Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)

2004-07-01 / 13. (293.) szám

4 2004. július 1. Hitélet A szeretet és egység titka Európai kultúrában felnövekedett ember akar- va-akaratlanul találkozik a Szentháromság fo­galmával. Budapesten és sok nagyvárosban vannak Szentháromság terek, -szobrok, -képek, -plébániák. Újpesthez legközelebb állóan a ká­posztásmegyeri templom és plébánia veszi nevét a Szentháromságról. A pünkösd utáni vasárnapon a keresztény egy­házak a Szentháromság ünnepét tartották. A káposztásmegyeri templomnak ez a „búcsú” ünnepe. Lehet erről a vallási fogalomról „érthetően” be­szélni? - kérdezheti valaki. Hogyan lehet egyál­talán elhinni vagy elképzelni ezt a hittanítást, hogy Isten egyszerre EGY, és mégis HÁROM személyben él? Az ember egyéni és közösségi létének titka Valószínű, hogy a történelem és a jelen sok gon­dolkodója nem hisz valamiben, ami mindenes­tül naivitás. Valójában a hit titkai többnyire kap­csolatban állnak az ember legbensőbb énjének titkaival. A Szentháromság titkához is akkor ke­rülünk közelebb, ha eltökélten keressük az em­berek közötti szeretetegységet. Akkor fedezzük fel igazán, mennyire vágyódik az ember az egy­ségre, s egyúttal mennyire őrzi önállóságát. De az önállóság pótolhatatlan igénye mellett is újra és újra tapasztalja, hogy mégis akkor talál magá­ra, ha szeretetkapcsolatban, egységben tud len­ni; legalább egyvalakivel (a gyermek anyjával, a szerelmes szerelmesével, a szülő gyermekeivel stb.), s még inkább, ha szeretetkapcsolatot tud megélni egy nagyobb közösségben. Amikor tehát az ember, a közösség átéli az em­lített kettősséget, akkor kezdi megsejteni, mit mond a keresztény hit a Szentháromság titká­val. Azt mondja, hogy maga Isten is nem csu­pán egy végtelen fenségű, teremtő úr, aki - bár a végtelen hatalom, a végtelen tudás stb. - még­is végtelen, mindenek felett álló magányban él. Hanem Isten egyszerre szeretetközösség: egy­ség és háromság. A családban akkor lennénk egyek, ha tudnánk mindenünket, még magun­kat is „közösbe tenni”. A Szentháromságban - a kereszténység tanítása szerint - a három sze­mély mindegyike annyira átad mindent a másik személyeknek, hogy mindenük közös. Ahány­szor visszahőköl az emberi értelem ettől az ért- hetetlenségtől, annyiszor - ha magába néz, és magában ugyanezzel a titokkal találkozik - sejti meg újra: ha van Isten, ha van végtelen teremtő, végtelen szeretet, akkor az nem is lehetne más, mint egy végtelen közösség. Miért nevezi el magát egy közösség a Szentháromságról? A káposztásmegyeri katolikus közösség ezt megtapasztalva választotta a Szentháromság nevet. Amikor közénk kerülnek nem vallásos vagy a hittel ismerkedni kívánó felnőttek, fiatalok, elő­ször embertársaik szeretetére hívjuk meg őket: megújuló szeretetre, először is saját családjuk­ban, saját munkahelyükön. Egy idő után ezek az emberek, akik nem kaptak vallásos nevelést, a fenti logika alapján egész könnyen „megér­tik” a Szentháromság titkát, mint az emberi kapcsolatnak és minden közösségnek titkát és ősforrását. A szeretet és egység titka a kereszténység történelmében A kereszténység történelme során emberi in­tézményként élt. És nemegyszer megszegte, megsértette a hit legmélyebb titkait, amennyi­ben nem élte meg tisztán azokat, hanem en­gedett az emberben rejlő önzésnek, hatalom­vágynak. De a kereszténységben évszázadról évszázadra akadtak emberek, csoportok, akik meg akarták és tudták reformálni a hívők kö­zösségét, Jézus szeretetlogikája szerint. A ke­reszténységben ma is találunk elriasztó emberi vonásokat. De aki akarja, találhat benne meg­újulást, felfrissülő életet is. Hadd idézzünk