Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)

2003-09-04 / 17. (272.) szám

2003. szeptember 4. 15 Családok örömére Hiripi Ferenc és Gyarmatiné, Tünde munkahe­lyi kollégák. Mindkét család hosszú évek óta lakik Káposztásmegyeren, és mint lokálpat­rióták szomorúak, ha azt tapasztalják, hogy el­hanyagolt, szemetes a park vagy szűkebb környezetük, és örülnek - mint most -, ha kul­turált közegbe csöppenhetnek. Hiripi úr meg is jegyzi, milyen színvonalas az idehallatsző muzsika. Egybehangzóan mondják, hogy ez a lakótelep még szebb lehetne, ha az itt lakók közül többen törőd­nének környeze­tükkel, Gyarmatiné, Tünde férje kihasz­nálva a szabad idő adta lehetőséget most is a környezetszépítő egyesületet szervezi. Most itt. a gyerekekkel, Leventével, Gyurikával és másokkal együtt jól érzik magukat, de mint köztu­dott, sajnos nehéz megmozdítani az embereket, összehozni a családokat.- Rajtunk nem múlik - mondják. Ezzel búcsúzunk. Csak jót tudok mondani A nagypapa, Csóka László nyakában a kis László, míg a másik unoka, Zsolt feszülten figyeli a Semsey parkban, a nagyszínpa­don mókázó bohócot. A piros orr, a tarka öltözet a móka, a harsány előadásmód a minden figyelmet lekötő varázslat. Ha a felnőtt számára a produkció nem is ugyan­azt az élményt jelenti, mint az unokának, azért a nagypapa is jól érzi magát.- Ez a helyes, erre és az ehhez hasonló rendezvényekre nagy szükség van, és a jövőben is költeni kell az önkormányzatnak - mondja Csóka úr. Az emberek nap mint nap a megélhetésért hajtják magukat, valahol, valamilyen módon ki kell kapcsolódniuk, és, mint itt, nem árt, ha kulturált módon teszik ezt. Ma már - nem úgy, mint az én gyerekkoromban - sajnos legtöbben magukra csukják az ajtót. Ez, amit mi Újpesti Városnapoknak hívunk, azt is jelenti, kinyílik egymás felé az ajtó, és ezt csak helye­selni lehet. Csak jót tudok mondani a városnapi rendezvényekről. Az eső sem zavarna Jágnecs Miklósáénak, mint látszik is, na­pokon belül megszületik a második gyer­meke. Az örömteli eseményt megelőzően azt is mondhatnánk tréfásan, hogy a kisba­ba - mivel az anyuka a 2003-ik évi Újpesti Városnapokon járt - túl van első „ma­jálisán.” Nem úgy Jágnecsék, akik máskor is eljönnek, s megelégedésre négy éve lak­nak Káposztásmegyeren, első önálló ott­honukban. Ma, azaz vasárnap ebéd után is­mét immár teljes létszámban a család meglátogatja a nekik tetsző programokat, s természetesen sétálnak, levegőznek, ját­szanak a kétéves Vikivel, aki ha délelőtt nem is, talán délután felül a nem túl gyors járatú, kicsiknek üzembe állított körhintára. Miközben szó esik a családi programról, a mama az eget kémleli, és megjegyzi: az eső sem zavarna. Csodás volt a tűzijáték Thnránszky Győzőt és családját, fe­leségét, leányát, Simonná Thnránszky Évát és az unokát, Csaba Viktort a nagysátor szomszédságában kapta fotósunk lencsevégre. A fiatalasszony dicséri elsőként a városnapok prog­ramjait. Csodálatos volt a tűzijáték is - mondja. A beszélgetés során szóba kerül, hogy az ehhez hasonló rendez­vények mennyire szükségesek még akkor is, ha valamiért ezt még többen nem mondják ki. A szórakozáson, kikapcsolódáson kívül - ami szintén elengedhetetlen - fontos az emberi kapcsolatok újraélesztése.- Egy látásból már ismert házbeli családdal itt „jöttünk” össze - fűzi hozzá a fiatalasszony. Akiket a fiatalok kedvelnek Zene, zene, zene. De nem mindegy, hogy milyen. A Makádi házaspár szigorú kritikusa az előző években ‘ szereplő zenekaroknak. Makádiné Pap Andrea, a kis Márk édesanyja - a család szószólójaként - el­mondja, hogy a Semsey par­ki programokkal, de főleg az idén fellépő zenekarokkal maximálisan meg vannak elégedve. Örülnek, hogy olyan együtteseket hívtak, akiket a fiatalok kedvelnek. Az apa, Zsolt közbeveti: az ő hangzásviláguk a miénk is.-rendek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom