Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)

2003-08-21 / 16. (271.) szám

14 2003. augusztus 21. Fókuszban az EU A korábbi cikkeinkben elsősorban a kis- és középvállalkozások európai uniós csatlako­zás utáni helyzetéről és lehetőségeiről tájé­koztattuk olvasóinkat. A következőkben rö­viden az Európai Unió kialakulásának törté­nelmi hátteréről, az EU tevékenységét meg­határozó szerződésekről, az EU közösségi jogáról, az EU intézményeiről, valamint az EU és Magyarország kapcsolatairól adunk általános ismereteket. Történelmi háttér Az egység békéhez vezet Az osztrák Richard Coudenhove-Kalergi szerint a háború csak Európa országainak egyesítésé­vel kerülhető el. Az ő kezdeményezése alapján hozták létre 1923-ban a Pán-európai Uniót. A második világháború és az azt követő békekö­tés két egymásnak ellentmondó és a következ­ményeket tekintve máig ható folyamatot indí­tott el: Európa nyugati részének integrációját (egységesülését) és a kontinens kelet-nyugati megosztottságát. Nyugat-Európa békét, sza­badságot és jólétet kívánt, és közösen akart fel­lépni a szovjet terjeszkedéssel szemben. Ennek kulcsát az integrációban találta meg. Az Egye­sült Államok a Marshall-segéllyel támogatta a lerombolt Európa újjáépítését. Winston Chur­chill 1946-os zürichi beszédében az Európai Egyesült Államok létrehozásáról szólt, és egy európai unió megvalósítását javasolta. Úgy vélte, Európa békéjének kulcsa a két történelmi ellenség, Franciaország és Németország meg­békélésében és együttműködésében rejlik. Jean Monnet, „Európa atyja” A francia Jean Monnet nevéhez fűződik az eu­rópai egység felé megtett első lépés. Egy újabb háború elkerülése érdekében azt javasolta, hogy Franciaország és Németország szén- és acéltermelését helyezzék egy nemzetek feletti testület igazgatása alá. Robert Schuman francia külügyminiszter rokonszenvezett e nézetekkel, és közösen dolgozták ki azt az elgondolást, amelyet 1950. május 9-én Schuman-tervként terjesztettek elő. Ennek eredménye alapján ír­ták alá 1951-ben a párizsi szerződést, amely létrehozta az Európai Szén- és Acélközösséget (ÉSZAK) vagy más néven a Montánuniót. Az alapító tagok (Franciaország, Németország, a Benelux államok és Olaszország) nemzetállami hatáskörük egy részét átruházták egy nemze­tek feletti szervezetre. A római szerződések - az EURATOM és az EGK AZ ESZAK-tagállamok külügyminiszterei 1955. évi messinai találkozójukon elhatározták, hogy az integrációt további két fontos területre ter­jesztik ki. Az elképzelés az ún. Spaak-jelen- tésen alapult, amely egy gazdasági unió és az atomenergia békés hasznosítását megvalósító unió létrehozásával foglalkozott. A tárgyalások eredményeképpen a Hatok 1957. március 25-én írták alá a római szerződést, amely létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) és az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom). Az EGK-szerződés többek között rögzítette a közös piac létrehozásának szándékát: a szemé­lyek, áruk, szolgáltatások és a tőke áramlásá­nak szabadságát. Létrehozták az integráció in­tézményeit: a döntéshozó tanácsot, a végrehaj­tó szervezetet, a bizottságot, továbbá az Euró­pai Parlamentet (korábbi nevén közgyűlés) és a szerződések betartását felügyelő bíróságot. Az Euratom a nukleáris energia békés célú fel- használásának fejlesztését tűzte ki célul. 1967. július 1-jén lépett életbe az a szerződés, amely egyesítette az ÉSZAK, az EGK és az Euratom in­tézményeit. Ettől kezdve az integráció elneve­zése Európai Közösségek (EK) lett. Az egységes európai okmány Az Egységes Európai Okmány az európai integ­rációs intézményrendszert megalapozó, alkot­mányos jelentőségű dokumentumok egyike, amely 1987-ben lépett életbe. A dokumentum legfontosabb célkitűzése a római szerződésben foglalt célokhoz szükséges reformok végrehaj­tása. Központi témája a „belső piac” 1993 ele­jére történő kiépítése. Az integrációs folyamat erősítését több tényező is szükségessé tette: az EK csökkenő versenyképessége a világpiacon, a tartósan magas munkanélküliségi ráta, a szét­tagolt piacok magas költségeinek felismerése. Az