Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-07-03 / 13. (268.) szám
2003. július 3. ■■■■■ I JJ PEST u n Miért jó pedagógusnak lenni? Avagy egy újabb siker! i gy pedagógus életében kevés dolog tud 1 _olyan örömet okozni, mint az, ha diákJ __£)jai sikereket érnek el. Kőháziné Gyarmati Éva tanárnőnek, a Babits Mihály Gimnázium énektanárának az elmúlt években nagyon sok és nagy örömet okoztak tanítványai. Az általa létrehozott énekkar, mely kezdetben 25 leányból állt, az évek folyamán elérte a 100-120 fős létszámot, s ma már nem tisztán leány, hanem „a fővárosban talán egyetlen” középiskolás vegyes kar. Az elmúlt években sikert sikerre halmoztak. Sikerek itthon és külföldön, arany minősítések és nagydíjak, kamarazenekar és CD jelezte az eddig elvégzett hihetetlen munka eredményeit. A sikerek értékét nagymértékben emeli, hogy a tanárnő a rendszeres énekkari munka során képes a 10-18 éves diákokkal a közös éneklést, a közös muzsikálás örömét megéreztetni és megszerettetni. Ennek eredményeként az elmúlt években rendszeresen alakultak, s 1-2 évig működtek a diákok által önállóan létrehozott „zeneművészeti közösségek”. A működésük rövid ideje érthető, hiszen a tagok számára a legfontosabb cél a sikeres tanulás, felkészülés a felsőfokú tanulmányokra. A legutóbb megalakult és nagy sikereket elérő kamarakórus tagjai hetedik éve énekelnek együtt az iskolai kórusban. Az iskola pedagógiai programja szerint ők még heti 2 órában tanulták az éneket, és ehhez járult a heti két alkalommal tartott énekkari próba. A sok szép közös élmény - külföldi fesztiválon való szereplés, Éneklő Ifjúság hangversenyeken elnyert aranyérmek, gálakoncertek a Pesti Vigadóban és a Zeneakadémián - mindmind hozzájárultak ahhoz, hogy a kamarakórus tagjai együtt maradtak, és vállalták a további próbákat, felkészüléseket versenyekre, fellépésekre. Zömében a 11. évfolyamosok szerveződtek egy csapattá, és egy-két alsóbb évfolyamost felkérve alakult ki a 18 fős kamarakórus. Babits-napon léptek fel először, majd ezt követte a karácsonyi koncert. Januárban az ifjúsági ház által szervezett „Kultúra hete” kulturális bemutatón különdíjat kaptak, és az ezzel járó 3 napos velencei táborozást. Áprilisban második alkalommal rendezték meg Budapesten a II. országos társaséneklési versenyt: Duettől a kamaraéneklésig címmel, amelynek a budapesti válogatóján a vegyes kamarakórus kategóriában aranyérmet kaptak diákjaink. Ezért Budapestet, természetesen Újpestet iskolánk képviselhette az országos megmérettetésen (erről az újság hasábjain már beszámoltunk). 2003. május 17-én került sor az országos versenyre, ahol már 31 különböző városból (Kecskemét, Debrecen, Szolnok, Jászberény, Dunaújváros, Karcag, Zalaegerszeg stb.) vettek részt együttesek. Aznap este 21 órakor került sor az eredményhirdetésre, s akkor tudták meg, hogy aranyérmet nyertek, és 18- án, vasárnap délelőtt a gálaműsorba is felkérték őket a fellépésre. Gyors szervezés következett, 22-23 óra között telefonok, sms-ek mentek, s másnap ismét ott gyülekezett a matrózblúzos, öltönyös, csokornyakkendős csapat a Fazekas Gimnázium előtt. A díj (aranyérem és egy nagy kupa) birtokában boldogan léptek a dobogóra, ahol igazi, felszabadult gálakoncerti éneklés következhetett. Felejthetetlen élmény volt, mikor a vastaps közepette a diákok hatalmas virágcsokorral köszönték meg Éva néni munkáját... A szakmai visszajelzések is igazolták: a kórus tagjainak felkészültsége, a művek autentikus előadása a profi kórusokéval vetekedett. A korábban elnyert jutalomtáborozásról néhány napja érkeztek meg a „kamarások”. A programban esti éneklések, tábortűz, rögtönzött grillpartik és hatalmas fürdőzések váltották egymást. Az élményeket soha nem felejtik, annak ellenére, hogy a gondtalan programokat egy kellemetlen intermezzo zavarta meg. Egy hívatlan éjszakai látogató mobiltelefonokat és készpénzt vitt el a csoporttól... A diákok elhivatottságának, a fellépések örömének köszönhető a siker, de ahogy a reklám szól: mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs egy a szakmáját, a kultúrát és annak közvetítését vállaló kiváló pedagógus, Éva néni, aki a következőkben foglalja össze hitvallását: „A zene megtartó, közösségi ereje és az átélt élmények maradandó, örök emlékké válnak diákjainkban, s hiszem, hogy ez gazdagabbá teszi későbbi éveiket, életüket.” dr. Kövesdi István igazgató Negyedszázados a Nyár utcai iskola tílusosan a 25-ös szám kontúrját követi annak a meghívónak az ^salakja, amely a Nyár Utcai Általános és Szakképző Iskola ju- V2/ bileumi rendezvényeire invitált. Vicze Gyuláné igazgató asszony vezetésével diákok és tanárok hónapok óta készültek a születésnap méltó megünneplésére. A 25 év jegyében rendeztek háziversenyeket, hirdettek fotó- és rajzpályázatot. Ültettek emlékfát, és a szülők számára havonta egy nap sportolási és internetezési lehetőséget teremtettek. Részt vettek a kerületi úszóversenyen, más diákok többfordulós iskolatörténeti vetélkedőn mérték össze tudásukat. A kivételes alkalomra jubileumi emlékkönyvet is készítettek, és a Csodák Palotájában iskolanapot tartottak. Valamennyi osztályt bevonva forintgyűjtő versenyt hirdettek Sok kicsi sokra megy címmel. Az iskola aulájában A környezetbarát iskola címmel rendeztek kiállítást, majd minden addigi ünnepi alkalmat megkoronázva május 29- én gálaesten látták vendégül az iskola tantestületét, régi és új diákjait, valamint a szülőket. R
