Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)

2004-08-02 / 17. (297.) szám

21 2004. szeptember 2. ÍJ PEST Dicsértessék! Iskola - valláserkölcsi alapokon A szeretett Tanítvány nyomában - 5 éves a Szent János Apostol Katolikus Általános Iskola - ez a címe annak a kiadványnak, amit az elmúlt tanév végére jelentetett meg az iskola. Emléket állítva ezzel az „öt év” könyvvel azoknak, akik itt tanul­nak, és azokról, akik részesei, sőt segítői voltak ezen időszaknak. Már öt éve annak, hogy Újpesten megindult az egyházi oktatás? - kérdezték töb­ben, mikor kiderült: az elmúlt tanévben köszönt el a ballagó nyolcadikosok első csapata. A katolikus általános iskola létrehozására nemcsak szándék, hanem igény is volt, s nemcsak öt évvel ezelőtt, hanem már korábban. Minderről Käfer Györggyel, az iskola igazgatójával beszélgettünk.- Az elmúlt hónapokban a jubiláló iskola felé fordult a figyelem, s ha a több mint ezer esz­tendős magyar közoktatásban az öt év röpke időnek tűnik is, mégis kínálja az alkalmat arra, hogy végigtekintsünk ezen az idő­szakon. Mit tart ön a legnagyobb vívmány­nak?- Küzdelmes öt tanévet tudhatunk magunk mögött. Kétségtelen, és a mai napig is óriási vívmányként értékelem, hogy egy katolikus ál­talános iskola itt, Újpesten is létrejöhetett, és színesíti az alapfokú oktatási palettát. Ám úgy vélem, nemcsak létrehozásához kellett erő és elszántság, hanem fennmaradásához is folya­matosan kell. Létét ugyan soha nem kérdő­jelezte meg senki, ám az iskolateremtés, az „alapozás” megannyi teendője ránk hárult. Nemcsak a közoktatásban, hanem egy iskola életében is rövid az öt tanévnyi tapasztalat. Jó érzés azonban, hogy tapasztalataink nyomán egyre bátrabban és optimistábban nézünk az új tanév és még újabb tanévek elé.- Hogyan kezdődött? Kik ösztönözték a kato­likus általános iskola létrejöttét?- Nagyon sok család ösztönzése nyomán elő­ször az 1990-es évek végén került szóba az is­kolaalapítás gondolata. Az Újpest Kertvárosi Plébániához kötődő iskolavárók és az életre hí­vásáért szót emelők felkarolója Pálya László atya volt - aki egyébként az öt tanév eseménye­it, az alapítás idejét felidéző kiadványunkban „édes teherként” emlegeti az iskolát -, valamint dr. Gerber Alajos nyugalmazott főorvos úr, Új­pest díszpolgára, akik hitoktatóként jól ismerte a családok elképzeléseit. Támogatónk lett vala­mennyi katolikus plébánia. Támogatta az isko­la létrejöttét Újpest Önkormányzata, személy szerint Hock Zoltán alpolgármester úr is. Ez utóbbi azért volt lényeges, mert épület híján nem kezdődhetett volna meg a tanítás. Újpest Önkormányzata - éppúgy, mint nem sokkal ko­rábban a Károli Gáspár Református Egyetem Állami és Jogtudományi Karának Újpestre tele­pülésénél is tette - egy iskolaépület adott át ré­szünkre, 50 évre, térítésmentesen. A Buda- pest-Esztergom egyházmegye engedélye 1999 júliusában érkezett meg, és ősszel már négy osztályban megkezdhettük a tanítást. A többes számot talán elnézik nekem, bár közismert, hogy az iskola alapító igazgatója dr. Frányó Tamásné volt. Jómagam 2000 telén kerültem az iskolába, egyfelől segítendő a feladatokat, más­felől a staféta átvételére is készültem. Igazga­tónk a második tanévtől ugyanis csak tanítani szeretett volna. Mindannyiunknak nagy veszte­ség, hogy ezt nem érhette meg, a Jóisten ide­jekorán elszólította tőlünk.- Miből tartják fenn az iskolát?- A közoktatási törvényből eredően az oktatás­ból részt vállaló egyházi, valamint alapítványi iskolák éppúgy megkapják a normatív állami támogatást, mint az önkormányzati fenntartású intézmények. Ezt az összeget egészíti ki - fenn­tartóként - az egyházmegye. Iskolánkban az oktatás természetesen ingyenes minden tanuló számára. Mint minden iskola, mi is érezzük, hogy költségvetésünkben minden fillérnek he­lye van. Az iskolának vannak működési költsé­gei, mivel régi épületben vagyunk, a felújítási igények és lehetőségek közötti örökös egyensú­lyozás is folyamatosan napirenden van. Fizetni kell a fűtést, a villanyt, a béreket. A szülők és más önzetlen segítők támogatásáért mindig há­lásak vagyunk. Az osztálytermek díszítése vala­mennyiünk feladata, és az iskola alapítványá­nak „vagyoni” gyarapodása szabadidős prog­ramjaink kiteljesedését jelenti. Az elmúlt tan­évben az önkormányzat iskolánk kezelésébe adta az udvart. Azonnal birtokba is vettük: a Tanoda téri hagyományokat folytattuk azáltal, hogy az iskolaudvaron - tavaszi jubileumi ün­nepségünkön egy keresztet a gyergyótekerőpa- taki Tarisznyás Márton Általános Iskola aján­dékát - szenteltünk fel. Az idejáró gyermekek és a családok segítését jelenti, hogy az újpesti önkormányzat az alaptankönyv árát diákjaink számára is megtéríti. Nem önkormányzati isko­la lévén ez számunkra óriási gesztus, tanuló­inknak nagy segítséget jelent.