Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)
2004-04-08 / 7. (287.) szám
2004. április 8. 9 A Hot Jazz Band Újpesten „Jazz=szerelem" Az együttes tagjai Bera Zsolt (harsona), Galbács István (dob), Bényei Tamás (trombita, bendzsó, ének), Juhász Zoltán (bőgő), Fodor László (klarinét, alt szaxofon) és Szili Róbert (gitár) Igazán nem panaszkodhatnak az igényes zene újpesti kedvelői, hiszen rövid egymásutánban, Benkóékat és a Klezmer Bandet követve, április 17-én este a Hot Jazz Band lép színpadra az Ady Endre Művelődési Központban. Az 1920-as, ’30-as, ’40-es évek hangzásvilágát idéző zenekarról Bényei Tamással, az együttes vezetőjével beszélgettünk.- Az úgynevezett jazzkorszak egyszer s mindenkorra lezárult. Aki ma mégis dixielandet vagy swinget játszik, azt valószínűleg a nosztalgia hajtja. Ön hogyan került kapcsolatba ezzel a műfajjal?-A dédszüleim a ’10-es évek táján kivándoroltak az Egyesült Államokba, majd néhány év múlva visszatértek Magyarországra. A nagymamám, 1921-ben, már itthon született. A család azonban nem üres kézzel tért haza: magukkal hoztak egy gramofont, és jó néhány korabeli sláger lemezét. Ezek a felvételek később sem vesztek el, sőt magyar darabokkal is gyarapodott a gyűjtemény. Én úgy öt-hat éves koromban ismerkedtem meg e régi ízű zenével. Kalmár Pál Szeretlek téged című dala volt talán az első kedvencem. Őt követte Karády Katalin, Weigand Tibor és a korszak többi népszerű előadója.- Eszerint gyermekkorában már a zeneiskolai hangszerválasztást is a jazz határozta meg?- A szüleim trombita szakra Írattak be a siófoki zeneiskolába. A mesterem, Apáti János, a dixieland lelkes híve volt, és a tanítványaiból megalkotta Louis Armstrong zenekarának imitációját. Azonnal otthon éreztem magam ebben a zenei világban. A dixieland népszerű műfaj, nevezhetjük a jazz popzenéjének is, de, ellentétben a mai popzenével, még zenélni is kell hozzá tudni. A jazz valami egészen más! A jazz egyenlő a szerelemmel.- Hogyan talált rá az önhöz hasonló ízlésű zenésztársakra?- Ahogyan ez lenni szokott, minden zenekari taghoz tartozik egy történet is. Az első klarinétosunkkal még 1985-ben, a katonaságnál találkoztam, vele alapítottuk a zenekart. Az első bendzsósunkkal pedig osztálytársak voltunk a képzőművészeti szakközépiskolában. A dobost egy barátnőm ajánlotta, amikor azt mondta, lakik az utcájukban egy dobos, aki együttest keres. Néhány személyi változást követően, továbbra is hatan alkotjuk az együttest: Bera Zsolt (harsona), Fodor László (klarinét, alt szaxofon), Galbács István (dob), Juhász Zoltán (bőgő), Szili Róbert (gitár) és Bényei Tamás (trombita, bendzsó, ének). Valamennyiünkhöz a dixieland: ez a zenei, esztétikai forma áll a legközelebb. Havonta tizenöt-húsz alkalommal lépünk fel. Rendszeresen részt veszünk fesztiválokon, vállalati fogadásokon, ott vagyunk a művészetek völgyében, és hetente játszunk az Alcatrazban és a Fát Mo’s sörözőben.- Amiben a Hot Jazz Band egészen egyedülálló, az az éneklési stílus. Amikor mikrofonhoz lép, milyen technikával idézi fel a ’20-as évek lemezkirályainak kiejtését?- Volt valaha egy sajátos éneklési metódus, akcentus, amely semmivel sem keverhető. A századelő Budapestjére az ország minden tájáról érkeztek az emberek. A korabeli dalokban többek Jcözött somogyias és hajdú-bihari dialektusok ötvöződnek, így keletkezhetett ez a különleges hangzás. Az is megfigyelhető, hogy az énekesek mindeközben a jövevényszavakat eredeti angol, francia kiejtéssel ejtették. Akkoriban a könnyűzenében is az operaénekesi technikákat alkalmazták; afféle klasszikus torokéneklés volt ez, amelyet „suttogó baritonnak” is neveznek.- A korhű énekhang mögött mennyire ügyelnek a korhű hangszerelésre és színpadi megjelenésre?- Feltétlenül az eredetire törekszünk, de az autentikus megvalósításnak léteznek korlátái is. Annak idején big band játszott az énekes mögött, míg a Hot Jazz Bandben mindössze hat hangszerrel kell ugyanazt megszólaltatnunk. Állványos mikrofonunk a ’40-es éveket idézi, ami pedig az öltönyöket illeti, a jazzkorszak zenészei bő nadrágot, nyakkendőt és nadrágtartót viseltek. Fellépéseink alkalmával mi is hasonló öltözékben játszunk.- Egy évtized óta külföldön is sorra aratják a sikereket. Amerikában, a dixieland hazájában például hogyan sikerült kivívni a népszerűséget?- A ’90-es évek második felében szinte valamennyi nemzetközi versenyen elindultunk, és szép sikereket értünk el. 1995-ben San Rafaelben, 54 zenekar közül elhoztuk az első díjat. Ezt követően itthon is felfigyeltek ránk. Előbb a zenekar kapott eMeRTon díjat, majd 2002-ben én lettem az év énekese, és elnyertük a Líra díjat is. A Hot Jazz Band az egyetlen magyar zenekar, amely öt éve rendszeresen turnézik az Egyesült Államokban. Évente meghívást kapunk Sacramentóba, a világ legnagyobb dixielandfesztiváljára. Tavaly 135 zenekar lépett fel ezen a szabadtéri rendezvényen, több mint százezer néző előtt. Ilyenkor kicsit más jellegű műsort állítunk össze, mint amit itthon megszoktak tőlünk. A show-szerű előadásban szinte hiperaktív a zenekar. A dalokban azért így is ott a régi pesti íz.- A közelgő fellépésük előtt volt-e valamilyen kapcsolatuk Újpesttel?- Fiatalabb koromban volt egy kislány, akit Újpestre kísértem haza, de félretéve a tréfát, a zenekar több alkalommal is fellépett az Attila utcai Hedon udvar nyári rendezvényein. Ezúttal új lemezünk anyagát mutatjuk be a városrész közönségének, májustól ezzel a zenei anyaggal turnézunk az USA-ban. Felcsendülnek Benny Goodman-szerzemények, dixielandmelódiák, és természetesen nem hiányoznak a régi magyar számok sem. Rojkó Annamária Hangverseny Április 25-én 19 órakor az Újpest-Kertvárosi Szent István-templomban (Rákóczi tér 4-6.) egyházzenei hangversenyt ad a Laudate kórus. Minden zenekedvelőt szeretettel várunk. A belépés díjtalan, adományokat azonban szívesen fogadunk a templom épülő orgonája javára. Jakabné Kovács Márta
