Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)
2002-02-07 / 3. (234.) szám
2002. február 7. 10 JJ FEST A kultúra újpesti lovagjai Alapítványi díj az év köztisztviselőjének A Magyar Kultúra Napja alkalmából január 22-én a Stefánia Palotában adták át a Magyar Kultúra Lovagja címeket. A Honvédelmi Minisztérium által támogatott civil szervezetek közös ünnepségének rangját emelte, hogy idén határon túlról is érkeztek kitüntetettek. Az újpestiek büszkeségére két kerületi honfitársunkat is lovaggá ütötték: Horváth Hoitsy Edit költőt-műfordítót, és Pálinkás Pétert, a nemzetközi hírű „Hangversenykórus Cum Laude” minősítésű Tungsram Kodály Zoltán Férfikar karnagyát. A két újpesti lovaggal az ünnepi ceremóniát követően beszélgettünk. A ceremónia után Horváth Hoitsy Edit immár a lovagi cím birtokosa- Horváth Hoitsy Editet nevét jól ismerik az irodalom iránt érdeklődők körében cseng jól. Mióta foglalkozik költészettel?- Tizenegy évvel ezelőtt, egy betegséget követően, a klinikai halál állapota után szabadultak fel bennem energiák ahhoz, hogy tanuljak és tanítsak is. Sok kezdő költőnek segítek, több társaságnak vagyok tagja. Gyakran lektorálok, szívesen küldik hozzám könyveiket amatőr és befutott irodalmárok is.- Az ön másik erőssége a műfordítás, ebben szép sikereket ért el.- Az ELTE és a CAMUS Portugál Intézet által kiírt műfordítói versenyen egy klasszikus portugál költő verseinek fordításával harmadik helyezést értem el. Romantikus költők műveit is szeretem fordítani, de ez utóbbiak még kiadásra várnak. A német romantikusok állnak a legközelebb a szívemhez, Novalistól Mörrické- ig. Tanulságos tapasztalat, hogy a könyvkiadás ma már nehezen megy támogatások nélkül. Eddigi munkáimat saját költségemen jelentettem meg, amennyi bevételem keletkezett a könyvekből, azt a mozgássérültek kapták meg. Elég aktív közéletet élek: kisebb verstani tanfolyamokat tartok, emellett előadói, szerzői, irodalmi esteken szerepelek elsősorban nyugdíjasotthonokban, mozgássérültek előtt Újpesten, a rákospalotai református templomban, és mindenhol, ahová szeretettel hívnak. Az előadások bevételeit a sclerosis multiplexben szenvedők megsegítésére fordítottam.- Rajtuk nagyon sokat segít, ezt a lovagi cím adományozói is kiemelték.- Sajnos magam sem vagyok egészséges, de a- mennyit az erőm enged, azt komolyan vállalom. Ehhez nemcsak energia, hanem megszállottság is kell. Csak alapos felkészülés után tartok előadást. Igyekszem továbbra is szolgálni az újpestieket is, hiszen nagyon régi polgár vagyok, 1944 óta lakom Újpesten, szívesen teszek meg mindent a társaimért, amíg erőmből telik.- Pálinkás Péter karnagy úr az évzáró közgyűlésen tudta meg, hogy a kórus tagjai - Hock Zoltán alpolgármester úr támogatásával - felterjesztették a Magyar Kultúra Lovagja címre. Mit jelent ez önnek?- Rendkívül megható és megtisztelő volt ez az ünnepélyes aktus. Elsősorban a kórustagoknak tartozom köszönettel, akikkel már közel húsz éve dolgozom. Nagyon jó érzés egy olyan közegben jelen lenni, ahol, a Kárpát-medence nagyon sokféle pontjáról érkeznek a lovagjelöltek. Soha nem törekedtem semmilyen díjra, jutalomra, címre, s azt hiszem, a jelen lévő lovagok sem ilyenek. Hétköznapi munkások ők is, a kultúra különféle területeinek művelői: szobrászok, kultúrház-igazgatók, polgármesterek, táncosok. Tesszük a dolgunkat.