Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)

2003-05-08 / 9. (264.) szám

2003. május 8. 6 „EURÓPAI SZEMMEL” 3. Ajánljuk az Újpest SZEI Családsegítő Szolgálat által indított sorozat 3. - szenvedélybetegségekről szóló - előadását pedagógusoknak, háziorvosok­nak, védőnőknek, gyermekeikért aggódó szülők­nek, kíváncsi kamaszoknak - már érintetteknek és még nem érintetteknek -, mindannyiunknak. Ugyanis semmit nem ér az állami drogstratégia, ha nem párosul a társadalom támogatásával, amelyre viszont csak akkor van esély, ha hiteles, nem szenzációhajhász információkkal, a segít­ségnyújtás lehetőségeinek feltárásával partnerek­ké válunk. Leendő előadóinkat is erről kérdeztük.- Szakemberek, statisztikák szerint hazánkban az utolsó 20 évben megnégyszereződött az alkoholis­ták száma, kb: 4-600 000 főre tehető... Miért fog­lalkozunk mégis többet a drogproblémával, mint más szenvedélyszerekkel? Dr. Ritter Ildikó jogász, Országos Kriminológiai Intézet: • Én leginkább azért, mert ennek a területnek a kri­minológiai vetületét kutatom. Azért ezt kutatom, mert amikor elkezdtem ezzel foglalkozni, szembesül­nöm kellett azzal, hogy ez tulajdonképpen roppant népszerűtlen téma. Tabu. • Anyukám azért, mert középiskolai tanárként néha szembesül ezzel a problémával a tanítványai körében. Szeretne segítem, szeretne tenni valamit, de nem tud­ja pontosan, mit, illetve hogy kihez fordulhat. • A „mai fiatalok” azért, mert kíváncsiak. Kíváncsiak arra, milyen lehet az, ami tiltott. És arra is, ha meg­szegik, meg merik szegni a tilalmat, mennyivel többek? • A felnőttpukkasztással hivatásszerűen foglalkozó serdülők azért, mert ezzel manapság figyelmet, félel­met, aggodalmat csikarhatnak ki szeretteikből. • A szülők pedig azért, mert információk helyett a társadalmi kommunikáció megannyi csatornája és formája félelmet, a hibás szülői magatartás érzetét, tanácstalanságot gerjeszt bennük. • A barátaim azért, mert ez most divatos téma és trendy jól informáltnak lenni a kábítószerekről. Az egyetemi tanítványaim azért, mert nem értik, mi­ért tiltja az állam azt, ami szerintük jó: Miért nyilvá­nítanak egy-egy spanglit elszívó fiatalt bűnözőnek? • A kisiskolások azért, mert a kábítószerekről sokkal többet hallanak, mint pl. az alkoholproblémáról vagy más szenvedélybetegségekről. • A nagypapa és nagymama pedig azért, mert a tévé­ben furtonfurt azt hallják, hogy ....kg kábítószert fog­l altak le Nagylaknál. A lefoglalt szer piaci értéke ... millió Ft.” .... középiskolás kábítószer-fogyasztókat á llított elő a rendőrség...” „Kábítószer hatása alatt kö­vette el szörnyű tettét XY...” És persze sokan nem is tudják, hogy számos kábí­tószerfajta létezik, és különböző a hatásmechaniz­musuk, többségük valaha gyógyszerként szolgálta az embereket, és tulajdonképpen nem is biztos, hogy a kábítószerekkel (vagy éppen az alkohollal, a nyug- tatókkal, a számítógéppel, a játékgéppel) van a baj, hanem velünk, esendő emberekkel...- A média közvetítésében a droghasználat elleni küzdelem erősen egyoldalúan jelenik meg: jórészt bűnügyi/rendőrségi hírként. Következménye ez annak a szemléletnek, mely a drogok elleni küz­delmet teljes egészében jogi és rendőrségi prob­lémának tekintette, ama logika alapján, hogy a drogprobléma igazi oka, hogy a drogok elérhetők és megvásárolhatók, a megoldás tehát az elérhe­tőség teljes megszüntetése. De valóban csak a kí­nálatcsökkentés a rendőrség feladata a kábítószer­probléma megoldásában? Schön Péter rendőr őrnagy, BRFK: A nemzeti drogstratégia valóban a kábítószer-problé­ma visszaszorítására összpontosít, hiszen ez sokkal inkább nemzetközi természetű, mint a dohánnyal vagy alkohollal összefüggök. Az Európai Unió is in­tézményrendszert hívott életre a kábítószer-problé­ma kezelésére. Európai uniós elvárás, hogy a tagor­szágok és a leendő tagországok rendelkezzenek a ká­bítószer-probléma leküzdését szolgáló akciótervvel. Ezen cél érdekében a magyar kormány 2000. június 11-én fogadta el a Nemzeti stratégia a kábítószer­probléma visszaszorítására című, 2000. december 5- én országgyűlési határozat rangjára emelkedett do­kumentumot. Az ebben meghatározottak alapján a rendőrségi szer­vezet feladatai a kínálatcsökkentés mint legfontosabb tényező mellett: a rendőrségi bűnmegelőzés és pre­venció, valamint a szakértői tevékenység. A feladatok végrehajtásának a legnagyobb akadálya, hogy a stratégiában leírtakhoz nem teremtődött meg a feltételrendszer: a szinte egyetlennek tekinthető és sokszor példaként állított D.A.D.A. program nem mű­ködik hatékonyan, a benne részt vevő kollégák tár­sadalmi munkában és térítésmentesen végzik a fel­világosítást, a prevenciós tevékenységet... Feltétlenül nagy feladata van a rendőrségnek a kooperációs fela­datok elvégzésében is: együtt kell működnie a kábí­tószer-probléma megoldásában illetékes minden egyes szervezettel és intézménnyel. Itt elsősorban a társszerveket kell megemlíteni - Határőrség és VPOP -, de fontos az egészségügyi, szociális és oktatási in­tézményekkel kialakított folyamatos és jó kapcsolat...- Számtalan vizsgálat bizonyította, hogy a kemény bánásmód kívánalma csak a személytelen, ismeret­len drogfogyasztóval szemben fogalmazódik meg, ezért ha az emberek többségének nincs személyes tapasztalata, a nyomás a fokozott kriminalizáció felé hat. És valóban alig lehet hallani személyesebb vonatkozásokról: az addikciók létrejöttének lelki mechanizmusairól. Nem kapunk képet arról, mi­lyen személyiség hajlamosít drogfogyasztásra, mint ahogy arról sem, milyen magyarázatokat ad­nak maguk a fiatalok a droghasználatra. Dr. Almási Kitty pszichológus, OPNI: Ha addiktológiai kérdés merül fel, az orvosi és jogi vonatkozások mellett a pszichológiai megközelítés gyakran méltatlanul elhanyagolt terület. Ezért most e megközelítés, az addiktológiai kórképek hátterében álló pszichológiai jellegzetességek, valamint a szer­használók pszichoterápiájának bemutatása áll majd az előadás középpontjában. Emellett fontos annak a kifejtése, hogy a különféle szerek használatával összefüggő viselkedések milyen pszichoszociális következményekkel járnak, azaz mi­lyen pszichés vagy beilleszkedési problémák merül­hetnek fel a későbbiekben. Lényeges szempont pél­dául a partner és a család segítő szerepének megfo­galmazása, illetve azoknak a szemléleteknek a kifej­tése, amik birtokában a szerhasználó környezetében élők segíteni tudnak a leszokásban vagy a beillesz­kedésben. Végül annak érdekében, hogy az elmélet mellett for­mába önthető legyen az elhangzottak hasznosítható­sága, néhány esetről szóló adatok és történetek segí­tenek a valós életben való alkalmazásban.- Sok kutatnivaló van még a szenvedélybetegségek körül. Igazában a droghelyzet monitorozása se olyan régen indult Magyarországon, holott a drog­veszély egyre nagyobbnak tűnik. Hogyan alakul­hatott ki ez a helyzet? Dr. Zacher Gábor toxikológus, Erzsébet Kórház: Megváltozott a világ. 13 éve beköszöntött a rend­szerváltás, hirtelen minden szabad lett, megnyíltak a piacok, és minden kapható lett. Természetesen ez vonatkozott a kábítószerpiacra is. Célország lettünk, hisz a piac itt is nagy bevétellel, haszonnal kecsegtet. Sikk lett a por, és a végén a tű is. Sejthető volt-e a vál­tozás? A válasz egyértelműen igen, hisz az előlünk elzárt „nyugati” volt a drog, a pop, a Coca-Cola is. A nyolcvanas évek elején már sejteni lehetett, hogy valami változásnak be kell következnie, ez így nem mehetett tovább. Sem az egészségügyi, sem a szo­ciális ellátóhálózat nem volt felkészülve a kábítószer­problémára, az alkalmi használók, rendszeres hasz­nálók és függők ellátására. A közöny sajnos mind a mai napig tart. Az egészségügy sajnos érthető okok miatt kellő ellenszenvvel viselkedik a drogosokkal szemben, míg a nem szakembereket csak akkor kezdi érdekelni, ha beleesnek a drog csapdájába, közvetlen környezetükben valaki a szer rabjává vagy áldoza­tává válik. Ismerjük-e az ellenfelet, tudjuk-e, kivel állunk szem­ben? A válaszom egyértelműen: NEM! Ezen mindenképpen változtatni kell. A drogproblé­ma mindenkit érint, érinthet. Azt el kell fogadni, hogy az ország nem tehető drogmentessé, de min­dent el kell követni, hogy egyre kevesebben fordul­janak a különböző szerekhez, legyenek azok rabjává. Ez nem mindig a szakembereken múlik, hanem ÖNÖKÖN! Hol eltúlozzák, hol bagatellizálják a droghelyzetet, holott a valós aktuális helyzet pontos ismerete elen­gedhetetlen. Előadásaink ehhez adnak fogódzókat. Várjuk Önöket! Dr. Szolnoki Éva, az előadás-sorozat szervezője, „házigazdája” Bővebb információ, kérdések: 369-0602-es tele­fonszámon. j ^. ———-—v 2003. május 23.17.30 órakor I * *''*'■ | az Ady Endre Művelődési V ,Jr% J Központ (IV., Tavasz u. 4.) I. emeleti színháztermében. Téma: Szenvedélybetegségek „toplistája” (akarunk-e tudni róla?...) Előadók: Dr. Almási Kitty pszichológus, OPNI Dr. Ritter Ildikó jogász, Országos Kriminológiai Intézet Schön Péter rendőr őrnagy, BRFK Dr. Zacher Gábor toxikológus, Erzsébet Kórház A belépés ingyenes! Következő előadásunk: 2003. június 13.17.30 „Fáj-e meghalni?” (tudunk-e méltósággal távozni?...) Szűrési program: A csontsűrűségmérést a CalciviD gyártója, a Béres Rt. támogatja. Az Újpest SZEI által szervezett szűrővizsgálatokra (magas vérnyomás, csontsűrűség) való jelentkezéshez használható új telefonszámaink: 232-1386, 232-1387 Természetesen eddigi telefonszámunk is az Önök rendelkezésére áll: 230-4444

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom