Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)
2004-08-19 / 16. (296.) szám
■HW ÚJPEST 2004. augusztus 19. uQO Három folyón, lóvasúton... Kirándulással egybekötött némettanulás o||ár hónappal ezelőtt, egy áprilisi vasárnap reggel indultunk Ic/autóbusszal a Keleti pályaudvar melletti parkolóból. A 45 diák - 1 négy iskolából érkezett, három újpesti suliból: az Angol Tagozatos Általános Iskolából, a Csokonai Vitéz Mihály és a Könyves Kálmán Gimnáziumból, valamint a Farkasréti Általános Iskolából. Mi a Könyvesből 13-an mentünk. Az út szép volt, útközben megnéztük a melki apátságot, ami rögtön ráhangolt bennünket a hét egyik fő témájára, az ausztriai országjárásra. Késő délután érkeztünk meg Lestbe: egy ódon kolostorépület lett a szállásunk. Szállásadónk, a Zellinger család meleg vacsorával, kényelmes szobákkal várt bennünket. Ezen a héten 15 németóránk volt - az itthoni 3-4-gyel szemben. Délelőtt jártunk suliba Freistadtba, délutánonként pedig kirándultunk. Három csoportban tanultunk, attól függően, hogy korábban ki mennyit tanulta a németet. A Könyvesből majdnem mindenki ugyanabba a csoportba került. Délelőttönként egy tanárnő és két tanár úr „szórakoztatta” a csapatot. Hétfő délután ellátogattunk egy kelta falu, Mühlviertel skanzenjébe. Múzeumi kísérőnk segítségével itt megismerkedhettünk az ősi kelta kultúra egy szeletével. Az ismertető után a csapat egyik fele agyagozott - a legszebb „művek” Nyelvtanulás Ausztriában int a mesebeli vándorlegé- lVt9n »nyék, úgy indult el négy iskola busznyi diákja világot látni, és német nyelvet tanulni Ausztriába, Freistadtba. Esős vasárnap indult el a buszunk, de ez nem vette el a kedvünket, éj izgatottan vágtunk neki az útnak. Mi, „angolosok” már a buszon összebarátkozhattunk az újpesti „csokonaisokkal” és a „könyve- sesekkel”, valamint a „farkasrétiekkel”. Szálláshelyünkre érkezve vendéglátóink barátságosan fogadtak bennünket. Mindennap osztrák tanárok tartottak nekünk órákat, délutánonként pedig megismerhettük Linz, Passau, Freistadt nevezetességeit. Unatkozni nem volt időnk: hajóztunk a három folyó városában, Pas- sauban, utaztunk eredeti lóvasúton, ékszereket készítettünk egy kelta faluban, mostunk, mángoroltunk a mosodamúzeumban, hevedereken lógva repülhettünk a „jövő múzeumában”, Linzben..., és mire észbe kaptunk, már haza is hozott bennünket a busz. Sajnos. Dudás Réka, az Angol Tagozatos Általános Iskola 5. c osztályos tanulója Kitűnő eredménnyel allagással búcsúztak június 11-én a nyolcadik osztályosok az Angol Tagozatos Általános Iskolából. Lantos Anita 8. b osztályos tanuló - kitűnő tanulmányi eredményéért és sportsikereiért - az iskola fennállásának negyvenéves évfordulójára alapított emlékplakettet vehetett át Mező János igazgatótól. haza is utaztak, a családok legnagyobb örömére. Csoportunk másik fele kelta „ékszereket” készíthetett, melyeket a lányok - néha Kúttá tanárnő is! - még ma is hordanak. Kedden az egyik programunk a mosodamúzeum volt. A nehéz fizikai munkát jelentő mosást megkönnyítő eszközök fejlődését, alakulását kísérhettük figyelemmel. Sokan közülünk először láttak mángorlót életükben. A legelső, kézi hajtású mosógéptől a legmodernebb automata mosógépig szinte mindenre láthattunk példát, kipróbálhattunk a többkilós, szenes vasalótól kezdve a ma használatos gőzölős vasalóig, az úti vasalóig minden típust. A délután másik érdekes programja a lóvasutazás volt. A múzeumban megismerkedtünk a lóvasút kialakulásával, fejlődésével. Eredeti viseletben tartotta az ismertetést az idegenvezető. S hogy teljesen beleélhessük magunkat a régi utazások hangulatába, mi is régi ruhákba öltözhettünk. A csúcs az volt, amikor egy rövid szakaszon ki is próbálhattuk ezt a mai szemmel „szédületes” tempót! A bakon a kocsis korabeli viseletben hajtotta a lovat. Megkapó volt, hogy az eredeti menetjegy mintájára készítették a múzeumi belépőt. A nap harmadik programja egy kisebb gyalogtúra volt, a pogányok kövéhez. Ez egy sziklacsúcs, melyhez babonás történet is fűződik... Szerdán egész napos kirándulásra indultunk Passauba, Németországba. Festői tájakon át utaztunk, mesebeli szépségű falvacskákon keresztül vezetett az út az Inn és Ilz folyók dunai torkolatánál fekvő Passauig. A várost egy - csodák csodája - érthető német nyelven beszélő idegenvezető hölgy mutatta be a csoportnak. A dómban láttuk'Gizella királynénk sírboltját, magyar nemzeti színű koszorúkkal övezve... A városnéző séta után hajókáztunk a Dunán. Azután a többórás szabad program egy idegen nagyvárosban... Ez az érzés semmihez sem hasonlítható! És senki sem tévedt el! Másnap Linz nevezetességeivel ismerkedtünk a City Express - városnéző kisvasút - segítségével. Linz hangulatos, barátságos város. Van valami különös varázsa. A városnézés után múzeumlátogatás következett, amelyet igen vegyes érzelmekkel fogadtunk. Mi és a múzeum... De tanárnőink alig tudtak összeszedni bennünket, amikor indulni kellett volna már hazafelé az Ars Electronica múzeumból! Furcsa módon utolsó délutánra maradt a Freistadt városkával való ismerkedés, ahol egész héten a németóráink voltak. Nem csalódtunk benne. A templom tornyából lenézve azonosíthattuk a nevezetességeket a térképen lévőkkel. Vacsora előtt szomorú szívvel készülődtünk, tudtuk, másnap elkerülhetetlen a búcsúzás... Vacsora után búcsúestet tartottunk. Kiértékeltük a hét eseményeit. Előkelő helyen végzett a passaui kirándulás, és meglepően sok szavazatot kapott a három német anyanyelvű nyelvtanár, akik az órákat tartották. A búcsúesten még énekeltünk, beszélgettünk. Szombat reggel mindenki szomorkodott, hogy indulni kell. Szívünk szerint maradtunk volna még... Némettanárnőinknek, Kőművesné Nemesi Veronika tanárnőnek (Angol Tagozatos Általános Iskola), Heisz Mónika tanárnőnek (Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium), Kúttá Katalin tanárnőnek (Könyves Kálmán Gimnázium) és Nádor Zsuzsa tanárnőnek (Farkasréti Általános Iskola) ezúton szeretnénk megköszönni az egész csoport nevében, hogy megszervezték számunkra ezt az utat. Reméljük, jövőre is mehetünk. Béni Zsófi és Szloboda Lilla, a Könyves Kálmán Gimnázium 8. osztályos diákjai
