Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)
2002-10-03 / 19. (250.) szám
12 __________________ LJ J P G yémántdiplomás tanárnő Életcélom teljesült Az ötven és hatvan éve képesítést szerzett pedagógusok arany és gyémánt okleveleit szeptember 5-én, a polgármesteri hivatal dísztermében Újpest alpolgármestere, Hock Zoltán nyújtotta át. A kitüntetettek egyike Mikisné Dévényi Márta volt. Egyedüli gyémántdiplomás kitüntetettként, hatvanéves pedagógus-pályafutása évfordulóján, vette át a díszoklevelet. Húszéves korában a Cinkotai Magyar Királyi Állami Tanítóképző Intézetben, 1942-ben szerezte meg első oklevelét. Öt évig, bentlakó diákként tanult itt. Egykori osztályában 26-an végeztek, közülük húszán még néha találkoznak.- Önfegyelemre, lemondásra, a másokért való munkára neveltek minket. Iskolámban a matematika, a zene és a német nyelv terén tartottak tehetségesnek. Édesapám kezdetben színészként, később tisztviselőként dolgozott. Édesanyám kereskedelmi szakközépiskolában érettségizett. Budakalászon laktunk, minden családi összejövetelünk egy koncert is volt. Édesanyám cimbalmozott, nagybátyám hegedült, én zongorán, orgonán és tangóharmonikán is tudtam játszani. A zene szeretete később is megmaradt. A már Újpesten született lányom zongorázik, jogász férje hegedül. A tanítóképző után a Zeneművészeti Főiskola ének-zene szakán végzett, majd énektanárként egy zuglói általános iskolában kezdett tanítani. A szegedi József Attila Tudományegyetemen 1963-ban német tanári Mikisné Dévényi Márta ma is szívesen ad zongoraleckéket diplomát is kapott. Huszonöt évvel ezelőtt költözött Újpestre.- Lányom egy tősgyökeres újpesti család fiához ment férjhez, így váltam magam is újpestivé. Szerződéses tanárként 12 évig a Munkásotthon utcai iskolában éneket, a Bajza utcai iskolában németet, az Erkel Gyula Zeneiskolában zongorát oktattam. Nagyon sok örömet szereztek tanítványaim. Nyugdíjasként is szívesen foglalkozom a zongorázni tanulni akarókkal. Életcélom teljesült: tanár vagyok, az is akarok maradni. gt. Újpest százéves férfiúja éiet d Ritka alkalom egy gyár kollektívája számára százéves munkatársat köszönteni. Az ünnepeknek a Tungsram volt az egyetlen munkahelye. Vajon mi ennek a jubileumnak a titka, és miért van még százéves korában is sok barátja? Talán élete a válasz erre... Százéves születésnapján, augusztus 27-én annyian köszöntötték az újpesti Tsencz Józsefet, hogy a Kamaraerdei Idősek Otthonának megtelt az emeleti társalgója. Noha több mint két éve itt él, azért kétszeresen is újpestinek számíthatjuk őt. A Kálvin utca 70.-ben élt hatvan éven keresztül, és tanulóidejétől nyugdíjaskoráig az Egyesült Izzó, ismertebb nevén a Tungsram adott számára kenyeret. Szomszédja, Petka Gyuláné lapunk olvasói számára elmondta, hogy szerény, becsületes és nyitott embernek ismerte meg.- Szüleim és a Józsi bácsi háza a Károlyiuradalom területén, 1937-38-ban egymás mellett épült fel, és édesanyám is a Tungsramban dolgozott. Szomszédunkra a sport, a természet és a munka szeretete volt jellemző, alkoholt nem ivott. Csillaghegyen született, és nyaranta családjával visszajárt oda - a Tungsram vízi sporttelepére. A római-parti kompkikötőtől nem messze volt ez. A Tungsram dolgozói tavasztól őszig a sporttelep faházaiban lakhattak, munkába jövet-menet a kompot használták. Józsi bácsi hatvanéves korában még a Béke téren focizott és a Tungsramban sakkozott. Művezetőként ment nyugdíjba. Centenáriumi születésnapján Szőke Károly, a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke is köszöntötte az ünnepeltet, ugyanis Tsencz József 1930-ban lépett be, és 72 éven át tagja volt a vasasok szakszervezetének. Az UTE-stadion mögött, a Megyeri út másik oldalán 1929-ben az Egyesült Izzónak már óriási gyártelepe volt. Ennek 13 500 négyszögöles ingatlanát több mint 180 ezer koronáért még 1900 januárjában gróf Károlyi Sándortól vásárolták meg. A gyár vezetői a következő hónapban Újpest elöljáróságával közölték, hogy kétmillió korona befektetéssel itt elektrotechnikai gyárat hoznak létre. Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. gyára 1901 végén már teljes kapacitással működött. Amikor Józsi bácsi 19 éves volt (1921), akkor közel háromezren dolgoztak a gyárban. Ekkor az izzólámpa-termelésük 78%-át külföldön, 22%-át Magyarországon adták el. A háború miatt évtizedes lépéshátrányba kerültek. Izzólámpa- gyártásuk modernizálása érdekében 1921-ben ezért licencdíj ellenében megvették az International General Electric Company szabadalmait. 1950-ben hatezer, 1960-ban tizenötezer, 1970-ben már huszonötezer ember dolgozott itt. Fejlesztés és gyártás terén egyaránt lépést tudtak tartani a világ bármely vákuumtechnikai gyárával. Jól mutatta ezt, hogy a hatvanas évek közepén a halogénlámpával a Tungsram jelent meg elsőként a világpiacon. Újpest százéves férfiúja ekkortájt ment nyugdíjba. Tsencz Józsi bácsi 70 éven át Újpesten lakott és dolgozott (Fotó: Horváth Dávid) Mostani születésnapján a Tungsram Dolgozók Független Szakszervezetének alapszervezeti titkára, Kátai György tizenegyezer Tungsram-dol- gozó nevében az ünnepeknek három általuk készített ajándékot nyújtott át. Vasas múltjára emlékeztetve egy kicsinyített fémfűrészt és egy menetvágó hajtókart. Harmadik ajándékuk egy tányér volt, amely a Tungsram múltját és jelenét együtt ábrázolta. Gábriel Tibor
