Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)

2003-06-05 / 11. (266.) szám

2003. június 5. ■SU ■ Ismét működik a szemétégető (folyatatás az 1. oldalról) Az előzményekről szólva Hock Zoltán alpol­gármester kiemelte, több mint egy évtizede jog­ellenesen, a környezetvédelmi normákat figyel­men kívül hagyva működik a szemétégető, amely ellen Újpest Önkormányzata minden lehetséges jogi eszközt bevetett már. Két évvel ezelőtt a Környezetvédelmi Főfelügyelőség határozatára - melynek értelmében 2003. már­cius 31-ig be kell zárni a szemétégetőt, ha nem történik meg a füstgázmosók felszerelése - sokan fellélegeztek. Újpest Önkormányzata beperelte a Környezetvédelmi Főfelügyelősé­get, mondván két év nagyon hosszú idő a be­záráshoz, illetve a rekonstrukció befejezésé­hez. A fővárosi bíróság ítélete a Környezet- védelmi Főfelügyelőségnek kedvezett, kimond­va, hogy szükséges elégséges is az a két esz­tendő, amely a felújítás befejezéséhez avagy a szemétégető bezárásához még hátravan. Újpest ugyan pert vesztett, de a közigazgatási bíróság helybenhagyta a 2003. március 31-i határidőt, amely vízválasztóvá vált. Ezzel párhuzamosan Újpest Önkormányzata polgári peres úton kí­vánta igazát érvényesíteni, és birtokháborítás címén indított pert a szemétégetőt üzemeltető fővárosi tulajdonú részvénytársaság, a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. ellen. Két év elteltével, ez év tavaszán született meg az a bírósági ítélet, melynek nyomán elsőfokon pert nyert az új­pesti önkormányzat. A bíróság megállapította a birtokháborítás tényét, a Fővárosi Közterület­fenntartó Rt.-t eltiltotta a birtokháborítástól, és helybenhagyta a közigazgatási bíróságon ko­rábban megállapított 2003. március 31-i határ­időt, amely határnappal a szemétégető bezárá­sára kötelezte az üzemeltetőt. Az elsőfokú ítélet esetében a fellebbezés halasztó hatállyal sem bírt, mert a bíróság úgy ítélte meg, elegendő idő volt a rekonstrukció elvégzésére, s ezzel a határnappal két éven át tisztában volt a FKF Rt. A fővárosi önkormányzat élt a fellebbezés lehe­tőségével - végig vitatva a szemétégető egész­ségre veszélyes károsanyag-kibocsátását -, és másodfokon hozott, jogerős ítéletében a bí­róság - több pontban ismételten igazat adva az újpesti önkományzatnak, nem vitatva például a birtokháborítás tényét - polgári peres eljárás­ban lehetőséget adott arra, hogy a szemétégető még egy évnyi haladékot kapjon, 2004. március végéig üzemeljen, mondván, mindenkinek érdeke, hogy a szemét ezen a helyen kerüljön ártalmatlanításra. Abban a kérdésben, hogy a szemétégető megkapja-e ismét az időközben bevont működési engedélyét, csak a Környezet- védelmi Főfelügyelőség volt illetékes. A főfelü­gyelőség az elmúlt héten döntött úgy, újabb egy évre megkapja a működési engedélyt a szemét­égető. A jelen: május 26-án két kazánnal elindult a szemétégető, a termeléssel egy időben folyik további két kazán rekonstrukciója, melynek (folytatás a 4. oldalon) Tisztelt Szerkesztőség! Az Újpest újság az utóbbi hetekben több alka­lommal is foglalkozott a rákospalotai hulla­dékhasznosító mű bezárásával és újraindításá­val kapcsolatos hivatalos állásfoglalásokkal, képviselői álláspontokkal, de azzal, hogy a szemétégető milyen súlyos gondok, esetenként családi tragédiák okozója, arról mindeddig még kevés szó esett. Feleségemmel és négy hónapos kislányom­mal a káposztásmegyeri lakótelepen lakunk egy garzonlakásban, és életünket súlyosan megkeseríti a hulladékhasznosító mű füstki­bocsátása. Napközben még általában elvisel­hető a levegő, de estére szúrós szagú füstköd telepszik városrészünkre. Ilyenkor gyorsan bezárjuk ablakainkat, de az ablakréseken így is beszivárog a szúrós szagú füstköd. Felesé­gemmel mi még csak valahogy elviseljük a beszivárgó bűzt és azt, hogy egész éjjel nem lehet kinyitnunk az ablakot, de gyermekünk­nél ez gyakran köhögőrohamokat és az ezzel együtt járó görcsös sírást vált ki. Ezért is töl­tött el minket hihetetlen örömmel, amikor egy elsőfokú bírósági döntés értelmében felfüggesztették Észak-Pest legnagyobb kör­nyezetszennyezőjének és egészségkárosítójá­nak, az észak-pesti hulladékhasznosító mű­nek a működését. Végre újra tiszta levegőt lélegezhetünk be. Aki nem kényszerült ko­rábban együtt élni az életünket megkeserítő levegőszennyezéssel, az el sem tudja képzel­ni, hogy milyen örömet jelentett számunkra a friss, tiszta levegő. Talán nevetségesnek tűnik, de az első éjjel aludni sem tudtam az izgalomtól, és szinte óránként szagoltam ki az ablakon, hogy tényleg megszabadultunk-e az ingerlő füstködtől. Sajnos azonban örömünk korai volt, hiszen a főváros vezetése, élén a kerületünkből szárma­zó MSZP-s főpolgármester-helyettessel, Vajda Pállal, aki korábban a helyi polgármesterség el­nyeréséért is ringbe szállt, minden követ meg­mozgatott - sajnos eredményesen - a szemét­égető újraindításáért. Egy másodfokú bírósági döntés után a Környezetvédelmi Főfelügyelő­ség jóváhagyta a szemétégető május 26-ai új­raindítását annak ismeretében is, hogy a kibo­csátott füst a megengedett határértékeknél jó­val nagyobb mennyiségben tartalmaz rákkeltő anyagokat. Statisztikai adatok szerint a szemétégető füstkibocsátása által érintett kb. 300 ezres lakosság körében az utóbbi időben megemelkedett a rákos megbetegedések szá­ma. A bíróság másodfokon azzal magyarázta az újraindítás engedélyezését, hogy a bezárás­sal túl nagy anyagi hátrány érné a vállalatot működtető kft.-t. De annak az anyagi vonzatú­val már nem foglalkoztak, hogy mennyibe kerül a kemoterápiás gyógykezelése (egy in­fúziós kúra ára gyakran több mint egymillió forintba kerül a tb-nek) azoknak a rák­betegeknek, akik a szennyezett levegő miatt betegedtek meg. Én 38 éves testvérhúgomat veszítettem el rákbetegség miatt ez év január 29-én. Húgom a szomszéd háztömbben lakott, és velünk együtt ő is sokat szenvedett a füstködtől. Persze tudatában vagyok annak, hogy azok a rákosok, akik még élnek, vagy az elhunytak hozzátartozói sohasem fogják tudni bebizonyítani a betegség és a károsanyag-ki- bocsátás közötti kapcsolatot. Az utóbbi idők történései egyértelművé tették számomra, hogy a városrész általunk válasz­tott képviselőinek egy része nem támogatja harcunkat a tiszta levegőért, hanem egyéni érvényesülésétől vezérelve alárendeli az újpes­ti lakosok egészséges körülményekhez való jogát a pillanatnyi pártérdekeknek. Különösen fájó számomra, hogy ennek a „mozgalomnak” éppen Újpest korábbi környezetvédelmi alpol­gármestere lett a zászlóvivője, akinek az újpes­ti emberek érdekképviselete mellett éppen a könyezetvédelmi szabályok betartásáért kel­lene síkra szállnia a kerületben. Bízom benne, hogy a következő önkormány­zati választásokig senki sem fogja elfelejteni azoknak a képviselőknek a nevét, akiknek „kö­szönhetően” 2003. május 26-a óta ismét mér­gező füstköd borítja be városrészünket. dr. Kriska György 1048 Budapest, Megyeri út A szemétégetőn láthatóak a megkezdett beruházás nyomai (Fotó: Zalka I.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom