Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-12-18 / 18. (280.) szám
Könyvajánló A huszadik századi magyar festészet két meghatározó alakjáról jelentetett meg bőséges képanyaggal illusztrált monográfiát a Well-Press Kiadó. Bernáth Aurél és Szőnyi István közelmúltunk művészei, akiket mesterként tart számon a kortárs képzőművészek derékhada. A kötet szerzője - Végvári Lajos művészet- történész - maga is kollégaként, barátként tisztelte mindkettőjüket. Szőnyit Zebegény mellett Újpest is saját művészének tekinti, hiszen a festő 1894-ben itt látta meg a napvilágot. A pályájáról, életútjáról szóló apró adalékok érdekes információkat hordoznak azok számára is, akik településük kultúrtörténetével foglalkoznak. Munkatársunk Végvári Lajossal beszélgetett.- E rendkívül adat- és gondolatgazdag kötetből kiderül, hogy ön közeli barátságban állt Szőnyi Istvánnal és Bernáth Auréllal is...- Mindkét művészt barátomnak mondhatom, ugyanakkor mestereim és kollégáim is voltak a Képzőművészeti Főiskolán. Pátzay Pálnak köszönhetem az első találkozást, aki a szakmai érdeklődők számára műteremlátogatásokat kezdeményezett. Egy-egy ilyen alkalommal kerestük fel őket. Kezdetben messziről figyeltem a pályájukat, majd írni kezdtem róluk, végül főiskolai tanárként a munkatársuk lettem. Szőnyivel később minden kedden együtt ebédeltem az Opera vendéglőben, és gyakran kijártam hozzá Zebegénybe is. Bernáth Aurélnak is nagyon sokat köszönhetek, többek között ő mutatott be Illyés Gyulának.- Mi adja a kötet kiadásának aktualitását?- Régóta időszerű a monográfia megjelenése, hiszen az anyag évekkel ezelőtt elkészült. A Szőnyi István pályájáról, illetve képeiről szóló munkámat még a művésszel történt hosszabb beszélgetések, elemzések alapján írtam. Szőnyi 1960-ban halt meg, de a Képzőművészeti Kiadó a könyvet - elsősorban az akkori esztétikai-művészetpolitikai érvekre hivatkozva - nem adta ki. Bernáth Aurél monográfiájának elkészítésére a művész lánya, Bernáth Mária - maga is művészettörténész - azt követően biztatott, hogy én nyitottam meg a mester egyik kiállítását. A családom is éveken át lelkesen buzdított, olyannyira, hogy vettek egy fekete macskát, amelyet Bernátfhjnak neveztek el. 1999-ben fejeztem be a munkát; a kéziratot Bernáth Mária szakmai szempontból is jóváhagyta. VÍ6VÁÍI IAJ0S BERNÁTH Altiéi- Miért került a két művész közös kötetbe?- Szőnyi és Bernáth életében éppolyan párhuzamosság követhető nyomon, mint Kodály és Bartók, illetve Illyés és Déry pályáján. Egymás rokonai, művészetük mégis különböző. Fiatalon mindketten Ferenczy Károly keze alatt, Nagybányán nevelkedtek, majd fellázadtak, és avantgárd, baloldali forradalmárként tűntek fel. Szőnyi 1919-ben az ifjúsági kör vezetője volt, ami miatt később kidobták a főiskoláról. Bernáth Kassákkal barátkozott, előbb Bécsbe, majd Berlinbe emigrált. Hosszú ideig Moholy Nagy László berlini lakásán lakott. Egy évtizeddel később - talán Babits Mihály hatására - a harmonikus, humanisztikus művészethez jutottak el. Folytatták a magyaros hagyományt, ezért nevezzük őket posztnagybányai művésznek. Mindketten kiváló írók voltak. Szőnyi A kép címmel írt könyvet; Bernáth- nak öt kötete jelent meg. A művészetoktatás szempontjából mind a két mester óriási jelentőségű. Az idősödő kortárs magyar festők többsége az ő tanítványuk volt. Szőnyi is, Bernáth is az európai művészethez mutattak irányt, sokat utaztak külföldre; távol állt tőlük a provincializmus. Szőnyi István halála után ma is működik az általa alapított szabadiskola.- Emberi értékeiket tekintve volt bennük közös vonás?- A szó igazi értelmében jó emberek voltak, nagystílűek, akik segítették a tanítványaikat. A Szinyei Merse Társaságon belül megalakították a Gresham-kört, amely valójában egy kávéházi asztaltársaság volt. A fiatal művészek számára nagy megtiszteltetésnek számított, hogy odaülhettek a márványasztal mellé, és részt vehettek a beszélgetésekben.- A hazai műtárgypiacon milyen árfolyamon jegyzik Szőnyi és Bernáth képeit?- A Szőnyi-képeknek jelentős az értéke, Bernáth-képek azonban gyakorlatilag nincsenek a piacon. Bernáth Aurél keveset és nehezebben festett Szőnyinél. Általában nem egy jelenséget, hanem egy gondolatot kívánt kifejezni, emiatt lassan születtek a festményei. Emellett kitűnő és egészen egyedi rézkarcokat készített, e sajátos formavilágban megkerülhetetlen alkotó. A kötet kapható a könyvesboltokban (ára: 4990 Ft), és 5%-os kedvezménnyel megrendelhető a kiadónál. Fax, hangposta: 46/501-672; webáruház: www.vendegvaro.hu. Rojkó A. □ u QOQ □ Emlékeztünk fi Nap utcai Szent József-plébánia- —r templom építésének és az egyház- C/ Lközösség létrejöttének története az 1932-es esztendőre nyúlik vissza. Ez fontos dátum, mert Krenzinger Géza került a lelkészi stallumba mint hitoktató, s az első plébános is ő lett 1947. február 8- án. A II. világháború éveiben sok híve a frontra kényszerült. A templom működési területére eső Károlyi Kórház nemsokára sebesült katonákkal telt meg. Krenzinger Géza nappal is, a bombázások idején este és éjszaka is látogatta a magukra maradt vagy idős, magatehetetlen híveit. Az óvóhelyeken minden eszközzel igyekezett segíteni a rászorulókon. Lelket öntött a sebesült katonákba, és imádkozott értük. Ezt a munkát szinte teljesen egyedül végezte. A lelkész munkája 1945 után egyre nehezebbé vált, de a kedvezőtlen politikai légkörben is kitartott hívei mellett. 1955-ben súlyosan megbetegedett, s 3 év múlva, 1958-ban meghalt. Munkássága, személyisége a helytállást, az emberi tartást példázza. Halottak napján iskolánk képviselői az ő sírjánál emlékeztek - nem csupán Krenzinger Gézáról, hanem saját halot- taikról, rokonaikról is - a Megyeri temetőben. A sírjára helyezett koszorú a tisztelet és emlékezés koszorúja, tisztelgés az előtt az ember előtt, aki sokat tett a közösségért, aki a háború nehéz és embert próbáló napjaiban annyi honfitársának volt segítségére, s nyújtott nekik lelki vigaszt. Varga Attila (8. a) Szőnyi István Általános Iskola
