem nagyon-nagyon sokat számít, én na­gyon szeretem az olimpiát! Elég fiatalon élhet­tem át az első olimpiámat: tizenhét éves voltam, mikor megkaptam a kvalifikációt Sydneybe. A korábbi olimpián még Jugoszláviát képviseltem, ugyanis csak 2001 óta kajakozom Magyaror­szágon, és 2004 januárja óta vagyok magyar állampolgár. Magát az olimpiát különben na­gyon élveztem, mert egy fia­tal lánynak már csak ott len­ni is nagy dolog. Ráadásul jól is szerepeltem, tizen­nyolc évesen negyedik let­tem. A jó eredmény motivá­ciót adott a következő meg­mérettetésekre. Én imádom az olimpiát! - nyomatékosít Janics Natasa. Beteljesült álmok- Milyen reményekkel ment ki Athénba, szá­mított-e aranyéremre?- Jogos a kérdés, ugyanis ebben az évben kevés jó eredményem volt. A legjobb világversenyen elért hely is csak a hetedik volt, és az Európa-baj- nokságon is csak 13. tudtam lenni. Viszont lőttem két országoscsúcs-beállítást is az idén. Szóval voltak hullámvölgyek ebben az évben az eredményeimet tekintve, és ezek rendesen meg­tépázták az önbizalmamat. De mivel tudtam, hogy utazom az olimpiára, nem volt szabad kis- hitűnek lennem. Reméltem, hogy a fináléba be­kerülök, az első hatban ott leszek. Nagyon sokat dolgoztam azért, hogy ez így is legyen. Ha mond­juk ezelőtt három hónappal megkérdezték volna, számítok-e éremre, akkor azt mondom, hogy nem. Nem számítok, vágyom rá. Most meg mi­lyen jó érzés így utólag visszagondolni, hogy ez a csoda megtörtént velem! - mondja Igaly Diána.- A győzelem pillanatában mire gondol az ember?- Nagyon boldog voltam. Mivel előzőleg minden­ki tőlem várta az aranyérmet, egy kicsit már rá­készültem, milyen is lesz. Bár közvetlenül ver­seny előtt nem gondoltam bele, hogy ünnepelni fogok, vagy szomorú leszek-e, csak a feladatomra koncentráltam, hogy minél jobban leevezzem az ötszáz métert, először egyesben, aztán párosban. Amikor elsőként befutottam a célba, azt az érzést nem lehet leírni vagy elmondani, át kell élni! Azt hiszem, megérte az egész szenvedés, a nehéz pil­lanatok az edzéseken, a „na, én abbahagyom, nem bírom tovább” gondolatok, mert mindig továbbmentem. Nagy öröm továbbá a számom­ra, hogy ezen az olimpián már Magyarországot képviselhettem, és a két aranyérmet „új hazám­nak” szereztem! - nyüatkozta Janics Natasa. (Fotó: Újpest TV) Kőrös Anikó Mesterségek bölcsője A Karinthy Frigyes ÁMK Közösségi Házában december 3-ig, 8 és 18 óra között látogatható az a kiállítás, amely kézműves munkákat, ter­mészetes anyagokból készült tárgyakat mutat be az érdeklődőknek. Barkóczi Lászlóné - a tár­lat rendezője - hangulatos műtárgyaival a hagyományok üzenetét fogalmazta újra. A kiál­lításon a Varázskezek Szövőklub tagjainak alkotásai is helyet kaptak. Azok a gyerekek, akik kedvet éreznek a kéz­műves foglalkozáshoz, Barkóczi Lászlóné, Anna néni vezetésével december 3-án 10 órá­tól maguk is készíthetnek karácsonyfadíszeket. Helyszín a Király könyvtár (Király u. 5.). A részvétel díjtalan. Kiállítás Az újpesti pedagógiai napok szakmai kínálatát színesítette az az Újpest Galériában megnyílt tárlat, amelyen az óvodapedagógusok munkáit ismerhették meg az érdeklődők. (Fotó: Zalka István) Egységisáköan eluiszik A főváros közterületi rendjének megőrzése, tisztaságának meg­óvása érdekében a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. (FKF Rt.) arra kéri Budapest lakosságát, hogy a kerti hulladékot, lehullott faleveleket az FKF Rt.-től vásárolt zsákokban helyezze el. A ker­tes, családi házas övezetekben számos helyen tapasztalható, hogy különféle zsákokban helyezik ki az utcára a kerti hulla­dékot. Az FKF Rt. azonban csak azokat a zsákokat szedi össze, amelyeken rajta van a vállalat emblémája, ebben az esetben ugyanis a szállítás díját a zsákok ára magában foglalja. A száz­literes űrtartalmú zsákot 190 forintért, a hatvanlitereset pedig 140 forintért lehet megvásárolni az V. kér., Arany János utca 12. és a Belgrád rakpart 25. szám alatti közönségszolgálati iro­dában, illetve a lakosság számára kialakított 14 fővárosi hulla­dékgyűjtő udvarban, Újpesten az Ugró Gyula sor 1-3. szám alatt, valamint a Zichy Mihály u. 15. szám alatt. (DeákPress) Janics Natasa

Next

/
Oldalképek
Tartalom