Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-04-10 / 7. (262.) szám
8 2003. április 10. „EURÓPAI SZEMMEL" 2. Az Újpest SZEI Családsegítő Szolgálat által indított sorozat 2. előadásának problémája - nagyon általánosan: a betegjogok kérdésköre - valamennyiünket érint. Ahhoz, hogy felelősen tudjunk dönteni életünkről, gyógyításunkról, ismernünk kell lehetőségeinket, jogainkat és kötelezettségeinket. De tudjuk-e valóban, hogy a törvény milyen jogokat biztosít számunkra egészségügyi ellátásunk során? Tudjuk-e, miként lehet e jogokat érvényesíteni? Felelősen tudunk-e élni velük? Gondolkodtunk-e már azon, hogy betegként kapott jogaink nem sértik-e gyógyítóink jogait, vajon milyen módon/mértékben nehezítik munkájukat? Igaza van-e azoknak, akik szerint nem történt még meg az az alapvető szemléletváltás - sem a betegek, sem az ellátók oldalán! -, mely a betegjogok érvényesítését lényegileg lehetővé tehetné? Az új egészségügyi törvény ’98-as hatályba lépésétől működik az iin. betegjogi képviseleti rendszer. Előadóink helyükből/helyzetükből következően nyilván máshogy látnak rá az azóta eltelt 4-5 évre. Körkérdésünkben a tapasztalatokra kérdezek rá: mit tartanak eredménynek, milyen hiányosságokat látnak, s ebből következően milyen változtatnivalókat? Dr. Bodnár Ákos - Magyar Orvosi Kamara A szabályozás akkor jó, ha mind a két szereplőre vonatkozó jogokat és kötelességeket kölcsönösen egymásra tekintve határozza meg. Ezért kell mind a beteg, mind az orvos tennivalóit együtt vizsgálni. A jelenleg érvényben levő - minkét oldalt szabályozó - törvények alkalmasak arra, hogy a gyógyítás folyamata mindkét fél számára elfogadható legyen. Sajnálatos, hogy bár sok pozitív tapasztalat is összegyűlt, mégis vannak negatív kicsengésűek is bőven. Feltétlenül fontosnak látszik ezért, hogy az ezen a téren jelentkező tapasztalatokat mindkét fél bevonásával megtárgyalják, a kérdésekre, problémákra együtt keressék - az ezen munka javítását szolgáló - választ, és ne essenek az élet ezen területén is fenyegető hamis általánosítás csapdájába. Dr. Csernus Eszter - „Társaság a szabadságjogokért” A legeslegfontosabbnak magát azt a tényt tartjuk, hogy az egészségügyi törvényben ezek a jogok megfogalmazásra kerültek, és ezáltal egyértelművé tették, hogy orvosi beavatkozás csakis úgy történhet, ha az érintett, az orvostól kapott megfelelő és közérthető tájékoztatást követően, a beavatkozásba beleegyezett. 1998 óta jogi szinten is elismert tehát, hogy az ember egészségét érintő kérdésekben az érintett véleménye, álláspontja, döntése nem hagyható figyelmen kívül. Ennek az ún. önrendelkezési jognak több olyan fontos összetevője van, amely a törvény által 1998-ban megerősítést nyert. Kiemelnénk még pozitívumként, hogy az egészségügyi törvény olyan, az átlagnál kiszolgáltatottabb helyzetben lévő betegcsoportok vonatkozásában is lefektette a garanciális szabályokat, amelyek esetében hagyományosan eléggé elhanyagolták a beteg bevonását a vele kapcsolatos döntésekbe, mint például a pszichiátriai kezeltek esetében. Január elsejétől pedig, egy őszi módosításnak köszönhetően, van mód arra, hogy bárki név nélkül HIV (AIDS) szűrést kérhessen. Legfőbb nehézségként a betegjogok érvényesülésének problémáját említenénk. A törvényt véleményünk szerint nem népszerűsítették eléggé, a betegek nem rendelkeznek megfelelő információkkal a kérdésről, és gyakran az egészségügyi dolgozók körében is hiányoznak a kellő ismeretek, illetve élnek tévhitek. A másik gond pedig, hogy a betegjogi képviselői rendszer igen lassan épült-épül ki, és a túlterheltség következtében még ma sincs minden kórházban állandó, a hét minden napján folyamatosan elérhető betegjogi képviselő. Dr. Felmérai István - Betegjogi Koordinációs Tanács A betegjogi-képviselők intézményrendszerének felállításáról az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény rendelkezik. Jelenleg a fekvőbeteg-szakellátást végző egészség- ügyi szolgáltatóknál megforduló betegek számára biztosított a betegjogi képviselő elérhetősége. Természetesen az alapellátás-, valamint a járóbeteg-szakellátás betegei is igénybe vehetik a képviselőt, de egyelőre csak a meghatározott fekvőbeteg egészségügyi szolgáltatók által biztosított helyiségekben és fogadóórában. A szociális ellátórendszerben keletkezett panaszokat a betegjogi képviseleti rendszer felhatalmazás hiányában jelenleg nem tudja kezelni. Általános tapasztalat, hogy a betegek kérdései, ill. panaszai igen szerteágazóak. A válaszadás egy ügyfélszolgálati iroda teljes funkcióját, vagy egy ingyenes jogsegélyszolgálat feladat- és hatáskörét igényelné. A betegjogi képviselőknek azonban semmiképpen sem feladatuk a betegek jogi képviselete, valamint az egészségügyi szolgáltatások minőségi ellenőrzése sem. A betegjogi képviselő nem ajánlhat kifejezett kérés esetén sem ügyvédet a betegnek. A növekvő számú megkeresés miatt az eddig biztosított fogadóórák időtartama mindinkább kevésnek látszik. Az egyes megkeresések is egyre komplexebbekké váltak. A betegjogi képviseleti rendszer további sikeres működtetéséhez szükséges, hogy a képviselők díjazásába a reális költségelemek beépítésre kerüljenek. Indokolt a betegjogi képviselet kiterjesztése az egészségügyi ellátó rendszeren túl - ellátott jogi képviselői hatáskörrel - a szociális ellátórendszerre is. Biztosítani kell a civil szervezetek keretei között működő betegjogi képviseleti tevékenység átjárhatóságát is az állami képviselet felé. Pontosan megkövetelt szakmai ismeretek alapján történő, országosan egységes képzést, továbbképzést kell megvalósítani a betegjogi képviselők részére. Dr. Fábián Titusz - Szószóló Alapítvány 1998-ban a betegek jogainak védelmét előtérbe helyező szabályozás született. A törvény a betegjogok szempontjából elfogadható, tartalmazza a betegjogok általános alapelveit, megfelel az európai országok betegjogi törvényeinek megszerkesztéséhez is mintául szolgáló Amszterdami Deklaráció szellemének. A törvényt megszületése óta sok bírálat érte, szinte minden oldalról. Az orvostársadalom szerint a jogszabály csak a betegek jogaival foglalkozik részletesen és kiemelten, az orvosok jogai háttérbe szorulnak, a betegjogi képviselő jogintézményre pedig nincs felkészülve a társadalom. Az egészségügyi törvény gyengesége volt, hogy a betegjogi képviselőket az ÁNTSZ keretei közé helyezte, erősen kétségessé téve ezzel a rendszer függetlenségét és hatékonyságát. Az egyes, az egészségügyet és a társadalombiztosítást érintő törvények módosításáról szóló 2002. évi LVIII. törvény megoldani látszik ezt a problémát, a betegjogi és ellátottjogi képviselők összevonásával és a rendszer függetlenségének megteremtésével,' egy jogvédelmet ellátó és függetlenséget biztosító közalapítvány keretei között. Jelentősen elősegítheti a betegek, rászorultak jogvédelmét egy önálló és egységes intézményrendszer, amelyben a képviselő nem alkalmazottja az egészségügyi hierarchiának, hanem attól független, mellérendelt szerepet foglal el. Problémát jelent azonban továbbra is a betegjogokat és a betegjogi képviselőket körülvevő bizonytalanság, szükség van intézményi fejlesztésre, jobb infrastruktúra biztosítására, a betegjogi képviselők képzésének megoldására, a képviselők számának növelésére és munkájuk kiterjesztésére a háziorvosi és a járóbeteg-ellátásra. A betegjogok szempontjából pedig az egyes jogok konkrétabb körülhatárolása és az érvényesítés garanciáinak megteremtése a feladat. A jövő szempontjából fontos, hogy a magyar egészségügy modernizációjában az egészségügy valamennyi szereplője részt vegyen, és társadalmi konszenzus teremtődjön meg a legfontosabb kérdésekben. Ahogy a válaszokból is látszik, a problémakört nem áll szándékunkban leszűkíteni a betegek önrendelkezési jogáról (még szűkebben: az eutanáziáról) folytatható vitára, nem is ez áll a középpontban! [Különösen mert sorozatunk 4. előadásában: „Fáj-e meghalni?’’ (tudunk-e méltósággal távozni?...) - erről még szó esik!] Különféle megközelítéseknek, szempontoknak, érveknek szeretnénk helyt adni közös gondolkodásunk közepette, ehhez invitáljuk Önöket! Hiszen valamikor fel kell nőnünk a törvényeinkhez! Dr. Szolnoki Éva az előadás-sorozat szervezője, „házigazdája’’ Bővebb információ, kérdések: 369-0602 e-mail: e.szolnoki@chello.hu Következő előadásunk: 2003. május 23.17.30 Szenvedélybetegségek „toplistája” (akarunk-e tudni róla?...) Újpest Önkormányzatának Szociális és Egészségügyi Intézménye 1042 Bp„ Deák F. u. 93. Tel.: 231-6010, fax: 390-4370 e-mail: szeiujp@axelero.hu Amennyiben kérdése, hozzászólása van az egészségügyi témákkal kapcsolatban, keresse a SZEI munkatársát, Orodán Krisztiánt a 231-6010-es telefonszámon!