csak két időszerű példát! Az Európai Unióba lépésünkkel párhuzamban volt két jelentősebb egyházi esemény, amelyek a kereszténység megújulásához és a szenthárom- ságos egység ideáljához kapcsolódnak. Május 8-ára Stuttgartba érkezett mintegy tíz­ezer, különböző felekezetekhez tartozó keresz­tény, egy több napon át előkészített ökume­nikus találkozóra. Sok millió keresztény (az úgynevezett keresztény megújulási mozgalmak több millió tagja) képviseletében jöttek, hogy hitet tegyenek az egységről és a szeretetről, amelyet új módon kívánnak építeni egymás között. És hitet tegyenek arról, hogy a keresz­tények közötti egységben akarnak hozzájárulni egy emberi arcú, egységre törekvő Európa épí­téséhez. Május 22-23-ára mintegy százezer hívő érke­zett Mariazellbe hasonló céllal. A különböző népek egy év óta hónapról hónapra lélekben is­merkedtek egy-egy másik országgal, s imád­koztak értük. Mennyivel közelebb került hoz­zánk is egy-egy nép - a szlovákok, csehek, hor- vátok -, amikor egy-egy hónapig imádkoztunk értük, amikor megismerkedtünk történelmük­kel, nagyjaikkal, szentjeikkel. Hiába jött a nem várt egész napos eső a találkozó idején, hiába volt a hideg, mégis örömmel álltuk végig a százezres tömeggel a hatalmas téren a szent­misét. Az egység élménye volt ez: sok nép egy­más mellett és egymás közt. összekeveredve. (Számunkra külön ajándék volt a magyar refor­mátus lelkész, aki az istentiszteleten a keresz­tények közötti egységért imádkozott.) Kívánjuk minden olvasónak, minden ember­testvérünknek, hogy legyen ideáljává az em­bertársak tisztelete, szeretete, amely az embe­rek közötti egységet létrehozza. Szeretném remélni, hogy ha valakinek sikerült végiggon­dolnia e sorokat, talán indíttatást kaphatott arra, hogy elgondolkozzék az emberek közötti v A magyar hívők csoportja Mariazellben egység titkán. Ez mindennap lemondást is kí­ván, de a legszebb emberi szeretetegységet eredményezi. Ennek jelképe és ősképe a ke­resztények számára a Szentháromság. dr. Tomka Ferenc, a káposztásmegyeri Szentháromság- plébániaközösség plébánosa / \ Kiáltás KIS DALOKÉRT Tartok tőle, hogy legjelentősebb kortárs poétáink egyikének, Vitó Zoltán újpesti költőnek társadalmi elismertsége, miként nemrég Berda Józsefé is, még életében ke­vésbé adatik meg, mint azt művészete megérdemelné. Most, amikor az újpesti Katolikus Kör otthont adott az ő „Hús- vétoló ének” című szerzői estjének, ismét azzal a bizonyossággal hallgattam e ver­seket, hogy az a nagyjából negyven fő, aki eljött tiszta költészetet hallgatni és őt köszönteni, pontosan érzi ennek a költé­szetnek értékteremtő, lelket tisztító jelen­tőségét. Vitó költészetében a mozgásában megtört, inaszakadt test és a madárszámyalású gondolati-érzelmi líra ellenpontjai adják a drámai feszültséget, melynek lírikusi meg­fogalmazásai formai bravúrok és műfaji kötöttségek között is oly könnyeden törnek elő, mint kevesekből a mai magyar iro­dalomban. Radnóti bnkolikus veretessége és József Attila játékos tárgyilagossága fo­nódik itt egybe az egyéni hang és egyéni sors teremtő, formáló tisztítótüzében, mely­nek útjelzői között a hit, a szerelem, a csa­lád és az elveszettségben is bízó élni akarás a legmarkánsabbak. Vitó Zoltán eddigi költészetének 14 vers­ből sűrített esszenciáját Kertész Péter és Nyári István előadóművészek a szavak­kal, gondolatokkal és érzelmekkel tökéle­tesen azonosulva nyújtották át a jelenlé­vőknek, s hozzá Horváth Lajos ihletett gi­tárjátéka szolgált a csendes némaság per­ceiben. Köszönjük az élményt költőnek, előadónak egyaránt. Muzsay András (Fotó: Farkas Géza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom