Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)
2002-12-19 / 24. (255.) szám
2002. december 19. számít rám. 1985-től Miszlai István került a Népszínház élére, akkor már két éve Iglódi István volt a főrendező. Régi kollégáim folyamatosan hívtak, végül döntöttem, és váltottam. Ekkor már elváltunk. Nyolc évet töltöttem a Kulich Gyula (ma Kálvária) téren. Sok jó feladat megtalált, zenés és prózai darabok egyaránt. Az Egy bolond százat csinál-ban éppúgy játszottam, mint a címszerepet Anouil: Colombe-jában, vagy Németh László: A két Bólyai című darabjában Róza szerepét. Egy mai magyar szerző: Kolozsváry Papp László: Hazánk fiai című darabjában egy kis számító rosszlányt játszottam, ami a „jó kislányok” után felüdülést jelentett.- A magánéletében is új életet kezdett?- 1986 végén tűnt fel az életemben egy pályatárs, O. Szabó István. A legtöbben talán Fábry Zoltán filmjeiből ismerik alakját. 1989-től éltünk együtt, mi neveltük a férjem első házasságából született kisfiát is, 1990-ben megszületett Rebeka, ’94-ben Eszter. Mire igazi nagycsaláddá lettünk, a házasságunk válságba került és elváltunk. A gyerekeink azóta is jó kapcsolatban vannak az édesapjukkal. Közben újabb vezetőváltás történt a Népszínháznál. A legkisebb lányom születése után úgy döntöttem, nem megyek vissza. Azóta szabadfoglalkozású színészként dolgozom. Különleges élmény volt számomra az Új színházban Va- sziíjev rendezése - A nagybácsi álrrja -, amelyben egy kisebb szerepet kaptam, mégis öröm volt egy nagyszerű csapatban játszani. Közben a kultúra területén is nagy változások történtek; én nem hiszek a „piacorientált” művelődésben. A közönség ízlése jó és rossz irányba egyaránt formálható. Igényesen is lehet szórakoztatni. Ma már csak a gyerekeim iránt van bennem megszállottság. A legnagyobb kihívás számomra a mindennapi életünket biztosító fedezet megteremtése. Amit el tudok adni, az a hangom: szinkronizálok, természetfilmek narrátora vagyok, és két és fél éve a Petőfi adó állandó külső munkatársa lettem. Szeretem az éjszakai szolgálatot, mert akkor megmarad az egész napom. A rádióban nagyszerűen érzem magam. Nagy örömömre hamarosan ismét színpadra lépek Tatabányán. A Budaörsi Játékszín által tavaly bemutatott produkcióban - Niel Simon Furcsa pár című vígjátékának női változatában- Takács Kati, Frajt Edit, Balogh Judit, Hűvösvölgyi Ildikó és Sára Bernadett a partnerem. A rendező Cserje Zsuzsa, akivel még a József Attila Színházban kötöttem barátságot.- Mi változott azóta, hogy Újpestre költözött?- Öt évvel ezelőtt olyan lakást kerestem, amelyben önálló szoba jut a gyerekeimnek. Szeretném őket sok-sok szeretettel úgy terelgetni, hogy minél több lehetőséget megismerve, önállóan választhassanak, hogy mit kezdjenek az életükkel. Meg akarom mutatni nekik mindazt, ami az életet széppé teheti. így gyakran járunk múzeumba, színházba, hangversenyre. Szurkolok, hogy az ő felnőtt korukban a kultúra érték legyen, és ne a kereskedelmi adókon „megcsinált sztárok” uralják a pályát. Rojkó Annamária Több évszázados folyamat eredményeként alakult ki a pénz mint általános értékmérő eszköz. Mára evidensnek tűnik mindenki számára, hogy az elvégzett munkájáért pénzt kap, és így térül meg a munkára fordított energiája és ráfordítása. Ez a civilizáció természetes velejárója, és akárhogy is tiltakozunk ellene, ez mozgatja a világot. Biztos sokan érdeklődve kapják fel a fejüket, ha azt hallják, valaki képes saját pénzét, sőt szabadidejét is feláldozni azért, hogy dolgozhasson; nem elsősorban magáért, hanem egy közösségért. Pedig higgyék el, vannak ilyen emberek, és nem kell messzire mennünk, hisz itt, Újpesten is élnek jó néhányan közülük. A rendszerváltozás környékén, a rendőrség szervezetének átalakulása közepette jöttek létre először helyi csoportosulások, melyek az adott közösség tagjainak testi épségét, vagyonát és nyugalmát kívánták megvédeni. A gombamód szaporodó öntevékeny szervezetek egy idő után országos szinten is összefogtak egymással, és így jött létre az Önvédelmi Szervezetek Országos Szövetsége. Két évvel