Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-12-18 / 18. (280.) szám
Megkérdeztük... ...Nagy István alpolgármestert, számíthatnak-e a segélyezem körbe tartozók az idén is az önkormányzat karácsonyi juttatásaira?- Sajnos nem. Tavasszal, amikor a 2004. évi költségvetést elfogadtuk, mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy nehéz esztendő elé nézünk. A válságot okozó problémák közül most csak a legjelentősebbet említeném, a 12 milliárdosra tervezett költségvetés legnagyobb terhét jelentő 50%-os közalkalmazotti béremelés önkormányzatunkra hárított 700 millió forintját. Egy ilyen mértékű hiányt csak megszorító intézkedésekkel és azok maradéktalan végrehajtásával, szigorú gazdálkodással lehet átvészelni. Az önként vállalt feladatok alacsonyabb szinten történő ellátásával, illetve megszüntetésével, a közalkalmazotti létszám csökkentésével, a közalkalmazottak Újpest-pótlékának megszüntetésével, a közterületek fenntartására fordítható -összegek és a dologi kiadások visz- szafogásával a kiadási oldalon megtakarításokat irányoztunk elő. A lakbérek és a nem lakáscélú helyiségek bérleti díjának emelésével, illetve az önkormányzati vagyon értékesítéséből származó egyszeri bevételek előírásával a bevételi oldalon igyekeztünk többletforráshoz jutni. A költségvetés szigorú betartása és betartatása mellett is voltak gondjaink, hosszasan sorolhatnám azokat a problémákat, amelyeket év közben kellett megoldanunk. Amikor a túlélés egyik feltétele a hiány „egyenletes” elosztása, akkor mindenkinek, így a szociális és egészségügyi ágazatnak is „osztoznia” kell a közös terheken. Ez a szociális rendeletben a különös méltányosság lehetőségének az eltörlésével, a Szociális és Egészségügyi Intézmény egyes szolgáltatásaihoz való hozzáférés szigorításával, a bölcsődei férőhelyek csökkentésével járt együtt. A szigorítások ellenére is csak nehézségek árán lehetett a költségvetést betartani, illetve a költségvetés elfogadásakor magunk elé tűzött célt elérni, hogy az adósságcsapdát elkerüljük, és ne vegyünk fel működési hitelt. A szigorú gazdálkodás része volt, hogy szeptember végén áttekintettük az év hátralévő részében még várható bevételeket, illetve kiadásokat. Ennek során meg kellett állapítanunk, hogy nem lesz pénz az ünnepekhez kapcsolódó - önkormányzati - támogatásokra és az ajándékcsomagok megvásárlására. Újpest Önkormányzata a korábbi években mintegy 30 millió forintot biztosított az ünnepre készülődés jegyében szociális célokra. Gyakorlattá vált, hogy a segélyezetti kör egy része különjuttatásban részesül. Kétszeres - és az ünnep miatt - emelt összegű átmeneti segélyt fizetett az önkormányzat, és mintegy háromezer főnek egyenként 5000 forint értékű karácsonyi csomagot adtunk. A rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülők szintén kétszeres juttatást vehettek át. Dupla összeget vehettek át a rendszeres szociális segélyezettek (az aktív korú nem foglalkoztatottak kivételével), és szintén kétszeres öszeget kaptak az időskorúak járadékában részesülők. Erre most sajnos nincs mód. Az év végén mindenki mérleget készít. A 2003- as év valószínűleg nem az „önkormányzatok éveként” kerül majd a történelemkönyvekbe. A „több pénzt az önkormányzatoknak - több pénzt az embereknek!” ígéretből a kormány az önkormányzatoknak tett ígéreteit nem teljesítette. Hogy az emberek több pénzhez jutottak-e? Ennek az eldöntését az Újpest olvasóira bízom!