Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)
2004-01-15 / 1. (281.) szám
2004. január 15. 13 Navigációs műszerek személy- és teherszállító hajóknak is gondot okoz. Ezért úgy tervezzük a szoroson történő áthajózás időpontját, hogy amikor az apálydagály hatása kiegyenlítődik, viszonylag nyugodt vizeken történjen az átkelés. A Messinai- szoroson áthajózva a Lipari-szigetekhez tartozó Vulcano és Stromboli szigeteket akarjuk meglátogatni. 6. napja vagyunk úton, amikor 8.30-kor kikötőnk Reggio di Calabriában a továbbhaj ózáshoz szükséges megfelelő időpontra várva. Kihasználjuk az alkalmat: feltöltjük édesvízkészletünket, és gyors városnézés következik. Reggio di Calabria Olaszország délnyugati részének csücskében, a Messinai-szoros keleti oldalán található. A régi kikötőváros, a görög „Rhegion” (ie. 743-ban alapították), illetve a római „Rhegium” Calabria tartomány és Reggio di Calabria körzet középpontja. Reggiót, miután 1783-ban egy földrengés romba döntötte, majd 1908-ban ismét súlyos károkat szenvedett, újra fel kellett építem. A város ezután visszanyerte gazdasági jelentőségét. Vízen és szárazföldén Délután 6 órára mindenki a fedélzeten van, 7- kor elhagyjuk a kikötőt. 1 órai hajózás után 20 órakor haladunk át a szoroson, erős hajóforgalom mellett. Eseménytelen éjszakai menet után érkezünk meg a Lipari-szigetekre. A Lipari- szigetek - amelyeket Aiolosz görög szélisten neve után Aioloszi-szigeteknek is neveznek - Szicília partjaitól 30-80 km távolságban helyezkednek el a Tirrén-tengeren. 1999. július 11-én reggel 04.15-kor horgonyzunk le Vulcano Porto di Levante kikötőjében. Miután megcsodáljuk a halászok frissen fogott zsákmányát, különösen a hatalmas kardhalakat, melyeket, ugyanúgy, mint otthon a pontyot, a vevő kérésére a helyszínen felszeletelnek, és szeletenként is árusítanak, egy hideg sörrel öblítjük le az út „porát”. Elhatározzuk, hogy a keskeny turistaösvényen felkapaszkodva lenézünk a kráterbe. Sietni kell: ahogy a nap egyre feljebb kúszik az égbolton, a hőség egyre elviselhetetlenebb. Vulcano a Lipari-szigetektől délre terül el (21 négyzetkilométer a területe, mindössze 400 lakos él itt). Vulcano különösen alkalmas a vulkáni jelenségek tanulmányozására. Északi részén található a Vulcanello (123 m magas), amely csak i. e. 183-ban nőtt ki a tengerből. Három krátere van. A hegytől délre levő mélyedésben két kikötő van: a Porto di Ponente (nyugaton) és a Porto di Levante (keleten). Az utóbbi előtt a tengerben egy régi vulkán különös alakúvá vált, a timsóbányászat következtében üregesre vájt sziklamaradványa látható. Az itt erősen radioaktív tengervíz meleg, olykor szinte forr a tenger alatti gőzforrások hatására. Gyógyhatása miatt - reuma és köszvény orvoslására alkamas - tömegesen keresik fel a naponta Milazzóból, valamint Nápolyból és Palermóból menetrendszerűen közlekedő hajók utasai. Az említett mélyedéstől délre található a nagy kráter (391 m), amely egyórás gyaloglással közelíthető meg. A 80 m mély, 140-200 m átmérőjű kráter az 1880 és 1890 közötti kitörések óta szolfatára állapotban van, azaz a régi kitörés utóhatására kéntartalmú gőzöket lehel ki. A kráter pereméről páratlanul szép kilátás nyílik az észak felé levő Lipari-szigetet elválasztó Bocche di Vulcano tengerszorosra és a habjaiból 60 m magasra kinyúló, Pietralunga nevű bazaltszirtre. A hegycsúcsról leérve a tikkasztó hőségben a mediterrán éghajlat hatására pompázó virágos fák alatt végigsétálva érkezünk vissza a Viktóriához. Áldás ilyenkor a hűtőszekrényből elővett jéghideg ital! A szélisten lakhelyén Délután 16-kor indulunk tovább az északnyugat felé fekvő Strombolira, és 20 órakor már horgonyon állunk a Vulcanótól 20 mérföldre levő San Vincenzo-öbölben. Fárasztó napunk volt! Jólesik a pihenés! Július 12-ét a sziget megismerésére szánjuk. A sziget északkeleti oldalán van Stromboli, a főtelepülés három része: Piscita, San Vincenzo és Ficogrande. Hangulatos utcáit járva frissítettük fel készleteinket. Stromboli sziget - melyet az ókorban Aiolosz szélisten lakhelyének tartottak - 926 méter magas hegycsúcsával azon kevés európai vulkán közé tartozik, amely még nem aludt ki, vörös tüzének fénye éjjel messzire ellátszik. Az ókori hajósok Gibraltár irányából Szicília felé hajózva Stromboli fényét pillantották meg először, amely világító- toronyként jelezte a helyes irányt. 3 óra alatt megmászható az északi oldalról, nem könnyű túra, de érdemes megtenni! A legmagasabb csúcstól északra van a kráter, amelyben rövid időközönként lávabuborékok emelkednek ki és pukkannak szét mennydörgésszerű lármával. A magasba csapódó, sárgán-vörösen izzó salak vagy visszahullik a kráterbe, vagy a Scari del Fuoco nevű lejtőn gördül le, amely 35 fokos szögben, vagy esik a hegy északnyugati oldalán a tenger felé. Ez a legördülő izzó salak útközben nem okoz kárt. Egyes sziklatömbök hatalmas ugrások közben érik el a tengert, miközben becsapódva hatalmas gőzfelhő és sistergés mellett merülnek el. Néhány évenként erősebb kitörések is előfordulnak, ezek már a növényzetben kárt tesznek. Többnyire igen erős a gőzölgés, de ha ez megengedi, egészen a kráter pereméig felkapaszkodhatunk, és bepillanthatunk annak belsejébe. Július 13-án 01.30-kor élményekkel gazdagon tértünk vissza a hajóra, hogy 04.00-kor a horgonyt felhúzva, 301 fokos útirányt tartva elinduljunk Korzika irányába, a 3 napig tartó, 323 mérföldes útra... (Folytatjuk) Vulcano