- Ön gyakran vendégszerepei a kórussal külföldön. Amikor legközelebb utazik magyarlakta területekre, vajon érezni fogja-e a vállán ennek a lovagi címnek a súlyát?- Feltétlenül. Biztos vagyok benne, hogy azzal, hogy jobban felszabadultak a határok, segítő kezet tudunk nyújtani minden magyar felé, és ezt nagyon komolyan gondolom. Az énekkari kultúra területén eltökélt szándékkal művelem ezt továbbra is, és szívesen megyünk minden olyan helyre, ahol szeretettel fogadnak bennünket. P.J. Pálinkás karnagy urat a Tungsram férfikar tagjai javasolták kitüntetésre Január 30-án - ezúttal hetedik alkalommal - került sor a Kriszt Lajos Emlékére Alapítvány díjkiosztó ünnepségére, amelyet évről évre Kriszt Lajos, Újpest egykori főszámvevőjének születésnapján tartanak. Az alapítvány kuratóriuma minden esztendőben az „Újpest közigazgatásában több éven át végzett önzetlen és eredményes munkáért” ítéli oda az oklevéllel és pénzjutalommal járó elismerést. Az alapítvány kuratóriumának döntése értelmében „az év köztisztviselője” Fritz Istvánné, az újpesti Polgármesteri Hivatal művelődési és sportösztályának főmunkatársa. Fritz Istvánné, Babi nem titkolja, hogy az évek során szinte szenvedélyévé vált a számok világának meghódítása. Lehet, hogy mindez „szakmai ártalom", hiszen feladatköre szerint a részben önálló önkormányzati intézmények: óvodák, iskolák, gimnáziumok és egyéb oktatást segítő intézmények költségvetésének tervezőjeként, gazdasági elemzőként a kiadások és bevételek egyensúlyának bűvöletében él. (A kuratórium elnöke a díjazott méltatását nem véletlenül kezdte e szavakkal: „Fritz Babi a számok embere".) Fritz Istvánné bevallása szerint, otthonában, a szűk családi körben is ő az, aki komolyabban tervezget, és figyeli a családi költségvetés alakulását. E különleges elhivatottság mintegy huszonöt éve kezdődött. Korábban, érettségi után - közel másfél évtizeden át - az Egyesült Izzóban dolgozott, folyamatosan képezte magát, és mindig a végzettségének megfelelő munkakörbe lépett tovább. Az Izzó családi kötelékeinek is színtere volt; ott dolgoztak szülei, és ott ismerkedett meg férjével. Péter fiuk munkájában ugyancsak kötődik Újpesthez, az Árpád Fejedelem Általános Iskola biológia-technika szakos tanára. 1977-ben, az OTKI Egészségügyi Főiskolai Karán adminisztrátorként kedvelte meg azt a szakterületet, amelyhez azóta is hűséges. A főiskolán - vezetője biztatására - szerezte meg a költségvetés és számvitel területén a közép- és felsőfokú szak- képesítést. Ezt követően, rövid kitérők után, 1990 tavaszától dolgozik az újpesti városházán. Közel két esztendeje nyugdíjasként látja el munkakörét. Ma már nagymama, helytáll a négy hónapos unoka, Eszter mellett is. Kitüntetésének átvételekor Fritz Istvánné úgy fogalmazott, a jó munkavégzéshez három dolog kell: az első, hogy az ember szívesen járjon dolgozni, szeresse a munkáját. A második a jó kollektíva. A harmadik feltétel a jó vezetés, amely munkatársnak és nem beosztottnak tekinti a hivatal dolgozóit. „Az év köztisztviselője" úgy érzi, a díjat azért kapta, mert itt, a polgármesteri hivatalban mindhárom feltétel adott. r. a
