Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)

2003-09-04 / 17. (272.) szám

IlSlfS! 2 003. szeptember 4. Ünnepség az Újpestért díj kitüntetettjeinek tiszteletére A városnapok rendezvénysorozatának kiemel­kedő eseményeként augusztus 30-án, a vá­rosháza dísztermében került sor az Újpestért díjak átadására. A családtagokkal, barátok­kal és kollégákkal zsúfolásig megtelt terem­ben Hock Zoltán alpolgármester tartott ün­nepi beszédet. Újpest vezérlő csillagai Bevezető szavaiban Hock Zoltán elmondta, a városrész képviselő-testülete - széles körből érkezett felterjesztések nyomán - ötödik al­kalommal ítélte oda az Újpestért díjakat. Ez­úttal négy kitüntetést nyújtanak át olyan sze­mélyeknek, akik valamennyien évtizedeken keresztül, egész eddigi életművükkel bizo­nyították, hogy tenni akarnak a városért. E kitüntetés ebben az értelemben egyfajta élet­műdíj. Ugyanakkor - mert lezáratlan pályák­ról van szó - a díj jelentős mérföldkőhöz is hasonlítható, amelyen a közösség visszajel­zése olvasható: valamennyien jó úton járnak, hittel végzik felvállalt feladatukat, szakmájuk elkötelezett hívei. Az Újpestért díj odaítélé­séhez ugyanakkor nem elegendő annyi, hogy valaki „csupán” jó szakember legyen. Égnie kell a belső lángnak is, amely megkülön­böztet az átlagostól. A középkorban a hajó­sok a csillagok után tájékozódtak. A kitün­tetés annak a jele, hogy Újpesten, az itt élő százezer ember életében, e tizennyolc és fél négyzetkilométeren is találhatók csillagok. Beszéde további részében a szónok a város­napok alkalmából kiállító egyik grafikust, Banga Ferenc Munkácsy-díjas érdemes mű­Hock Zoltán alpolgármester vészt idézte, aki szerint „Az élet, amit látunk, csupán káprázat”. E gondolatot továbbfűzve, az alpolgármester úgy vélte, a káprázatban szükség van fogódzókra is: orvosra, aki világ­ra segít; a képviselő bölcsességére; nagy hagyományú, jól működő civil szervezetre; és szükség van kiváló közalkalmazottakra. Ezen az ünnepségen négyüké a főszerep. Betűrendben az első közülük Buzna Ferenc nyugalmazott mérnök, aki tizenkét éven át képviselőként tett a városért. „Sokszor vi­tatkoztunk vele; fiatalos pragmatizmusunkat igyekezett visszafogni” - folytatta a szónok. „Nem tudtuk, miért nem szárnyal velünk: Feri bácsiból a bölcsesség sugárzott. A rendszer- váltást követően ő az első városatya, aki ezt a kitüntetést megkapja.” A díj odaítélésére a sokszínű testület egyhangú döntést hozott. A második kitüntetett dr. Győry Attila szülész­nőgyógyász, aki 33 éve dolgozik a pályán. Különleges a státusa, hiszen a hierarchikus orvostársadalomban őt nem főorvos úrnak, hanem a legtöbben Attilának szólítják. Három szakvizsgával rendelkezik, és Budapesten az elsők között szervezett tinédzserambulan­ciát. Az iskolai felvilágosító órák nyomán lét­rehívott rendelést évente mintegy ezer ifjú hölgy keresi fel. Rendkívül fontos feladatot lát el, hiszen egy tizenévesnek szinte derékba törhet az élete, ha nincs, aki időben megfogja a kezét. Egy tréfás találós kérdést feltéve, amely sze­rint: ki az, akinek egy unokája sincs, mégis több mint százat a magáénak mondhat? maga Hock Zoltán adta meg a választ: dr. Győry Attila, hiszen száznál is többen vannak azok a gyerekek, akiknek már az édesanyját is ő segítette a világra. Újpest szülészorvosa ily módon vált többszörös tiszteletbeli nagyapává. A harmadik kitüntetett Gönczöl János, aki­nek személyében első alkalommal kapott Új­pestért díjat egy civil szervezet vezetője. A nagy hagyományokkal rendelkező, újra élet­re hívott Regnum Marianum több száz ren­dezvényt szervezett, és sok száz taggal ren­delkezik, akik a közösséget a hitben, a val­lásban találták meg. Táborok, kirándulások és számos más jellegű program jelzi e cso­port működését. A városnak sok ilyen civil szervezetre van szüksége, hogy összefogva, egymásra épülve Újpest a régi fényében ragyogjon. Példaadásával ehhez nyújt segít­séget Gönczöl János, aki hivatását öt gyer­mekének nevelése mellett tölti be. Végül, de nem utolsósorban, a negyedik kitün­tetett Verebélyi Gyulárté, az Ady Endre Mű­velődési Központ gazdasági igazgatója. „Tizenhárom éve van szerencsém vele dolgoz­ni" - mondta ünnepi beszédében az alpolgár­mester. - „Mindenkinek ilyen munkatársat kívánok! Jelen körülmények között, amikor a támogatások csökkennek, az igények azonban nőnek, Verebélyi Pannika arcán mindössze egyetlen másodpercre fut át a keserűség." Aki ismeri, tudja, hogy ő nem afféle (folytatás a 4. oldalon) Az első sorban: Tóth Krisztina alpolgármester, dr. Vitáris Edit jegyző és Nagy István- ­) 1 1 r ii alpolgármester l J

Next

/
Oldalképek
Tartalom