Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)
2002-03-07 / 5. (236.) szám
rr 2002. március 7. 2002-ben Hock Zoltán lett az EvA P allas Athéné görög istennő bronzba öntve a városépítő erejével oszlopot tart a magasba. Békét, nyugalmat áraszt maga körül. Nem véletlenül lett a Melocco Miklós szobrászaművész által megformált szobor tárgya. A harcias jelzővel illetett, majd később városvédőként is híressé vált istennő Athén védelmezőjeként vonult be mitológiai alakként az ismertségbe. Születése körülményei sem „mindennaposak". Zeusz fejéből teljes harci díszben pattant ki, így lett Athén oltalmazója. Azután számos háborúban győzelmet hozott, ám a görögök békeidőben sem feledték. Ő lett a mesterségbeli tudás istennője, számos kézművesség feltalálója és oltalmazója. Mint a bölcsesség és értelem istennőjének, neki szentelték a tudományokat, ő tanította meg a ló és a kocsi használatát, a hajóépítést, az asszonyokat fonni, szőni. Majd az athéni demokrácia fénykorában békeistennővé vált. A szobor a városépítő allegóriája címet kapta. S nem véletlenül. A szobrot pedig a mai városépítők, s közöttük is Hock Zoltán, az Év Alpolgármestere vette át a városi polgármesterek ez évi, Millenáris parki randevúján. Újpest, és egyben az Év Alpolgármesterét lapunkban arról kérdeztük, miként fogadta a díjat?- Nagy meglepetéssel, és nem tagadom, meghatottsággal. Az első gondolatom az volt átvételekor, hogy ezért a díjért érdemes volt ennyi időn át Újpesten dolgoznom. A. közélet szereplőjét ugyanis annál nagyobb elismerés nem érheti, mint amikor azoktól kapja a kitüntetést, akikért dolgozik. Az az elismerés és az abban megnyilvánuló szeretet, amely több ezer polgárt egyfajta népszavazásra ösztönzött, mélyen meghatott. Engedjék meg, hogy a lap hasábjain is köszönetét mondjak mindezért.- Gondolt arra, hogy a Szféra Európa Kft. felhívása nyomán önnek is lehet esélye?- Arról, hogy a Szféra Európa Kft. tulajdonosai, Deák József és Oltványi Tamás urak ebben az évben is megrendezik a városi polgármesterek randevúját, természetesen tudtam, tudtunk mi is, hiszen immár nyolcadik éve kapunk meghívót e rangos és sok ezer városvezetőt invitáló rendezvényre. A városi polgármesterek találkozója mindig eseményszámba megy a színvonalas rendezés és a programok közben születő vagy kiteljesedő ismeretségek révén. Mivel a vidéki helyszínek után az idei rendezvényt a főváros II. kerületében tartották, azt terveztem, hogy feltétlenül részt veszek rajta. De az a legmerészebb álmomban sem jutott volna eszembe, hogy az újpestiek „delegálnak” is rá...- Az asztalán megannyi dísztávirat, üdvözlőlap emlékezteti a két héttel ezelőtti díjátvételre. Tart még az ünnep varázsa?- Igen. A rendezvény kisugárzását még ma is érzem. Soha nem feledhető a média érdeklődését is kiváltó díjátadó ünnepség, az a meglepetés, hogy a több ismeretlen jelenlévő, sok ismerős politikus gratulált. A jókívánságokkal teli sorok abban is segítenek, hogy erőt merítsek a hétköznapokra. A szobor pedig egyszerűen gyönyörű...- A városépítő allegóriájaként Önnek mit jelképez Pallas Athéné? Harcot, békét, mesterségek védelmét, a tudás elismerését?-Úgy vélem, a-mai kor városépítőjének sok mindennel kell szembesülnie. Kiváltképpen akkor, ha nem szerencselovagként átmeneti ideig tartó népszerűségre törekszik, hanem hosszú távú tervei, céljai vannak. Ebbe beletartozik az olykor gyötrelmes tervező szakasz, az esetenkénti háború és a békés alkotómunka is. De nem tagadom, hozzám a háború helyett a béke megteremtése és megtartásának célja áll közelebb. A politikai életben szerepet vállalóként nem kevés, ami rám nehezedik. Van részem elismerésben, de természetesen támadásban is...