Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)
2002-12-19 / 24. (255.) szám
16 äi&'i »1 ÚJPEST T ■+Z-— 2002. december 19. QuqOQI □ Emléknap a Többéves hagyományt folytatva november 28-án rendezték meg a Babits-napot, melyen az iskola névadójára emlékeztek az újpesti gimnázium diákjai és tanárai. Bár a rendezvény elnevezése „Babits-nap”, az elmúlt évek alatt egy egész heti programsorozattá nőtte ki magát az esemény, melyen kulturális programok mellett többek közt matematikaháziversenyre és díjkiosztókra is sor kerül. Az iskola diákjainak egy csoportja már november 9-én látogatást tett Szekszárdon, Babits Mihály szülőházánál, és egy-egy művét, életútját felelevenítve emlékeztek meg az alkotóról. November 25-én kezdődött ténylegesen az ünnepi hét, ekkor Szakonyi Károly író tartott „rendhagyó irodalomórát” az iskola könyvtárában. A műveiről és pályájáról szóló előadáson új kötetéből is olvasott fel az író. November 27-én - szintén a hagyományoknak megfelelően - bonyolították le a IV. és XV. kerületi vers- és prózamondó versenyt, melyen mintegy harmincán indultak. A Bubik István színművész által vezetett zsűri nem volt köny- nyű helyzetben, amikor a díjak sorsáról kellett döntenie. Első helyen végül is Szabó Dóra végzett a Babits Mihály Gimnáziumból, mellette Barkóczi Erzsébet, a Babits Mihály Gimnázium és Kiss Péter, az Újpesti Két Tanítási Nyelvű Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium diákja állhatott fel a képzeletbeli dobogóra. A legszínesebb program november 28-án várta a diákokat: ezen a napon tanítás helyett előadásokon, vetélkedőkön, filmvetítésen vehettek részt a tanulók. Míg a reál tárgyak kedvelői a matematikai háziverseny feladatainak megoldására törekedtek, az irodalmat kedvelők a Don Quijote teaházban vagy a Kertész Imre- emlékkiállításon tölthették hasznosan az időt. A „táncoslábúak” is találhattak maguknak elfoglaltságot, a délelőtt folyamán ugyanis az iskola versenytáncos tanulói tartottak „gyorstalpaló tanfolyamot” az érdeklődők részére. 10 órakor kezdődött a központi ünnepség az iskola aulájában, melyen Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő tartott ünnepi beszédet, a műsor magas színvonaláról pedig a Babits Irodalmi Kör lelkes tagjai gondoskodtak. Kányádi Sándor ezt követően a könyvtárban dedikálta műveit, melyek nagy része az iskolai könyvvásáron is kapható volt. Az idei év programját Kányádi Sándor közvetlen stílusa a hallgatóság tetszését is elnyerte (Fotó: Horváth Dávid) színesítette egyébként az iskola galériájában megnyílt Eigel István és Tassy Klára-emlék- kiállítás, melyen a jelen lévő Szakonyi Károly mondott köszöntőt. A délután folyamán a különböző művészeti ágakkal foglakozó diákok léphettek a „porondra” a Miénk a színpad rendezvény keretében. A zenei és színi előadásokat követően az iskolai diákokból álló együttes népszerű slágereket megszólaltató koncertje zárta a programot. Este a pedagógusok és a dolgozók vették „birtokba” az iskolát, hisz a csütörtöki programban még egy, szintén hagyományos esemény is helyet kapott; az emléknap estéjén adták át ugyanis a Babits Mihály Gimnáziumért, és a Babits-díjat. Az előbbit a Közalkalmazotti Tanács javaslata alapján a kuratórium idén Juhász Sándomé („Teri néni”) technikai dolgozónak ítélte oda, a tanárkollégák titkos szavazása alakján pedig Kárpátiné Kovács Edit pedagógus, a Babits Irodalmi Kör egyik életrehí- vója vehette át a Babits-díjat az iskoláért és a diákokért végzett áldozatos munkájáért. KE Meghívó helyett Közel két éve működik az újpesti Babits Mihály Gimnáziumban a Hollósy Galéria. Kiállításai hiánypótló szerepet töltenek be a jelenkori művészeti életben, mivel a galériavezető Fecske András művészeti író célkitűzése „a századvégi magyar festők”, tehát az 1945 utáni magyar festőnemzedék munkásságának bemutatása az arra érzékeny tizenéves generációnak. Hiszen hányán ismerik közülünk Vecsési Sándor, Somogyi János, Horváth János, Fazekas Magdolna vagy Bazsonyi Arany nevét? Melyikünk tudná felismerni egy képről, hogy azt Somos Miklós festette, vagy egy textilképről, hogy Lieber Éva alkotása? Hányán láttunk legalább egy fényképet is Patay László valamelyik zseniális freskójáról? Nem, vagy csak alig ismerjük őket, természetelvű, őszinte, érthető, figuratív művészetük finoman szólva régóta nincs a művészeti folyóiratok érdeklődésének homlokterében. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy alkotásaik között tölthetjük napjainkat itt, az iskola épületében. 2002. november 25-én nyílt meg a galériánk legújabb kiállítása, mely egy nemrég elhunyt művész házaspár, Eigel István és Tassy Klára munkásságának állít emléket. A megnyitóbeszédet az alkotók közeli barátja, Szakonyi Károly író mondta. Eigel István festőművész Bernáth Aurél tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. Kompozícióin mesterének hatása finoman ötvöződik egyéni látásmódjával, bátor, szinte vakmerő színhasználat jellemzi, palettáján egy színka- valkádot képes értelmezhető, természetes hatású, harmonikus egységbe rendezni, mint például a Part című festményén. Zsámbék című alkotásán az Angyali üdvözlet M.S. mestertől kölcsönzött megjelenítését a zsámbéki templomrom elé helyezi, ezzel áthidalva a középkori és a mai hitvilág közötti távolságot. Tassy Klára alkotásai igazi női lélekre vallanak. Őt gobelinjei képviselik a kiállításon, melyeknek témája mind természeti ihletésű. Kedveli a formák geometrikus leegyszerűsítését, ez jól harmonizál a textiltechnikával. Stilizálásra, de- korativitásra való törekvése, érzékeny, finom vonalvezetése miatt művészete a kínai, japán tusrajzokkal, vízfestményekkel rokonítható. Zátony című képéről már csak a kecses japán írásjelek hiányoznak. Cédrus című gobelinjét akár fényből szőhette volna, színei olyan leheletfinomak. Izgalmas művészi élményben lehet része annak a művészetkedvelőnek, aki, ha alkalma nyílik rá, ellátogat a Babits Mihály Gimnáziumba a kiállítás kedvéért. Úgy gondoljuk, szívesen eljön majd máskor is, és elviszi otthonába, iskolájába, munkahelyére azoknak a művészeknek a hírét, akikről mostanában oly köny- nyen megfeledkezik a világ. Bányai Barbara 12. osztályos tanuló (A kiállítás 8-17 óra között tekinthető meg.)
