Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)
2004-04-08 / 7. (287.) szám
12 ÚJPEST Az óriásteknősök földjén É lményekkel gazdagodva, könnyű széltől duzzadó vitorlákkal hajóztunk dél felé a Grenadin szigetvilág következő tagja, az Union-szigetek irányába. A Grenadine-szige- tek, a karibi térség ékessége, melyet mintegy harminc apró sziget alkot (közülük csupán 8 lakott), a jachttulajdonosok szemében a világ egyik legszebb üdülőhelyének számít. A St. Vincémtől 14 km-re délre fekvő Bequia hajóépítő műhelyeiről híres, és az Admiraliti Bay védett kikötője mindig tele van szebbnél szebb vízi járművekkel. Az öböl partján álló kedves városka, Port Elizabeth hangulatos üzletekkel és éttermekkel várja a látogatókat. Bequiától egyórányi hajóútra található az exkluzív karibi pihenőhely, Mustique. A csendes Canouan szigetet aranyló parti föveny veszi körül, a korallzátonyok között pedig egész különleges szépségek tárulnak a búvárok szeme elé. Mayreau főleg tengerpartjával hódító, parányi szigetecske, melynek hevenyészett dokkjából kemény kaptató vezet ahhoz a néhány étteremmel kombinált bárhoz, ahol a rumpuncson kívül pazar kilátás is várja a vendégeket. A Union Island a környező szigetekre induló közlekedés fő csomópontja. Innen közelíthető meg a magántulajdonban álló Palm Island és Petit St. Vincent. Első horgonyzóhelyünk a magántulajdonban álló Palm Island homokos partjánál volt. Pár órai fürdőzés után, jó hangulatban indultunk tovább. Éjszakára a Clifton Bayben, a helyi „szálloda” vízbe nyúló mólója mellett álltunk meg. Este a nyitott étteremben egy karibi steel band zenekar szolgáltatta az erre a térségre jellemző muzsikát a könnyű vacsorához. A jó hangulatot mutatványosok attrakciója fokozta. A Karib-tengerre először ellátogatóknak - így nekünk is - különleges élmény a steel band, amelynek hangszerei- kizárólag fém, ütős hangszerekből áll, a dobok 200 literes hordók. Másnap Trinidad felé hajózva, következő állomásunk a 37,5 km-re, a Grenadán található St. George's volt. A karib szigetek fűszerszigeteként is emlegetett Grenadának még a nemzeti lobogóján is feltűnik egy szerecsendió. Ezen a mindössze 34x19 km-es szigeten szegfűszeget, fahéjat és szegfűborsot is termesztenek. Esőerdő borította hegyekkel tarkított belső részét békés öblökkel és hosszan elnyúló, homokos szakaszokkal hívogató tengerpart veszi körül. St. George’s, a karib szigetek egyik legszebb kikötője egy kialudt vulkáni kráter meredek lejtőjének tövében bújik meg. A Carenage névre keresztelt girbegurba partszakasz mögött régi, György-stílusú házak és újabb pasztellszínű épületek sorakoznak a keskeny utcácskák szeszélyes szövevényében. A város felett a gyarmattartók erődítményrendszerének romjai láthatók, a Fort George- ból és a Fort Frederickből pazar kilátás nyílik a környező tájra. Kétnapos pihenő után intettünk búcsút Grenadának, hogy délkeletnek tartva, 173 fokos útirányba hajózva és az Észak Egyenlítői Áramlást keresztezve megérkezzünk a 155 km-re fekvő Trinidadra, úti célunk következő állomására. Kikötőnk, Chaguramas Bay, élénk kikötői élettel rendelkezik, a teherkikötő szomszédságában jachtkikötők kínálják széles körű szolgáltatásukat: a javítástól a festésig minden munkát elvállalnak itt. Elbúcsúztam dr. Sichtnik László barátomtól, aki St. Luciától volt az útitársam. A trópusi hőségben a marina szellős, naptól védett vendéglőjében jegeskávét kortyolgatva a parton sétálók között kellemes meglepetéssel fedeztem fel régi ismerősömet, a francia George-ot, akivel még a Kanári-szigeteken ismerkedtem meg, amikor útitársként ajánlotta magát. Hamarosan egymás mellett ülve merültünk élénk beszélgetésbe: az atlanti átkelés kalandjait elevenítettük fel. O az óceánon átkelve Barbadosnak vette útját, és onnan érkezett meg Trinidadra. Mindketten a Holland Antillák és a kolumbiai Cartagena érintésével, a Panamacsatornán keresztül áthajózva terveztük, hogy eljutunk a Csendes-óceánra. Észre sem vettük, de a beszélgetés közben gyorsvonat sebességével szállt el az idő. Másnap a marina hirdetőtábláját tanulmányoztuk. Többek között kirándulást szerveztek estére az Atlanti-óceán partjára, ahol az óriásteknősök tojásrakását lehetett megtekinteni. Ezt a lehetőséget nem lehet kihagyni! - határoztuk el, és este már a vadőr kíséretében a telihold fényénél várakoztunk a tengerparti fövenyen. És akkor valami fantasztikus dolog történt. A tengerpartra kifutó hullámok között sötétlő szikla „megmozdult”, azután kissé távolabb még egy, majd még egy. Többmázsás óriásteknősök igyekeztek kifelé. A vadőr csendre intett minket. Csak a hold világított, és csak a hullámok morajlása hallatszott. A teknős kiválasztott helyére érve két hátsó lábával ásni kezdett. Miután egy kb. 40 centiméter átmérőjű, 60 centiméter mély lukat készített, megkezdődött a tojásrakás. Ezalatt a vadőrök vért vettek az állattól, megjelölték. Mi is fényképezhettük, megérinthettük. A tojásrakás befejeztével a teknős a gödröt betemette, a helyét elegyengette, és visszaindult az óceánba. A hullámokat elérve megpihent egy kicsit, majd ismét Sötét sziklává vált sziluettje eltűnt az ezüsthíd alatt. A kirándulásunkat követő nap munkára virradt, a hajót kidaruzták, mosás, csiszolás, algagátló festés következett. A Viktoria Pulától idáig 6100 tengeri mérföldet tett meg, és az algák és a kagylók igencsak benőtték a hajó alját. 2000. október 25-én megérkezett a Power Boat marinába Marosi Miléna, Péteri Szabolcs és Varga Tamás, akikkel Arubáig együtt szándékoztunk hajózni. Az indulás időpontját október 29-ére tűztük ki, a rendelkezésünkre álló négy napot a sziget megismerésére fordítottuk. A harsány, zabolátlan és multikulturális Trinidad ad otthont a kozmopolita fővárosnak, Port of Spainnek és a híres karneválnak. Port of Spain nyüzsgő utcái már látványukkal kifejezik Trinidad bonyolult örökségét. A hagyományos nyugat-indiai Görög Péter kapitány ' WBWPiiiy^ .