- Nem bontaná ki az újpesti városépítő - imént megfogalmazott - allegóriáját?- Számomra a szobor, a díj a klasszikus örökség igenlését fogalmazza meg. Újpesti „nyelvre” lefordítva egyetlen, de számtalan irányban kiteljesedő gondolatot: a városrészünkben élők igenis büszkék újpesti múltjukra, a városuk múlt századi fejlődésére, és a fél évszázados megtorpanás után várják az új lehetőségeket. Sőt ennek érdekében sokan tenni is képesek. Nekünk is megvan tehát a „klasszikus örökségünk.” Nekünk, nekem városvezetőként ennek az elősegítése volt a célom, amikor a rendszerváltozást követően 1990-ben az első hely- hatósági választás idején képviselőnek jelöltettem magam.- Miből táplálkozott önben a múlt iránti tisztelet, hiszen ismeretes, hogy nem újpesti születésű...- Olyan családban nőttem fel, ahol nemcsak elfogadták, de éltették is Vörösmarty Mihály gondolatát, hogy a múlt ismerete nélkül nem lehetséges a jövőnk sem, s ezt a gondolatkört továbbfejlesztve az is természetes volt, hogy több generáció együttélése során az időseket, a „bölcseket” is tisztelnünk kell. Azaz nem kellett, jött ez magától, édesapám mellett nagyapám volt ugyanis a tanítómesterem. Nagyszüleim, szüleim dunaMelocco Miklós szobrász- művész készítette a „városépítő allegóriája” című szobrot, amelyet az Év Polgár- mestere, az Év Alpolgármestere és az Év Jegyzője vett át a Szféra Európa Kft. által szervezett városi polgár- mesterek randevúján. A 2002. év három díjazottja (balról jobbra): Németh I Hock Zoltán, Újpest alpolgármestere, az elismerést a rendezvény fővédnöke, valamint Babák Mihály, Sz megtartott városi polgármesterek randevúján... (Fc bogdányi svábokként saját bőrükön tapasztalták a kitelepítést, a kényszermunkát, az újrakezdés sokszoros terheit. Bennünk, gyerekekben felcseperedésünkkor vált mindez ismertté, és megértettem azt is: miért fogalmazott mindig úgy a nagyapám, hogy az ő álmait majd én fogom valóra váltani. Én 1962-ben születtem. S talán nagypapám álmaiból már megvalósítottam valamit.- Miként került Újpestre?- Sokáig azt hittem véletlenül, mára azonban hiszek abban, hogy a gondviselésnek is lehetett része benne. Mint már említettem, Dunabog- dányban születtem, majd miután megnősültem a belvárosban éltem. Évekig vártunk önálló lakásra, időközben már az első gyermekem is megszületett. Az akkori tanács lakásosztályán egyszercsak megörvendeztettek bennünket azzal a hírrel, hogy a számunkra ismeretlen Újpesten, egy Szigeti utcai ház 8. emeletén egy másfélszobás OTP értékesítésű öröklakás várományosai lehetünk, ha hajlandóak vagyunk a belvárosból kiköltözni. Nem sokat gondolkoztunk, fejest ugrottunk az ismeretlenbe. így kerültünk Újpestre 1986-ban. Mivel a második kisfiam nem bírta a bölcsődét, egy évig én voltam vele otthon gyesen. Hamar ismeretséget kötöttem az Újpestiekkel. Ugyanazt éreztem, mint otthon Dunabogdányban, hogy ismerik, kedvelik egymást az itt lakók, büszkék arra, amit saját munkájukkal megteremtenek. Könnyen ment a beilleszkedés. Bár a gyökereim a Dunakanyarba nyúlnak vissza, otthonra itt találtam. Mivel a közélet mindig is vonzott, bekapcsolódtam az újpesti ellenzéki kerekasztal munkájába. Sok mindent meg kellett tanulnom Újpestről is. De egyre jobban otthon éreztem itt magamat.- Ú csa lete- N felé bes mo: Naj mei trió -A és t am vári-Ű| latr egy Egy foly tart célt voll egy sze egy elő: úr, gab Újp köz és , me: ben intf újp sük SZÍ!