okmányban jelzett belső piac lényegében azonos a római szerződés „közös piac” fogal­mával: jelentése, hogy az EK piacának úgy kell működnie, mint ha egyetlen állam piaca volna. Az egységes piac kialakulását sokáig akadá­lyozta a nemzetenként eltérő szabványok és szabályok alkalmazása. Az EK-n belüli forga­lomban számos korábbi, vámon kívüli (egész­ségügyi, állat-egészségügyi, műszaki, minősé­gi, fogyasztóvédelmi) akadály megszűnt, mi­közben felszámolták az egymás közötti forga­lomban a belső határok átlépését kísérő admi­nisztrációt is. Az okmány kiterjesztette a többségi szavazással eldönthető kérdések körét, megerősítette a pénz­ügyi unió létrehozásának szándékát, és közös politikát alakított ki a környezetvédelem és a műszaki-tudományos fejlesztési együttműködés terén. A dokumentum megteremtette a későbbi politikai unió alapját is. (Forrás: www.kam.hu) Sebestyén Béla alpolgármester Az integráció története 1950. május 9.: Német-francia közös levél a szén- és acélközösség létrehozásáról, hogy „elképzelhetetlenné, sőt kivitelezhetetlenné váljon közöttük a háború”. 1951. április 18.: a Német Szövetségi Köztár­saság, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg megalakítja a szén- és acélközösséget (Montánunió). Nemzetek fö­lötti szervezet, ezért máris megkezdődik „nemzetállami” bírálata. Párizs nem engedi létrehozni a tervezett védelmi közösséget. 1955. június: Messinában a Montánunió kül­ügyminiszterei elhatározzák: több ágazatra kiterjedő Közös Piacot formálnak a szén- és acélközösségből. 1957. március 25.: Római szerződés: a hatok Európai Gazdasági Közösséget alakítanak. Kia­lakulnak a máig érvényes célok, elvek, mód­szerek a nemzetek feletti és a tagállamközi egyeztetés rendszerében. 1965-1967: Létrejönnek az addigi integrációs szervezeteket egybefonó Európai Közösségek vezető szervei: a nemzetek feletti bizottság, a tagállamközi tanács, amelyek a parlamenttel és a bírósággal együtt máig a fő szervek. Az EK a világon páratlan jogközösséggé válik. 1972: Északi bővítés. Nagy-Britannia, Írország, Dánia és Norvégia aláírja a csatlakozási szer­ződést, de az utóbbiban a népszavazás nemet mond. 1973 első napján a britek, az írek és a dánok belépnek, a norvégok azóta sem. 1981: Görögország egyedüliként belép, hogy megszilárduljon a junta utáni demokráciája. Az immár tízek között felmerül a gazdasági térség szociális térséggel való kiegészítése. 1983: Ünnepélyes nyilatkozat a további integ­rálódásról: politikai, monetáris és gazdasági Európai Unió létrehozásáról. 1986: A diktatúrák alól kiszabaduló Spanyol- ország és Portugália belép. Módosítják az alap- szerződéseket, létrehozzák az Egységes Euró­pai Aktát. Ennek fő eleme, hogy 1993-ra jöjjön létre az egységes belső piac, valamint a tár­sadalmi és szociális kiegyenlítődés segíté­sének rendszere. Közös helyett egységes piac, piaci mellett fejlesztési integráció jön létre. 1991-1996: Európai megállapodás először Ma­gyarországgal, majd a többi keleti jelentkezővel. 1992. február: Életbe lép a maastrichti szer­ződés, kialakul az uniós polgár fogalma, az új közösségi és tagállamközi hatásköri rendszer, megkezdődik a szegényebb tagállamok külön támogatása. A gazdasági közösségen túlmenő új név: Európai Unió. 1993. június: Elfogadják a keleti jelentkezők elé támasztott feltételeket, és társulási szer­ződéseket kötnek velük a felkészítésről. 1995: Ausztria, Svédország és Finnország belép. 1997-1999: Amszterdami szerződés: az em­beri jogok, a polgárok Európája. Schengeni szerződés, a belső határok akadálytalan át­járhatósága. 1998. március: Megkezdődnek a keletiek csat lakozási tárgyalásai. 2000. december: A nizzai szerződés újra­osztja az intézményi erőviszonyokat, hogy fel­vehetőek és beilleszthetőek legyenek a keleti tagjelöltek is. 27 tagú EU-val számolnak. 2003. április 17.: A tízek csatlakozásának alá­írása után hivatalosan megígérik a balkáni ál­lamoknak, hogy előttük is nyitva az ajtó. 2003. június: A bővítés egyelőre kész, az Eu­rópai Konvent elkészíti az EU újabb mé­lyítésének tervezetét. (Forrás: www. nol. ha)

Next

/
Oldalképek
Tartalom