Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)
2004-02-12 / 3. (283.) szám
2004. február 12. Az év köztisztviselője: Keszthelyi Ilona vezető anyakönyvvezető A városháza tárgyalótermében január 30- án immár kilencedik alkalommal került sor a Kriszt Lajos Emlékére Alapítvány díjátadó ünnepségére. Az alapítványt - édesapja, Újpest egykori főszámvevője tiszteletére - dr. Kapolyi László hozta létre. Az emléklappal és pénzjutalommal járó kitüntetést minden esztendőben annak a köztisztviselőnek ítéli a kuratórium, aki Újpest közigazgatásában több éven át önzetlen és eredményes munkát végzett. 2004-ben Keszthelyi Ilona, a városrész anyakönyvi hivatalának vezető anyakönyvvezetője vette át a kitüntetést dr. Vitáris Edit jegyzőtől, az alapítvány kuratóriumi elnökétől. Az év köztisztviselőjét az ünnepség után szakmai múltjáról és hivatásának szépségéről kérdeztük...- Ha buszon, villamoson utazik, vagy ha gyalogosan jár Újpesten, gyakran előfordul, hogy önre köszönnek az emberek. Sokaknak ismerős, hiszen pályája során több száz esküvői szertartást vezetett. Néhány éve még az is előfordult, hogy egy ifjú pár lapunk Valentin-napi mellékletében köszönte meg, hogy összeadta őket. Kedves mosolyával, derűjével sokak számára úgy tűnik, mintha erre a pályára született volna.- Lehet, hogy mindezek után a válaszom csalódást okoz, de elárulom: érettségi után egészen más területen helyezkedtem el. A mai Radnóti Színház elődjének, az Irodalmi Színpadnak a szervezési osztályán dolgoztam. Nem sokkal később férjhez mentem, majd megszületett a fiam. A következő években alaposan megváltoztak a családi körülményeim, és az otthonunkhoz közelebb eső munkahelyet kerestem. Olyan hivatásra vágytam, amellyel mások ügyeit segíthetem. Palotán éltünk, így amikor az újpesti városházán - amit akkoriban még tanácsnak hívtak - állást ajánlottak, azonnal igent mondtam. Szanálási ügyintézőként kezdtem, a lakásosztályon. Ez az időszak a nagy újpesti építkezéseket előzte meg. Két éven keresztül a hatósági kilakoltatásokat intéztem, és a jogi szakembereink segítségét kérve igyekeztem minél humánusabban eljárni. Egy napon éppen a jogász kolléganőm említette, hogy megürült egy anyakönyv-vezetői álláshely. -Akkoriban már tisztában volt vele, hogy milyen személyiségjegyek és adottságok szükségesek e hivatáshoz?- A lelki érzékenység, az empátia alapvető feltétel, és tudtam, hogy ezek birtokában megállóm a helyem. Ma is nagy szerencsének érzem, hogy éppen a IV. kerületi anyakönyvi hivatalba kerültem, mert az ott dolgozó négytagú kollektíva a főváros talán legjobb szakmai csapata volt. A pálya szeretetét két idősebb munkatársnőm - hadd említsem őket név szerint: Jakab Ani és Csík Icu - számomra örök példaként mutatta. Az anyakönyvvezető munkakörébe a születések, házasságok, halálesetek nyilvántartása mellett az állampolgársági és névváltoztatási ügyek tartoznak. Jelentős irattári feladatunk van. Kolléganőim még azt is megtanították, hogy az okmányok kitöltésénél úgy kerekítsem a betűket, hogy azokat száz év múlva is el tudják olvasni. Az anyakönyvi ügyintézői beosztásból egy év után, az anyakönyvi szakvizsga megszerzésével léptem át anyakönyvvezetővé. A főiskola elvégzése után vezető anyakönyvvezető lettem.- Bizonyára emlékszik arra az alkalomra, amikor először viselte a nemzeti színű szalagot, és anyakönyvvezetőként először jelent meg a házasságkötő teremben...