Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-02-27 / 4. (259.) szám
16 r* »~*-r 2003. február 27. <á>° A/leghivoval es mosollyal ...bekopogtatnak a káposztásmegyeri lakótelep otthonaiba március elsejétől két héten át négy keresz- tény/keresztyén felekezet képviselői. Helyi polgárok szólítják meg így polgártársaikat. Ők jó hírt visznek, reményeik szerint, nyolcezer családhoz. Jó hírt arról, hogy van remény. Az „Evangéliumot Minden Otthonba” Alapítvány támogatásával indulnak a káposztásmegyeri katolikus, református, evangélikus és baptista felekezet tagjai. Olyan anyukák és apukák, lányok és fiúk, akik mindennapi elfoglaltságuk mellett vállalták e két hét misz- sziós munkáját. Másfél százan vannak. Felkészítőik az ökumenizmus jegyében dr. Tomka Ferenc katolikus, Zámbó András református, Solymár Péter evangélikus és Újvári Ferenc baptista lelkész. Velük beszélgetünk a káposztásmegyeri katolikus templom és plébánia épületében a misszióról. Dr. Tomka Ferencet, Feri atyát sokan ismerik a lakótelepen.- Amióta megépült ez a templom, mind több ember talál meg minket. Kezdetben százan ha voltunk ebben a gyülekezetben. Ma ezer ember jár ide. Sokan közülük felnőttként, fiatalként fedezték fel, hogy a hit, a keresztény vallás az ő életüket, életvitelüket világítja be. Fényt ad, nagyon sok fényt. Évről évre nő a felnőtt korban keresztelkedők száma. Zámbó András református lelkész a fiatalabb korosztályt képviseli:-A lelkészek közötti jó ökumenikus kapcsolat több évtizedes múltra tekint vissza Újpesten. Mi, a jelenlegi lelkészek, havonta találkozunk lelkiszakmai beszélgetésre. Ez a szoros együttműködés igazi barátságot is jelent. A lelkészek közötti szent barátság a gyülekezeti tagok kapcsolataira is jellemző. Nekünk is épül Káposztásmegyeren templomunk. Amíg felépül, addig a Káposztásmegyeri Közösségi Házban vannak istentiszteleteink, s a református lelkészi irodának Feri atyáék biztosítanak helyet itt, a katolikus parókián. Solymár Péter, a kerület evangélikus közösségének lelkésze:- Azt tapasztaljuk, hogy a lakótelepen szép számmal vannak a vágyakozók. Olyan nők és férfiak, akiknek talán valamikor közük volt a keresztyénséghez. A kapcsolatuk a gyülekezetekkel az elmúlt évtizedek alatt megszakadt. Emberi igényük ennek a kapcsolatnak az újrafelvétele vagy éppen a megerősítése, de az első lépés megtétele nehéz. Ebben is segít a kopogtató misz- szió. Nem más ez, mint kéznyújtás. Aki fogadja a kopogtatókat, elfogadja tőlük az írásos és a szóbeli tájékoztatást, meghívást, az semmilyen kötelezvényt nem vállal ezzel még magára. Rá van bízva, mikor érzi szükségét, hogy éljen is ezzel a kapcsolatfelvétellel. A megszólított jelentkezhet az „Evangéliumot Minden Otthonba” (röviden EMO) alapítványnál, és jelentkezhet a négy keresz- tény/keresztyén felekezet valamelyikénél. Missziónk tagjai párosával keresik majd fel a családokat. Egyikük ebből, másikuk abból a felekezetből való, ám mind a négy egyház képviseletében szólítják meg a káposztás- megyerieket. A baptista gyülekezet képviselője, Újvári Ferenc:- Az itteni felekezetekben pezseg az élet. Az embereket a vallásos hagyomány mellett sokkal inkább a személyes kapcsolatok tartják össze. Nagy szó ez manapság, az érdekvezérel- „ te kapcsolatok korában! A kopogtató misszió erről is tanúságot tesz majd. Arról, hogy valójában milyen gazdagságot, igazi értéket jelenthetünk a másik ember számára. Mert az igazi gazdagság a hit, és a mi hitünk szerint ez a Jézus Krisztussal való közösségvállalás. E nélkül nem megy... Feri atya határozottan fogalmaz:- Élmény egy nem becsületes, sokszor hazug világban igazi emberi közösségre találni. Olyanra, ahol Krisztus a törvény. Az EMO Alapítvány közreműködésével misszionáriusaink erről visznek hírt nyolcezer családhoz. Számot adnak mindazoknak, akik meghallgatják őket, hogy létezik ilyen közösség. Itt, a lakótelepen. Létezik, és mi meghívjuk ide őket. Becsöngetnek. Az elkövetkező két hét alatt sok káposztásmegyeri ajtó nyílik majd meg, ha egyáltalán kinyitják. Mi történik akkor, ha a kopogtató misszió tagjainak orra előtt becsapják az ajtót, vagy éppen keresetlen szavakkal eltanácsolják őket? Ezekre is felkészítjük a szolgálatot vállalókat. Ám hosszú évek tapasztalata mondatja velem, hogy örvendező fogadókészséggel is találkoznak majd. Valaki azt mondja nekik: Na végre! Erre vártam, hogy végre valaki rám nyissa az ajtót. Ez a híd a „hagyjanak békében”-tői az „adjanak békességet”-ig ível. Általában kevesen reagálnak azonnal a megszólításra. Többen, jóval többen vannak olyanok, akik hetekkel, hónapokkal, esetleg évekkel később eszmélnek rá, mit jelentett számukra egy ilyen kéznyújtás. S akkor már ők is jelentkeznek. Sőt, úgy gondolom, hogy lesznek olyan embertársaink is, akik éppen a misszió ökumenikus voltát méltányolják majd. És ha egy családhoz éppen alkalmatlan pillanatban csöngetnek be, de az otthoniak egyáltalán nem ellenségesek, akkor van mód a kapcsolat későbbi felvételére?- A meghívó (Keresek Valakit, s nem tudom, ki az], amelyet átadunk, tájékoztatják az embereket, kit, mikor és hogyan találhatnak meg közülünk. Egyébként mi mindig jelen vagyunk. Nem csupán a hivatali időben: hétfőtől péntekig állunk rendelkezésre. Sokszor csöng éjszaka is a telefonunk. Ha pedig valaki nem találja a lelkészt, fordulhat közösségeink többi munkásához vagy tagjához, akik segíteni tudnak. Hiszen mi nem szolgáltató intézmény vagyunk - gyülekezeteink „hordozó” közösségek is: törekszünk segíteni az idős, beteg embereknek. Bevásárolunk nekik, kitakarítunk náluk. A gyermekek tanulásában, korrepetálásában is nyújtunk segítséget. Házassági krízishelyzetekben tanácsot adunk, vagy eljuttatjuk az érintetteket azokhoz a szakemberekhez, akik orvosolni képesek a bajaikat. Feri atya:- Itt, a katolikus templom és plébánia területén baba-mama klub működik. Az idős embereknek is szervezünk programokat csakúgy, mint különböző felnőttfoglalkozásokat. Az Istent keresők számára is mindig nyitva áll ez a ház. Nyáron a Szentháromság plébánia kertjében kisgyerekek fociznak a füvön, a kismamák a homokozó körül cserélik ki nevelési tapasztalataikat. Olykor én is pingpongcsatákat vívok az ide járó fiatalokkal.
