Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-10-30 / 21. (276.) szám
6 2003. október 30. A művészet örök II. rész Százéves a Tungsram Kodály Zoltán Férfikar tek. A kirobbant első világégés majdnem szétrobbantotta a kórust is. A többéves kényszerszünet után a húszas években került sor az újjászületésre. Mihalek Ferenc és barátai ösztönzésére éledt újjá a dal Újpesten. A több mint félszáz dalost számláló kart Novák Károly zenetanár vezette. Több fényesen ragyogó serleg állít emléket az elkövetkezendő időszaknak. A Tungsram Daloskor fennállásának 30. évfordulóján András Béla karnagy vezetésével a kar a megzenésített Ady-verset, a Fölszállott a pávát, Kodály Zoltán kórusművét tűzte műsorára. Az évtized végére átalakult a kórus. Kováts Andor vette át a vegyes karrá fejlesztett dalkör vezetését. AII. világháború pusztításainak eltakarításával egy időben Mikulás István és Mihalek Ferenc kezdeményezésével megkezdték a már addig is nagy múltú férfikar ismételt újjászervezését. A kórus élén az évek során dr. Ujj Józsefet Kiss Dénes követte. A ’45 utáni sikerek főbb állomásai a Pécsi Dalosverseny, a Ligetben rendezett Dalostalálkozó, az Állami Operaházban rendezett díszünnepély, s külön említendő az énekkar első lemezfelvétele a Marnitz Frigyesféle stúdióban, az Egyesült Izzó szimfonikus zenekarának kíséretével. A kórus nem egészen három év alatt további száz alkalommal lépett a nagyközönség elé, többek között a Zeneművészeti Főiskolán, a Bartók-teremben a Magyar Rádióban... A kórus fél évszázados fennállásának tiszteletére - a dalárda életében első alkalommal - rendezett díszhangversenyre Kodály Zoltán is ellátogatott. Az eddigiekhez hasonló sikert hoztak a további fellépések is, a 'nmtoA Tungsram Kodály Zoltán férfikórusának archív tablóképe Előző lapszámunkban már hírt adtunk az eseményről, hogy fennállásának 100. évfordulóját ünneplő Tungsram Kodály Zoltán Férfikar október 20-án hangversenyt ad a Pesti Vigadóban. Azóta elhalkult a taps, kialudtak a hangversenyterem reflektorai, a színpad lámpái, remélhetőleg örök élménnyé nemesedett a nagyszerű program. „Akarok inkább pusztában laknom / Vadon erdőben széjjelbújdosnom / Hogynem mint azok között lakozom / Kik igazságot nem hagynak szóla- nom” (Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus) A száz év alatt sokat változott a világ, de a kórus mindvégig ragaszkodott az imént papírra vetettek szelleméhez, ahhoz, hogy a zene nyelvén kimondja a zsigerekbe ivódott emberi igazságokat. A kezdetek WtKHi A XIX. és XX. század fordulóján kezdődött a kórus krónikája, amikor még senki nem sejtette, hogy közel másfél évtized múlva országok, népek sorsát eldöntő fegyverdörrenés hallatszik Szarajevóból. Akkor kezdődött a dalárda története, amikor még a „boldog békeidőkben” éltek az emberek. Az idő tájt alapították az Egyesült Villamossági Rt.-t, a cég központját pedig Újpestre helyezték. Az Edison által felfedezett szénszálas izzólámpát 1903-ban felváltották wolframszálassal, amivel meg is hódították a piacot. De ezzel egy időben közönséget hódítani indult útjára egy másik kezdeményezés, a dalkör is, a Tungsram Kodály Zoltán Férfikar elődje, amely az egykori históriák szerint Horváth Ferenc főgépész kezdeményezésére jött létre. A dalárda az 1902-ben életre hívott Egyesült Villamossági Részvény- társaság Dal- és Önképző Egyletének egyik alosztályaként kezdte 1903-tól működését. Az akkori célkitűzés bő három emberöltő elteltével sem igen változott: „a magyar zenekultúra és a hazai nyelv művelése”. Az óriási fejlődésnek indult cég felvette az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (EIVRT) nevet. 1909-ben nevezték be a Tungsram védjegyet. A gyár fejlődésével párhuzamosan a dalárda is fejlődött. Programján operettrészletek, műdalok, népdalok, hazafias jellegű kórusművek szerepelszületésnapi Kodály-koncert, az V. Zenei Fesztivál éppúgy, mint a gyöngyösi fellépés, ahol Andor Ilona Kossuth-díjas karnagy azt mondta: „úgy zengett a kórus, mint az orgona”. 1966-ban került a kórushoz a Kossuth-díjas, kiváló művész Vásárhelyi Zoltán karnagy. Az ő dirigálásával nyerte el a kórus az „arany diplomát” és a „Kiváló Együttes” címet. A kórus életében 1970 is nevezetes állomás, akkor vette fel Kodály Zoltán nevét. Hosszú és eredményes művészi teljesítménye után még abban az évben vonult nyugalomba Kiss Dénes, s immár Bánhegyi Sándor művészeti irányításával folytatta tovább tevékenységét a kórus. A hetvenes években került zongorakísérőként a hírneves karmester lánya, Failoni Donatella a Tungsram Kodály Zoltán Férfikarhoz. Napjaink dalosai A kórus legutóbbi években végzett szolgálatáról, a hazai és külhoni fellépéseiről előző lapszámunkban már szó esett. A mostani, ünnepi alkalomból kijáró gratuláció mellé társul a meggyőződés, hogy az utódok s majd azok utódai továbbviszik a nemes hagyományt, a magyar és az egyetemes zenekultúra ápolását. Végezetül, hogy háborúkban, forradalmak idején, ínséges és élhetőbb időszakokban mostanáig fennmaradt a Tungsram férfikara, álljon itt a maiak neve is: Pálinkás László, Nagy Imre, Horváth László, Mezey Róbert, Grósz János, ifj. Pálinkás Péter, Hlavács Attila, Bodor Béla, Szlávik János, Cséplő Csaba, Lenkefy Zoltán, Naszvagyi Vilmos, Szűcs Gergely, Pataky István, Ormándy József, Papp Gyula, Molnár Gyula, Veő András, Kurján Gyula, Amster Tamás, Kovács Géza, Czira József, Kovács Géza, Gasparik Károly, Vértes Pál, Pálinkás Péter (vezető karnagy), Wohl Ferenc, Gál László, Steiner Endre, Lendvay Vilmos, Dinnyés István, Havasi László, Henschl Imre, Bognár László, Szal- kay Ferenc, Pataki Géza, Zsuppán József, Almási József, dr. Kiss Kornél, Bulicka Pál, Papp Béla, Vida István, Debreceni Ferenc, Farkas Zoltán, Kiss Gábor, Tompa Tibor, Varga Antal, Kerekes Zoltán, Kürtösi János, Spischak János és Selyem József. Összeállította: Rendek Jenő Találkozás Kodály Zoltán műveivel