-bTárlatajánló Képek a ruhák mögött Jó néhányszor előfordult már a művészettörténetben, hogy egy műalkotás más alkotónak is ihletet adott. A legismertebb példa talán Muszorgszkij Egy kiállítás képei című munkája, amely annak idején a Hartmann-tárlat hatására készült. Az Újpest Galériában lapunk megjelenésével egy időben nyíló kiállítás ugyanebbe a sorba tartozik, mégis előzmény nélküli vállalkozás. Kóka Ferenc Munkácsy-díjas festőművész képei nyomán ugyanis ezúttal egy divattervező: Zsigár Cecília készített a festmények hangulatát idéző ruhákat. A művésznővel a megnyitó előtt beszélgettünk.- Hogyan kapott kedvet ehhez a különös kalandhoz?- Két évvel ezelőtt egy szobrászművész barátnőm hívott az Újpest Galériába, a Kóka Ferenc-kiállítás megnyitójára. A képek annyira elvarázsoltak, hogy azt mondtam: - Lehet, hogy szentségtörés, de gyönyörű ruhákat lehetne csinálni e festmények alapján! - Hát akkor csináld meg! - mondta egy hang a hátunk mögött. A hölgy bemutatkozott, dr. Molnár Valéria volt, a Kóka Alapítvány kuratóriumi elnöke. Hamarosan kiderült, hogy komolyan gondolja a dolgot, és ismeretlenül is bízik a munkámban. Másnap telefonált, két nappal később pedig meglátogatott, hogy megerősítse a megbízást. A közelmúltban - egy sikeres színházi premier után, amelynek jelmezeit és díszleteit én terveztem - azt találtam mondani: Úgy érzem, a sors most fűzi fel életgyöngyeimet egy gyönyörű lánccá. Örömmel tudatom, hogy a mostani kiállítással egy újabb életgyöngyszem fűződött fel, s az a bizonyos lánc egyre szebb és színesebb.- Milyen munkamódszerrel dolgozott?- A képek másolatát megkaptam CD-n. Először csak nézegetni kezdtem a gyűjtemény darabjait, majd a festmények hatása alapján jó néhányat kiválogattam közülük. Meditativ típusú ember vagyok, aki csak a folyamat végén tudja megfogalmazni az érzéseit. Végül tíz képről döntöttem úgy, hogy elkészítem a hozzáillő ruhát.- A Kóka-képek többsége nonfiguratív, tehát nem ábrázol alakot. Milyen támpontokat talált a ruhatervezés közben?- Számomra sokkal nehezebb feladat a figurális képről ruhát tervezni, hiszen már a vásznon is konkrét modellről van szó. A Pilinszky Jánost ábrázoló kép alapján készült ruhára azért vagyok nagyon büszke, mert sikerült megálmodnom a költő filozófiáját felvillantó ruhát. A többi festményről nemcsak a színeket, a hangulatokat is felidéztem, méghozzá három dimenzióban. Kókánál minden kép külön világ, és valamennyi arról tanúskodik, hogy a festő rendkívül szenvedélyes ember lehetett. Bevallom - bár személyesen sajnos nem ismertem -, magamban tegező viszonyban vagyok vele. Ferikémnek szólítom, és belső párbeszédekben együtt elemezzük a ruhaterveket.- Mennyire egyediek a kiállított ruhák, illetve viselhetők-e alkalmi öltözékként?- Ha műalkotásként tekintünk a kollekcióra, érdemes szemügyre venni, hogy valamennyi darab - akár egy jó szobor - hátulról is kidolgozott. Vallom, hogy különleges színviláguk ellenére minden darab alkalmi viseletként, akár az Operabálon is sikert aratna. Divattervezőként egyébként az egyszerű vonalú ruhák híve vagyok. Úgy gondolom, egy nőnek nőiesnek is kell látszania. Cseppet sem baj, ha kivillan itt- ott valami, hiszen a sejtelmesség fontos elem. A galériában az érdeklődők számára január 4- én, a kiállítás zárónapján 16 órától rövid divatbemutatót rendezünk, a kiállított ruhák nappali változatainak felvonultatásával. Rojkó A.
