Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-11-13 / 22. (277.) szám
2003. november 13 IHrRIÍ^SÍÍÍIBhIÍIHHh «SS 11 Pécsi sulisok akadályversenye a Fóti-tónál fi Fóti-tó és környéke az újpestiek egyik M—1 kedvenc kirándulóhelye, hiszen kö- C/ Lzel is van, de már mégsem a város: a tó nyugalma, a közeli ligetek és a védett növényekkel teli lankák bizsergetően hatnak a lóti-futi városlakókra. A Pécsi suli tanári karát is megérinthette ez a bizsergés, sebtében el is döntötték, hogy akadályversenyt rendeznek a 2-8. osztályosoknak a tó környékén. A gyerekek mellett a szülők aktív részvételére is számítottak, ami a gyakorló pé- csis apukákat és anyukákat egyáltalán nem érte váratlanul, hiszen a Pécsiben gyakran vannak családi programok (Pécsi Gála, karáKerékpározni jó! T /" erékpártúrát szerettünk volna szerig vezni a tavalyi évben! Az ugyanis _L '^egészséges, sportos, közösségformáló... A közelmúltig ennek egy komoly akadálya volt, éspedig az, hogy kollégámat és engem is „megszabadítottak” saját kerékpárunktól. A baj nem jár egyedül, de erről később esik szó! Ősszel újra kezdve az évet, örömmel tapasztaltuk, hogy önkormányzati pályázatból sikerült öt komoly „gépet” vásárolni. No, innentől semmi sem állhat az utunkba, mondtuk, és nekiláttunk a szervezésnek. Az első visszajelzések után megijedtünk - nem gondoltuk volna, hogy ilyen sok jelentkező lesz! A kitűzött időpont közeledtével nem is emlegettük, félve, hogy olyan létszámú csapat jön össze, akikkel már komoly forgalmi akadályokat gördíthetünk a közlekedésünk során. Szeptember második szombatjának reggelén kicsi izgalommal érkeztünk az iskolánk elé. Szerencsések voltunk! A visszafogott hírverés után is több mint 20 utazó jelent csonyi koncert, énekkari előadások a leváratlanabb helyszíneken és időpontokban stb.). Egyszóval már vártuk is, mivel rukkolnak elő. A szülők számára az első igazi akadályt a helyszín megtalálása jelentette: akik a meghirdetett időpontban az újpesti vasútállomáson találkoztak, könnyű helyzetben voltak, mert a csemetékkel és a tanárokkal együtt utazva könnyen odataláltak. Nem úgy a gyanútlan autósok, akik az osztálytársakkal telizsúfolt autóval kísérelték meg a tó mellett kijelölt indulási helyet fellelni a kissé hiányos útmutatás alapján. Végül is mindenki célba ért, azaz megtalálta az indítóállomást. 10 fős (6 gyerek, 4 szülő) csapatokba szerveződve vágtunk neki az izgalmasnak ígérkező kirándulásnak, természetesen a csapatok kialakítása már hetekkel korábban elkezdődött, és lázban tartotta az osztályokat: ki kivel legyen, melyik apukára, anyukára lenne szükség a csapatban. Bizony szükség is volt mindenkire, hiszen a 12 állomás igencsak próbára tette az összes résztvevőt, gyereket, szülőt egyaránt. Nemcsak az iskola történetéről tettek fel kérdéseket, hanem például még azt is tudnunk kellett volna, hány fa díszíti az iskola udvarát, és ehhez hasonló aktuális dolgokat. Az unalmas kérdések helyett a gyermekeinket jobban feldobták az ügyességi akadályok, mint például a célba lövés csúzlival, távolugrás gólyalábbal, rönkhajítás stb. Néhány akadály igazi csapatmunkát igényelt, hiszen például egy kijelölt szakaszon úgy kellett a lehető legrövidebb idő alatt átkelniük a csapatoknak, hogy egyszerre csak egy fő haladhatott: persze, hogy a rátermett apukák nyakába csimpaszkodtak a nebulók és a még rátermettebb anyukák is. Mindannyian igyekeztünk a lehető legtöbb (jó) pontot szerezni. A napsütéses, kora őszi időben igazi felüdülést jelentett az együtt töltött néhány óra kicsiknek és nagyoknak, szülőknek és tanároknak egyaránt. Kellemes élményekkel feltöltődve, kissé nyugodtabban tértünk vissza a megszokott városi nyüzsgésbe. Gyetvai Attila szülő meg indulásra készen, hogy teljesítse a távot Újpest és Vác között. Szuper teleszkópos kerékpárja, kesztyűje, extrafelszerelése több gyermeknek is volt, viszont bukósisakja mindössze kettőnek. Van még teendőnk ebben az ügyben! Szerencsére a hiány nem okozott bajt, de az ördög nem aludt! Befutott Tamás tanár úr körülbelül 20 db lyukkal két kerekén. Irány a javítóműhely, ahol orvosolták a bajt. Kisebb késéssel elindultunk észak felé. Az ember csak kerekezve veszi észre, hogy ha az autóktól távol szeretne hajtani, bizony sokszor kell járdaszegélyek miatt föl-le mászni. Végighaladtunk az alagi lóversenypálya mellett, amikor az ördög újra jelentkezett: Gábor tanár úr kereke szintén szitává lett. A csapat nekiállt reggelizni, a kerék javítóba került. Dunakeszin keresztül zökkenőmentes, bár elég göröngyös út vezetett. (Megjegyzendő: e város igazán tehetne ebben az ügyben valamit, mert egyébként Gödtől Zebegényig kiépített kerékpárúton lehet közlekedni, de amíg oda eljut az ember, sok veszélyt és rossz utat kénytelen elviselni.) Dunakeszi és Göd között földúton haladtunk, az ördög persze megint megérkezett! mmmmmmmmgmmmmmmmmiummmtmmmmimimmmt Valami szívós tövis...! A benzinkúttól ismét gumijavítóba vettük az irányt, addig a csapat KRESZ-ből vetélkedett. A visszatért kerékpárt ünnepelve útnak eredtünk... volna! Marci az indulás pillanatában szólt, hogy lyukas a kereke. Ettől kezdve már magunk szereltünk. Gyorstalpaló tanfolyam gumiragasztásból prospektus alapján! A három pedagógus kísérő kerékpáros múltjában soha nem volt úti defekt. Most meg ennyi! Ember tervez, Isten végez! A sok kényszerpihenő miatt utunk lerövidült, csak Gödig jutottunk el. Ott a kis tónál megpihentünk. A Duna-part alacsony vízállásnál csodálatos látvány volt! A hazafelé vezető úton, a horányi révnél fagyiztunk. Az ördög elfáradva hazament lefeküdni (bár fel se kelt volna!), így a visz- szaút már zökkenőmentesen zajlott. A következő túránkon már eggyel többen leszünk! Munkatársunk nyerte ugyanis az Újpest Futófesztivál kísérők között kisorsolt kerékpárját. Igaz, azt nem kérdeztem tőle, hogy gumiragasztó járt-e hozzá... Ipacs Gábor, a Szűcs Sándor Általános Iskola tanára