- Kik jelentkeznek az iskolába? Mit ajánla­nak az érdeklődőknek?- Alapításakor négy osztállyal indult a tanítás, ma már minden évfolyamon vannak osztálya­ink. Iskolánk nem körzetes, ezért nemcsak Új­pesten vagyunk ismertek. Az oktatómunkában a tananyagot a közoktatási törvény örökké vál­tozó előírásainak megfelelően kell átadunk gyermekeinknek. Miben vagyunk mások? Ki­nyilvánítottan értékekkel bíró, értékeket védő iskolai közösséget építünk, a katolikus vallás, a keresztény értékrend útmutatásai, hagyomá­nyai, elvárásai alapján. Szeretettel, a szép szó erejével, bizalommal közeledünk egymáshoz, egy nagy családot alkotunk. A szeretetteljes lég­kör és viselkedés tanárra és diákra egyaránt irányadó. Diákjainknak biztos alapokon álló tudást kívánunk adni, amelyet reális osztályzat­ban juttatunk kifejezésre. Azon családok, ame­lyek bennünket választanak, biztosak lehetnek abban, hogy iskolánkban a hagyományos érté­kek mellett a kor követelményeinek megfele­lően eredményes számítástechnika- és idegen- nyelv-oktatás folyik. Emellett természetesen a művészetek iránt is fogékonyak vagyunk, éle­tünk része az irodalmi és a zenei nevelés is.- A felvételi beszélgetés során önöknek van­nak-e elvárásaik a szülőkkel szemben? Käfer György iskolaigazgató- Beszélgetésünk során említettem, hogy a tu­dás megszerzése mellett a keresztény érték­rend átadása és közvetítése iskolánk fő felada­ta. Mivel ezt a tantestület minden tagja felvál­lalja, az ilyen vagy ehhez hasonló szándékot természetesen látnunk kell akkor, amikor a család életébe nyerünk betekintést. Kapcsola­tunkban fontos a bizalom. Mi, az iskola vezetői és tanárai a kisgyermekek lelki harmóniájának megteremtésében, értelmi nevelésében minden esetben együtt kívánunk működni a szülőkkel. Tudjuk, hogy a gyermekeket nagyon sok hatás éri. De arra is gondolnunk kell, hogy idejük nagy részét az iskolában töltik. Talán monda­nom sem kell, mennyivel könnyebb a helyze­tünk akkor, ha az iskolával megegyező érték­renddel nevelik a gyermekeiket otthon, s ha a szülők is életük velejárójának tekintik, hogy részt vesznek a misén, nem pedig - jó esetben - csak a templom kapujáig kísérik el csemetéiket, és a kocsiban várják meg az istentisztelet végét. Nem állítjuk a gyermeket nehéz helyzetbe akkor, ha az iskola erkölcsi felfogásától távol esik a szülőé, más a gondolkodásmódja. Éppen ezért minden esetben plébánosi ajánlást kérünk, ha a gyermeket iskolánkba kívánják íratni. Ez az ajánlás nem arra nézve szolgál iga­zolásul, hogy a család templomba járó. Erről szó sincs. Mint ahogyan bizalommal vagyunk és segítséggel közeledünk a csonka családok­ban nevelkedő gyermekekhez is, hiszen a ben­nünket körülölelő világ valamennyi kihívására mi sem tudunk minden esetben gyógyírt nyúj­tani. De az a néhány sor feltétlenül ajánlásként szolgál arról, hogy a család nyitott, érdeklődő, hogy elfogadó az általunk gyakorolt keresztény erkölccsel szemben. Ez ugyanis a gyermek érdeke.- A beszélgetés során említette: a tanév vé­gén búcsúzott az első végzős osztály. Milyen eredménnyel vették a továbbtanulás aka­dályait?- Tudásuknak megfelelő osztályzatokkal ké­szültek a felvételire. A nálunk végzettek csak a felső tagozatban voltak tanítványaink, tehát még nem teljesen „saját nevelésűek”, ám biztos felvételizők és bejutók voltak egyházi fenntar­tású - ferences, piarista - gimnáziumokba, a szomszéd kerületek és Újpest néhány középis­kolájába. Bízom abban, hogy nemsokára az újpesti középiskolákból is „merítenek” diák­jaink, helyben tanulnak tovább.-bk-

Next

/
Oldalképek
Tartalom