Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)
2004-08-19 / 16. (296.) szám
- ■ Wmmmm 2004. augusztus 19. Kovács Károly volt. Szinte ezzel egy időben játszotta a Modern Színház a Két bolond, egy párt, ahol Pataky Jenő, Feleky Kamill, Greguss Zoltán és Somogyi Nusi remekelt. A Madách Színház 1942-ben mutatta be a Túlvilági Feleség című vígjátékot Senyei Verával, Várkonyi Zoltánnal és Greguss-sal. Egy évvel később a Vidám Színházban tűnt fel a francia szerző neve, Csala Zsuzsa boldogan vállalta a fellépést szülővárosában: Újpesten ahol a Ballépés jobbra ment Fejes Teri és Latabár Árpád főszereplésével. És végül a Terézkörúti Színpadon bemutatásra került a Szerencsemalac (az Újpesten bemutatandó vígjáték egy korábbi változata). Azon a premieren Ráday Imre és Vaszary Piri játszották a főszerepet. (A korabeli tudósítások szerint a premier kasszasikert hozott, és az előadást számos helyen nyílt színi taps szakította félbe.) A kritikusok akkoriban korántsem fanyalogtak, hanenj elismerően írtak a vígjátékszerzőről és a műfajról. Szabó József 1944 nyarán az alábbi méltatást közölte: „Jean Létraz mester, a párizsi szórakoztatóipar kedvelt tagja már ismerős név a budapesti színpadokon. És mindenkor bevált, mert nem afféle tucatiparos, hanem szinte az ősi céhvilágból való, aki ötvözött remekmű alkotására is képes.” Egy másik lapban E. Kovach Aladár valóságos esztétikai elemzéssel kezdte cikkét, majd egy kedves anekdotával zárta sorait: „Ha azt hallja valaki, hogy »francia vígjáték«, akkor ebben a »francia« jelzőnek olyan különleges íze és zamata van, mint például a »szegedi« paprika, »rajnai« lazac, vagy »skót« whisky. Ez pedig nem véletlen, mert Moliére óta a franciák értenek legjobban a vígjátéJelenet a próbáról. A színpadon - balról jobbra - Sajgói Erika, Dávid Sándor, Kiss Zoltán és Müller Attila (Fotó: Horváth Dávid) Hagyománynak számít, hogy az Újpesti Városnapok első estéjén - ezúttal augusztus 27-én - kerül sor az Újpest Színház évadnyitó premierjére. Az idén egy könnyű francia darabot, Jean de Létraz: Szerencse fia című vígjátékát mutatják be, Bodrogi Gyula rendezésében. A szerző korántsem ismeretlen az újpesti közönség előtt, hiszen három éve szinte a teljes évadban futott a Tombol az erény című komédiája. Jean de Létraz az 1930-as évek második felétől vált igazán népszerűvé Magyarországon; vígjátékaival a második világháború idején, majd az újjáépítés éveiben nevettette a nézőket. A sikergyáros színpadi szerző 1897-ben, Jeanne Mae színésznő fiaként látta meg a napvilágot. Eleinte társszerzőként dolgozott, majd 1917-ben Párizs egyik színészcsillaga, Sarah Bernard mutattatta be első önálló darabját. Attól kezdve - 1954-ben bekövetkezett haláláig - ontotta a vígjátékokat, amelyekből összesen 118-at jegyez a színháztörténet. Mindemellett filmforgatókönyvek írásával is foglalkozott. Élete utolsó szakaszában a Palais Royal színház igazgatója volt. Talán csak legidősebb olvasóink emlékezhetnek azokra a darabokra, színházi előadásokra, amelyek Jean de Létraz egykori pesti sikerét jelentették. Ilyen volt a Boci- kám című bohózat-operett a Márkus Parkszínház (a Rákóczi út és Múzeum körút sarkán lévő) szabadtéri színpadán Bilicsi Tivadarral és Csákányi Lászlóval. Ugyancsak ő írta A címzett ismerős című zenés bohózatot, amelyben Turay Ida és Simor Erzsi játszottak. A Budapesti Kamaraszínház mutatta be a Kié a Baba? című komédiát, a hajdani Pesti Színház pedig a Mackót, amelyben Kabos Gyula, Góth Sándor, Sulyok Mária és Vaszary Piri szórakoztatta a közönséget. A Szakítok magával! ugyancsak a Márkus Parkszínházban ment, ismét a két komikával: Simor Erzsivel és Turay Idával, partnerük Bodrogi Gyula az Újpest Színház visszatérő művésze Premier előtt: Szerencse fin
