Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-08-21 / 16. (271.) szám
QuQ0M Q Hagyományosan... a Német Tagozatos Általános Iskolában 16 [ |Jpr ____________________2003. augusztus 21. E urópai uniós nap a Német Tagozatos Általános Iskolában. Szánkón „Finnországban” a 7. a-sok lmúlt egy év... ráadásul milyen gyorsan! Szinte most volt, mikor az előző évi visz- szaszámlálást végeztük. A tanév utolsó hetében ugyanaz a jól bevált, sokunk által várva | várt programsorozat várt ránk. Ugyanaz, és mégis mindig más. Ugyanaz, hiszen most is a „Pozsonyi Gála” volt a kezdés. Hál’ Istennek, tanulóink a 2002/2003-as tanévben is - immár hagyományosan - rengeteg versenyen vettek részt, és - ugyancsak hagyományosan - rengeteg jó helyezést értek el. Most a teljesség igénye nélkül és hely hiányában csupán néhányat, tényleg a „leg”-eket említjük. 19 kerületi I. helyezéssel dicsekedhetünk különböző szaktárgyi versenyeken. Nagyon büszkék vagyunk, hogy idén is elnyerte I egy diákunk az „Újpest Kiváló Tanulója” címet. Ő pedig Domokos Ádárn 8. b osztályos fiatalember, aki valóban rengeteg versenyen ért el kimagasló eredményt, mellyel nem csupán iskolánk, de a kerület hírnevét is öregbítette. A 3. b osztályosok tanító nénijük, Vargáné Dezső Ágnes vezetésével ebben az évben is részt vettek a Weöres Sándor Színjátszó Fesztiválon, j A budapesti fordulón arany minősítést szereztek I A só című népmesével. Fellépésük következő színhelye Debrecen, az országos megmérettetés volt, ahol szintén hatalmas sikert arattak. A gálánkon szintúgy. Német tagozatos iskola lévén természetes, hogy számtalan német tantárgyi, vers- és prózamondó versenyen jeleskedtek tanulóink. De a nyelv rejtelmei mellett a német hagyományokkal is megismerkedhetnek az érdeklődők. Erre nagyon jó lehetőséget nyújt a német hagyományőrző szakkör, mely most első ízben mutatta be tudását. Játékos táncuk mindenkit magával ragadott. Ismét remek hangulatban, elégedetten hagyhattuk el a nézőteret. A következő nap teljes egészében a diákoké volt. Az idén kissé eltérünk a hagyományoktól, any- nyiban, hogy ez a nap az európai integráció jegyében telt. Minden felsős osztály lázasan készülődött erre a délelőttre, hiszen már hetekkel előre tudták, mi lesz a dolguk. Felkészültek a kiválasztott uniós tagországok legfontosabb adataiból, egy - sorsolás útján eldöntött - tagországba pedig egyhetes útitervet kellett összeállítaniuk. Természetesen hazánk sem maradhatott ki a sorból, szép tablók kerültek ki az osztályok falaira, és persze mélyebb megismerése sem hiányozhatott. Aztán elérkezett a csütörtök, a nagy utazás napja! Idei utolsó iskolagyűlésünk után az osztályok kezükbe vették „útleveleiket”, és nekivágtak Európának... Természetesen minden osztály máshol kezdte a körutazást, de mindenki mindenhová eljutott. Az adott országokban totó segítségével adtak számot országismeretükről, majd mindenhol várt rájuk valami ügyességi feladat. így például Görögországban a sziklás partokon megsérült társukat kellett kimenteniük, Olaszországban a motor kiskorúsított változatával, a rollerrel bizonyíthatták ügyességüket, míg Franciaországban „divatosan” öltözhettek - időre. Mikor eljutottak a messzi Finnországba, a Télapó sapkáját is magukra ölthették, s megmutathatták erejüket rénszarvasként. Írországba érkezve pedig táncra perdülhettek. Természetes, hogy minden országban az adott nyelven köszöntötték a „házigazdát”. Jókedvű utazás volt, ahol ráadásul sok ismerettel gazdagodhattak a résztvevők.-A körút végén még várt egy megmérettetés mindenkire, hiszen ezután következett a nap „fénypontja”, a tanár-diák összecsapás. A hagyományos röplabda és foci most kosárrangadóval is kiegészült. Az utóbbi döntetlennel, míg az előző kettő a tavalyi évhez hasonlóan - talán mondhatjuk hagyományosan? - a felnőttek győzelmével végződött. Az egész tanév viszont mindannyiunkéval! Hagyományosan. Mikó Judit « Erdei iskola zánkán « zi vonat sebesen robogott a vidám társasággal Cfl Zánkára. Valamennyi gyerek szemében C/ Lbenne volt az izgatottság, de egyben az öröm is, hogy újra visszatérünk a tavalyi erdei iskola színhelyére. Néhány óra múlva, amikor megláttuk az ismerős szobákat, lelkes kipakolásba kezdtünk. Még aznap, egy kis könyvtári kutakodás után, lementünk a Balaton partjára. A szikrázó napsütésben napoztunk, majd bementünk a kellemes, kékes vizű tóba, ahol igazán kitombolhattuk magunkat. Éjszaka alig tudtuk lehunyni a szemünket, pedig másnap fárasztó, de tanulságos és csodálatos nap várt ránk. Az első helyszín a Szent György-hegy volt. Azt hittük, elájulunk, amikor azt mondták, hogy közelről megnézzük a hegy tetején lévő bazaltorgonákat. A sok beszélgetés mellett egész hamar felértünk. Igaz, fárasztó volt, de megérte, mert a Tapolcaimedence gyönyörű látványt nyújtott. Ezután Sümegen a várat néztük meg. Érdeklődve járkáltunk a romos falak között, és nagyon örültünk a várban szabadon sétáló állatoknak. A következő állomás Keszthely volt, ahol a Festetics-kastélyt látogattuk meg. A kert is nagyon rendezett, előkelő volt, de bent a kastélyban a csodálattól mindenkinek tátva maradt a szája. Itt minden felbecsülhetetlen értékű. Már nagyon kimerültek voltunk „hazafelé”, így Hévizet már csak a buszból néztük meg. Miután megérkeztünk a táborba, mindenki mint valami homokzsák dőlt be az ágyba. A következő nap kipihenhettük a fáradalmainkat. Az agyunkat megmozgató feladatokat kaptunk, majd este a denevéreket és a csillagképeket lestük több-kevesebb sikerrel. Csütörtökön Tihanyba mentünk, ahol rengeteget szórakoztunk, és tanulhattunk is. A szórakozásról egy nagyon szép játszótér, a tanulásról a Tihanyi-félsziget gejzírkúpjai gondoskodtak. Eljött a péntek, a hazamenetel napja. Fáradtan, de új élményekkel, új ismeretekkel feltöltődve készültünk haza. Az öt nap alatt újabb csodálatos helyeket és élővilágukat ismerhettünk meg Magyarországon. Nagy Orsolya 7. a osztályos tanuló Erzsébet Utcai Általános Iskola Keszthelyen wiíBsum