- Másfél évvel azután, hogy az anyakönyvi hivatal munkatársa lettem, a kollégáim elérkezettnek látták az időt, hogy „bedobjanak a mély vízbe”. Családi programokra hivatkozva közölték, hogy a következő hétvégén nem érnek rá, és tegyem meg, hogy átvállalom a beütemezett esküvőt. Erre egyszerűen nem tudtam nemet mondani. Máig emlékszem, hogy az első ceremónián annyira izgultam, hogy a végén alig tudtam megfogni a pezsgőspoharat. Egyébként még ma is gyakran előfordul, hogy már attól meghatódom, ha megszólal a zene.- Mely szertartások állnak a szívéhez igazán közel? Volt-e a pályáján formabontó esküvő?- A legszebbek természetesen azok az esküvők, ahol első alkalommal áll a pár anyakönyvvezető elé. Megható, amikor idős korban hozzák meg a döntést, és szívszaggató, amikor kórházba kell kimennem, hogy egy súlyos Keszthelyi Ilona (balra) édesanyjával a díjátadás utáni pillanatokban (Fotó: Zalka István) beteg kívánsága teljesüljön. A beszéd megfogalmazásakor mindig az adott párhoz szólok, és a közhelyeket kerülve csak azt mondom el, amit belül érzek. Igazán nagy öröm, amikor olyan baba születési anyakönyvi kivonatát állíthatom ki, akinek a szülei nálam kötöttek házasságot. A formabontó esküvők közül is rendkívülinek számított, amikor néhány éve két kutyatulajdonos esküdött egymásnak örök hűséget. A menyasszony és a vőlegény mellett ott állt az esküvői jelmezbe öltöztetett két kutya, sőt a násznép is kutyákkal jelent meg...- A korábbi kiváló kollégák nyomdokain haladva, az ön szakmai tevékenysége már jócskán túlnőtt Újpest határain. Tagja a Magyar Közigazgatási Karnak, és Magyarország képviseletében egy nemzetközi szervezet munkáját is segíti...- Rendkívül megtisztelő volt, amikor 2002-ben felkértek a strassbourgi székhellyel működő, Személyi Állapot Nemzetközi Bizottsága (C1EC) magyar szekciójában való közreműködésre. E bizottság fő feladata, hogy egyezményeket és ajánlásokat dolgozzon ki az anyakönyvezés, a személyes okmányok, a családjog és az állampolgárság területén. Ugyancsak meghívást kaptam az Európai Anyakönyvvezetők Szövetségének (EVS) konferenciájára, amely legutóbb a házasságkötés témájában ülésezett. Mindkét szervezettel a világhálón keresztül tartom a kapcsolatot. Többször előfordult, hogy ágazati szervek, hivatalok eddigi munkám nyomán szakmai továbblépést kínáltak, de el sem tudom képzelni, hogy úgy menjek el az újpesti városháza előtt, hogy nem itt dolgozom.- Hogyan értesült arról, hogy önt választották az év köztisztviselőjének?- Az irodában csöngött a telefon, majd bemutatkozott a Kriszt Lajos Emlékére Alapítvány titkára. Én arra gondoltam, hogy valamilyen anyakönyvi ügyről lehet szó. Amikor Hirmann úr megmondta, hogy a kuratórium döntése nyomán nekem ítélték a díjat, bevallom, sírva fakadtam.- A díjátadásra a családjával együtt érkezett. Mennyi szabadideje jut a közös programokra, az otthoni együttlétekre?- Amennyit csak lehet, együtt töltünk. Az édesanyám közvetlen szomszédjában lakom, így mindennap találkozunk. Édesapám négy éve nincs közöttünk, az egyik virágcsokrot az ő emlékére tettem vázába. Ez a díj számomra azért is nagyon kedves, mert az alapító az édesapjának állított emléket. Bár az öcsém rendkívül elfoglalt, a kitüntetés átadására ő is elkísért. Úgy érzem, a sors a gyerekekben adta meg számomra a boldogságot. Gábor és felesége, Zsuzsi nagyon sokat vannak nálam, ők a legjobb barátaim. A legifjabb generáció is itt kopogtat már, hiszen április elején megszületik a kis unokám. R. A.