később a szervezet felvette az Országos Polgárőr Szövetség elnevezést, szervezetten kezdte meg egyre eredményesebb munkáját. A főváros már ekkor is elöl járt a vállalt feladat elvégzésében, és 47 tagegyesülettel, több mint 3000 fővel igyekezett összehangolni a budapesti bűnmegelőző munkát. A „kezdetek kezdetén”, még 1992-ben alakult egy polgárőrőrs, mely a több száz fős taglétszámának, a rendőrséggel való szakszerű együttműködésének köszönhetően az ország szinte összes polgárőrszervezetének elismerését kivívta. Ez az őrs az újpesti volt, mely az akkori rendőrkapitány és Mecseki Tibor elnök kitűnő munkakapcsolatának is köszönhetően egyre-másra halmozta a sikereket: megkapta a budapesti elnökségtől többek közt a Kiváló Polgárőr Egyesület címet, az Arany Szolgálati Jelvény elismerést, legutóbb októberben az Országos Polgárőr Szövetség ismerte el őket az Év Polgárőr Egyesülete címmel. A kezdetben 58, majd 1 év múlva közel 300 fővel dolgozó szervezet működésének szakmai alapjait a rendőrség teremtette meg, egy idő után pedig az önkormányzattól is érkezett anyagi, valamint erkölcsi támogatás. A közös járőrözésnek, közös akcióknak és a kialakuló kölcsönös bizalomnak köszönhetően állandóvá vált a rendőrség és polgárőrség együttműködése, az önkormányzat által térítésmentesen rendelkezésre bocsátott Nyár utcai bázison pedig lehetőség nyílt a szakmai továbbképzésre is. „A polgárőr járőröz, figyel, és jelzést ad!” - szól a meghatározás feladataikra vonatkozóan. Az írott és íratlan etikai kódexszel és szigorú szabályok szerint működő szervezet maga gondoskodik arról, hogy kialakult jó hírét megvédje. Megfelelő pszichikai, fizikai alkalmasság és nem utolsósorban erkölcsi feddhetetlenség szükséges ahhoz, hogy valaki polgárőrjelvényt viselhessen. Az aktív tagok legtöbbje 25-40 éves férfi, de „elszánt” nőket is találni a polgárőrök között. Akadnak olyanok is, akik egészségi állapotuk miatt a járőrözésre alkalmatlanok, ők például lakásuk ablakából ügyelik a környék nyugalmát. Elismerve a szakszerű munkát a jog is eszközt adott nemrég a polgárőrök kezébe: közfeladatot ellátó személyként jogi védelemben részesülnek, fellépésük során pedig minden törvényileg engedélyezett eszközt használhatnak. Van, aki úgy fogalmaz, az izgalom az, amiért ezt a feladatot végzi, mást pedig a kötelességtudat vitt a polgárőrség kötelékébe. Valami plusz azért mégis szükséges ahhoz, hogy valaki pénzt és energiát nem kímélve, hóban, fagyban is végezze az önként vállalt feladatot. Vannak hónapok, amikor megfelelő anyagi háttér segíti a polgárőrök akciói, máskor azonban még a telefonszámla kifizetése is gondot okoz. Munka azonban akad bőven: a rendőrség is sokszor kér segítséget például bűnözők kézre kerítéséhez, egy a városrészben garázdálkodó szatír elfogásához, vagy egy szórakozóhely alapos átvizsgálásához. Hiába áll tehát rendelkezésre egy jól felszerelt bázis, a Rendőrökért Közbiztonsági Alapítványtól ajándékba kapott szolgálati autó, ha az anyagi feltételek közel sem megfelelőek. Több felől kért és kapott is segítséget a Polgárőrség. A futott kilométerek, a „bevetések” száma, a ledolgozott munkaórák önmagukért beszélnek. A tényszerűség kedvéért néhány adat a helyi polgárőrszervezet munkájára vonatkozóan: a területen, ahol az egyesület működik, a bűnözés 5-20%-kal csökkent. Az elfogások tekintetében is élen járnak a polgárőrök, volt olyan év, amikor az átlag évi 100 elfogás helyett közel 300 bűnözőt sikerült a rendőrökkel együtt kézre keríteni. Az áldozatos munka tehát meghozza eredményét. Nemcsak a rendőrség és az önkormányzat ismeri el a munkát, de az Országos Polgárőr Szövetség is ezt tette, mikor az újpesti őrs vehette át az Év Polgárőr Egyesülete megtisztelő címet. Az erkölcsi és a szakmai elismerés adja az erőt ahhoz, hogy valaki a napi 8-10 órás munkát követően egyenruhába bújjon, és szerepet vállaljon lakóközösségének védelméből, vagy ha úgy adódik, lapátot fogva kivegye részét az árvíz elleni védekezésből, ahol három napon át 56 polgárőr állt szó szerint a gátakon. K. E. Újpesti polgárőrtörténet...
