Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)

2003-07-03 / 13. (268.) szám

2003. július 3. ÍJ PEST „ Géza bácsi, ha esik az eső... ” A 90 éves dr. Kalocsai Gézát köszöntötték A címben foglalt idézet tulajdonképpen csak egy születésnapi köszöntő első pár szava. Az elmúlt napokban ugyanis a Régi Sipos halvendéglőben a magyar labda­rúgás apraja-nagyja üdvözölte dr. Kalocsay Gézát, az UTE egykori legendás balszélsőjét. S hogy a mai fiatalok is nyomban felismerjék, fel­sorolom az akkori csatársor összetételét: Ádám, Vincze, Szusza, Zsengellér, Kalocsay dr. Ugye, nem kell jobb ajánlólevél? Nos, amikor leültünk beszélgetni a születés- napi találkozó után, amelyen részt vettek egy­kori tanítványai is, akik megállás nélkül anek- dotáztak az elmúlt hatvan év történeteiből, Puskás Ferenccel 1958 telén, Madridban megkérdeztem a szellemileg és fizikailag is tö­kéletes formában lévő ünnepeltet, hogy minek örült a legjobban, s ő így felelt:- Sándor Csikar köszöntésének. Én egy kicsit elérzékenyültem éppen, amikor ő hatvan és valahány évesen hozzám jött, és azt mondta: „Géza bácsi, ne búsuljon, ha esik az eső, nem kell kijönnie a temetésemre!” Ez annyira jóle­sett, hogy már a nevetéstől is elkönnyeztem magam. Igen, Kalocsay Gézát senki nem szólítja „doktor úrnak”, pedig két diplomája is van, államház­tartási és jogi doktor egyben, nem beszélve ar­ról, hogy hányszoros válogatott, és hány föld­részen oktatta játékos-pályafutása végén a fia­talokat Európától Afrikáig. Többek között, amikor Hidegkúti Nándi hazajött Egyiptomból, őt ajánlotta maga helyett, s „Géza bácsi” ott sem vallott szégyent, miként Lengyelország­ban, Franciaországban és persze idehaza sem, mert minden csapatával nyert bajnoki címet, a Kispesttől a Ferencvároson át az Újpestig. S ha minden-sikerét meg akarnám említeni, akkor még két oldalt kellene megtöltenem a mostani lapban... Szellemi frissességére jellemző, hogy fejből mondja az éveket, a csapatokat, az eredmé­nyeket, s közben integet egykori tanítványa­inak, Szuszának, Rudasnak, Göröcsnek, Dalno­kinak, akik mind eljöttek köszönteni őt. Egy dolgot fájlalt csak, azt, hogy Puskás Öcsi ezen az ünnepségen nem tudott részt venni.- Máig emlékszem rá, hogy amikor a háború után hazajöttem, és Sebes Gusztáv ajánlatára Kispestre szerződtem edzőnek, rögtön mega­kadt a szemem Puskás Öcsin - mondja. - Isteni tehetséggel áldotta meg az ég, s a környezete is tökéletes volt ahhoz, hogy nagyszerű játékost faragjon belőle a papája. Nem mondom, felvág­ta az Isten a nyelvét, de megértette, ha valamit tanácsoltam neki. A meghitt beszélgetésből a végén a mai futball­ra terelődött a szó. Ő igazi sportemberként viselkedett, és előrebocsátotta, hogy volt kol­légáiról rosszat nem hajlandó mondani, a ma­iakat pedig nem ismeri.- Van egy olyan érzésem, hogy Magyarorszá­gon a hetvenes években, amikor a fizikai ké­pességek fejlesztését tolták előtérbe, akkor ki­ölték a játékosokból a cselezés, a játékosság és a szellemesség varázserejét - magyarázza szak­szerűen a folyamatot, amely a mai helyzethez vezetett. - Meggyőződésem, hogy a technika tudatosabb fejlesztésével és a mozgásmennyi­ség növelésével rövid idő alatt javítani lehetne a mai helyzeten, mert tehetségeink vannak, kü­lönben nem kószálnának ennyit magyar földön a külföldi játékosmenedzserek. Hosszan beszélgettünk, és közben újra és újra jöttek a régi barátok, tanítványok, s Géza (bá­csi) boldog volt. Isten éltesse őt még sokáig egészségben, s élje meg, hogy az Újpest újra bajnokcsapat lesz! Vándor Kálmán Emléktábla-avatás és könyvbemutató A Könyves Kálmán Gimnázium egykori és mai diákjait, tanárait hívta ünnepélyes találkozóra május 30-án a Nádas József Pro Homine Ala­pítvány kuratóriuma. Évek óta hagyomány, hogy a gimnázium jeles ese­Az akadémikusok, Kossuth-, Széchenyi- és állami díjasok márványtáblájának avatóján számos tudós és művész is megjelent ményekkel készül centenáriumára. Ezúttal a hivatásukban legelismer­tebb Könyves-öregdiákok (aka­démikusok, Kossuth-, állami és Széchenyi-díjasok) márványtáb­lájának leleplezésére került sor az épület előterében. Az avató- ünnepséget követően a díszte­remben az alapítványi és iskolai tér- A könyvbemutató egyik szerzője veket ismertették, majd a Fecske Paál Zoltán Állami-díjas András és Jobbágy Károly Saját vegyészmérnök (FotókZalka István) Irodalmi Alkotás-pályázatok ered­ményhirdetése következett. Az alapítványi támogatással készülő Köny­ves könyvek sorozata ez alkalommal három új kötettel bővült. Jelentős érdeklődés mellett mutatták be Sipos Lajos írások Babitsról és Új klasszi­cizmus felé című munkáit, valamint Paál Zoltán Országos becsben című könyvét. (A könyvek megrendelői egyben az alapítványt is támogatják.) Az idei Könyves-találkozó - elsősorban Vizváry Vilmos alapító-kurátor áldozatos szervezőmunkájának köszönhetően - immár a nyolcadik volt a sorban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom