Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-04-24 / 8. (263.) szám
2003.április 24._______________________ ÚJPEST Zánccentrum realitás Egy, két, há... mozogjanak a lábak, húzd ki magad fiacskám, légiesebben, nem ólmot cipelsz. Ilyen és ehhez hasonló „intelmek” gyakran érnek el a kezdő táncosokhoz. Az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Házban hetente két alkalommal: kedden és pénteken a késő délutáni órákban kezdődnek a Földházi Tánciskola táncórái, amelynek vezetője maga a „névadó” Földházi Péter koreográfus, tánctanár, a versenytáncosok nemzetközi pontozóbírója, röviden szólva: elismert szaktekintély. A tanár úr a közeli jövőben készíthet mérleget negyedszázados tánctanári és egyéb a táncművészettel összefüggő tevékenységéről.- A mérföldkőnek számító jubileumra valóban még várni kell egy évet, de tény, hogy több ezer érdeklődő fiatal és idősebb is mozgatta meg táncosabbik lábát az „én időmben” - mondja Földházi Péter. A kérdés persze az, hogy napjainkban milyen összegzés mondható majd el, amikor valljuk meg a csellengőktől sohasem néptelenek az aluljárók, a plazák, s egynéhány televíziós csatorna műsorait sem a lélekemelő produkciók közé lehet sorolni.- Hát igen, ezért is helyezek hangsúlyt a tánc mellett a viselkedéskultúrára. Mára már persze az ebbéli szigor is változott. Régebben az öltöny, a fehér ing, a nyakkendő kötelező volt a tánciskolában, ma már kompromisszumot kell kötni, ha egy lány nem szoknyában akar jönni: öltsön nadrágot. Azért az iménti példa nem jelenti azt, hogy a kulturált viselkedésnek nincsenek szabályai. A rágógumit ugye szeretjük, vannak alkalmak, például táncórák, ahová nem való. Lehetőleg nem tele szájjal csevegünk, és az sem „illetlenség”, ha a másiknak hagyjuk befejezni a mondókáját, no meg ha a táncnál meg- hajlunk a partnerünk előtt, és folytathatnám a sort. A legtöbbször viccesen, kedélyesen próbálom a fiatalokat a helyes, egymást tisztelő, udvarias viselkedésre rászoktatni, sőt megtanítani.- Az ifjúsági házban a tánctanítás két kurzusban folyik, ősztől kezdődik, és az iskolaévvel együtt fejeződik be. Ami örvendetes, hogy van tanítvány, tehát van igény a szépre, a jóra, az esztétikumra. Az előbbit mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy majd’ minden korosztály képviseletében, mintegy harmincán most is mozognak a táncparketten. Megtalálható itt mama a tizenéves lányával, a sebészorvos a feleségével, de még a legfiatalabb korosztály, a tízen inneniek képviselője is. A táncosok zöme azért a tízentúliaké, a diákoké. A fiúknál valamivel többen vannak a lányok, lehet, azért, mert bátrabbak. Vagy igényesebbek? Igaz, nem hátrány, ha megtanulják a partner lépéseit is. (Már a nagybetűs életre készülnek?) S hogy miért járnak tánciskolába? Sokféle válasz lehetséges a szülői megfeleléstől a jó társaságig. No meg talán azért is szeretik az itteni táncórákat, mert megkapják és megadják a koruknak és nemüknek járó tiszteletet, és nem utolsósorban tartalmas és jó szórakozás is. Ami elszomorító, az - s ez nem kizárólag újpesti jelenség -, hogy manapság már sok szülőnek nehézséget okoz a harminc óráért a hatezer forintot kifizetni, pedig tessék csak visszaAmikor a tanár úr is fellép és népviseletbe öltözik. Képünk jobb szélén Földházi Péter osztani, egy mozijegy jóval többe kerül, mint nálunk a kétórás tanfolyami foglalkozás. Közben a magnókazettáról új melódia indul. A tánctanár élénken tapsol, hogy mindenki figyeljen, mert valamit nem talált megfelelőnek, és megmutatja újra a lépéseket. Amikor a tanár úr, figyelve a tanítványokat, visszatér a beszélgetéshez, elmondja, hogy a keringő, angolkeringő a slowfox éppúgy repertoáron van, mint a latin táncok közül a tangó, szamba, rumba és a jive, a rock and roll versenytánc változata vagy a csacsacsa. Az utóbbiakat, talán mert dinamikusabbak, a táncosok jobban kedvelik.- Az álmom - majd negyedévszázad után is - egy újpesti tánccentrum, ahol bálokat, különböző műsorokat és nívós táncversenyeket lehetne szervezni, olyanokat, amelyek nyereségessé tehetnék az intézményt. Újpest hírnevén kívül újra olyan nevek kerülnének a köztudatba, mint az UTSE, az újpesti táncegyesület egykori versenyzői: a Herczog Tibor-Bónya Zsuzsa a Vándor Balázs-Erdélyi Zsuzsa kettősök és a többi páros a B, az A osztályos és a Sonder Classe-döntősök.-dekVándor Kálmán életműdíjat kapott I dén 17-dik alkalommal került sor a Magyar Rádió Hang-díjának - népszerűbb nevén az eMeRTon-díj - átadására. Az Uránia Nemzeti Filmszínház dísztermében, április 4-én, 12 kategóriában nyújtották át e rangos szakmai ki-' tüntetést. A hazai könnyűzenei élet legsikeresebb közreműködőinek elismeréséről szóló döntést minden esetben titkos szavazással hozza meg a kuratórium. Az életmű kategória díját 2003-ban Vándor Kálmánnak ítélte a szakma. Újpesten élő kollégánk több évtizeden át tartó, sikeres szövegírói munkásságáért, olasz, német, francia és angol világslágerek szövegeinek kitűnő magyar fordításaiért kapta az elismerést. Az eMeRTon-díjat a Magyar Rádió elnöke, Kondor Katalin nyújtotta át. Payer András, az est házigazdája rövid méltatásában felidézett néhány Vándor Kálmán által fordított örökzöld szerzeményt, mint a Távoliét, a Mit remélsz? a Ciao Bambina, a Mint a violák, a Kicsi fehér háziA díjátadást követő boldog pillanatok (Fotó: Zalka István) kó, a Volare, majd sorolta a magyar dalokat, - többek között - a Visszatérek én és a Találkozás című slágert. A díjazottat Kovács Kati és a Stúdió 11 a Mit remélsz? című dallal köszöntötte. A színpadon Vándor Kálmán mellett ezúttal még két ismert újpesti - illetve egykori újpesti - zenész foglalt helyet: Dobsa Sándor, a zenekar művészeti vezetője, valamint Malek Miklós karmester. Az elismerés átvételét követően Vándor Kálmán a közönség számára elmondta:- Nagyon büszke vagyok, nagyon boldog vagyok. Megtiszteltetésnek érzem e díjat, de nem lenne teljes az örömöm, ha megfeledkeznék azokról, akiknek köszönhetem. Fiatal koromban a rádió idegen nyelvű szerkesztőségében sportkommentátorként dolgoztam, amikor egy alkalommal a zenei osztályról megkeresett Bol- ba Lajos, és megkérdezte: Kálmán, miért nem használod fel a nyelvtudásodat; annyi szép olasz, német, francia dal van!? Bátorított és biztatott, így indultam el ezen a pályán. Köszönöm neki, és valamennyi zenei szerkesztőknek! Az elsők között szeretnénk gratulálni kollégánknak. Vándor Kálmán újságíróként már megkapta a Magyar Újságírók Országos Szövetségének legmagasabb kitüntetését,- az Aranyfóliát. Az eMeRTon-díj ezúttal szövegírói életművét ismerte el. Túl a nyolcvanon is „örökifjú” munkatársunknak további jó egészséget és aktív szakmai munkát kívánunk! Újpest szerkesztősége
