Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)

2002-09-19 / 18. (249.) szám

2002. szeptember i npF-;r . £-íí -Y..'7 11 Jl Egy nehéz hét krónikája - pozsonyis vízi túra 2002 Szép, derűs, de kissé hűvös reggelre ébredtünk augusztus 3-án. Kissé álmosan, ám annál lelke­sebben készültünk a Nyugatiba, hogy elérjük a 6 óra 40 perces nyíregyházi IC-t. Hatalmas há­tizsákjainkkal és háztartási hordóinkkal fel­nyomultunk a vonatra, és az ismételt létszám­ellenőrzés után megállapítottuk, hogy teljes a csapat az idei tiszai vízi túrára. A kényelmes vonatot Nyíregyházán felcserél­tük a záhonyi személyre, amely lassúbb is, me­legebb is volt, mint az előző, ráadásul a do­hányzást tiltó táblát semmibe vevő útitársaink is akadtak. Délben megérkeztünk vonatozásunk utolsó, ví­zi túránk első állomására, Tuzsérra. Kb. 2-3 km séta a tűző déli napon (szerencsére csomagok nélkül), és már ott is voltunk a Tisza-parton. Végre, belecsobbanhattunk a vízbe! A vidám lubickolás, napozás feledtette eddigi fáradal­mainkat. Aztán sátorállítás, vacsorafőzés. Az alvás kicsit nehezen ment, mivel a szomszéd üdülőben hajnalig szólt a lakodalmas és egyéb pop, rock. Aztán elérkezett a várva várt nap, amikor végre hajóba szánhattunk! Gyors reggeli, sátorbon­tás, majd csodálatos tájon hosszú-hosszú uta­zás következett. Szerencsére találtunk fürdőzésre alkalmas helyeket, ahol elviselhe­tőbbé tehettük a forróságot. Estefelé érkeztünk meg Dombrádra. Csomag- és hajócipelés, tá­borverés, vacsora az étteremben, hajnalig szóló zene volt ismét a program. Másnap irány Tiszabercel! Vadregényes he­lyek, forró hőmérséklet és hangulat jellemezte ezt a napot is. Este kellemes, kulturált kis tá­borhely várt, ahol csendben, zeneszó nélkül térhettünk nyugovóra. Utunk végállomása Tokaj volt. Hogy ide elér­jünk, néhány kilométerrel többet kellett evez­nünk, mint az előző napokon. A nap, ha lehet, még melegebben sütött, de valahogy a hőmér­séklettel a jókedvünk is emelkedett. Vidám ne­vetések, viccelődések tették könnyebbé az eve­zést. Kempingünk eléréséhez az utolsó kilo­métereket - nagy hajrában - a Tiszába ömlő Bodrogon folyásiránnyal szemben tettük meg. Megint egy erőnket próbára tevő, de remek nap állt mögöttünk. És persze ismét hajnalig szólt a zene! Itt aztán „tartósan” letáboroztunk, s a későbbi­ekben cuccok nélkül, könnyedén indultunk a Bodrogra, valamint annak árterére, ahol roman­tikus, ügyességünket próbára tevő kis csator­nák vártak ránk. A legnagyobb élmény talán Táborhely a Tisza mentén mégis a hajók átemelése volt. Bokáig érő sár­ban, közös erővel emeltük ki és tettük ismét vízre a kenut. Akadt hely, ahol több száz métert is cipekedtünk, amíg végre folyóvízhez értünk. Vidám csínytevések, hatalmas nevetések, közös főzések, éjszakába nyúló beszélgetések, na meg a vízen megtett kb. 90 km, mind-mind felejthetetlenné teszik ezt a hetet. Reméljük, jövőre is folytatódik ez a hagyo­mány, és ismét együtt tölthetünk a vízen né­hány nehéz, ám gyönyörű napot. Mikó Judit Német Tagozatos Általános Iskola Búcsú az erdei iskolától Idén ballagott nyolcadikosként sok szép nyári él­ményt mondhatok már magaménak, voltam szü­leimmel, testvéremmel hazánk szép tájain, és minden évben 2-3 héten át élveztem a falusi éle­tet az Alföldön élő nagyszüleimnél is. Iskolámmal is eljutottam már csodás helyekre, városokba, többször voltam Velencén, Balato­non, részt vettem vízi túrán és sítáborban is. Azonban az idei erdei iskolai hét minden eddigit felülmúlt. Ősszel az igazgatóhelyettesek kikérték véleményünket, hova szeretnénk utazni, a most már 8. éve szervezett erdei iskolába, s mi Deb­recen és környékét választottuk, és nem bántuk meg. Egész éves előtakarékoskodás után június 3-án nagy izgalommal gyülekeztünk a Nyugatiban, és 3 órás út után megérkeztünk a Hajdúság fővá­rosába. A szálláshelyre való megérkezésünk csak fokoz­ta az izgalmakat, hiszen szuper, vadonatúj ge­rendaházakban foglalhattuk el 2-4 ágyas szo­báinkat. Az 5 nap pillanatok alatt elrepült, hiszen jobbnál jobb programokon vehettünk részt, melyekből kiemelkedett a hortobágyi szekeres program, ahol többek közt láthattuk a szürkemarhákat, a csikósok lovasbemutatóját és az egyedülálló magyar lovasszámot, „pusztaötöst” is. Debrecen szépsége, Hortobágy különlegessége mellett az igazi élményt a hajdúszoboszlói csúsz- dázás adta. ■jrrrumm-rrw ílVt' í i. .cmi»*»!.«;. =*» » Ilii I— Az ott töltött 2 óra alatt csak a mi csoportunk ve­hette birtokba a park összes csúszdáját. A félel­metes, de mégoly vonzó csúszdák között futkosva, nevetve invitáltuk egymást a nagy csúszásokra. Nem akartunk hinni a szemünknek, amikor az igazgatóhelyettes nénik is valóra váltották ígé­retüket, és maguk is kipróbálták a csúszdázást. Fényképek tömege igazolja, hogy milyen egyedi és csodálatos élmény volt az itt töltött 2 óra mindannyiunknak. Sajnálom, hogy jövőre nem vehetek részt - volt iskolatársaimmal együtt - ilyen élménydús 1 héten, de kívánom nekik és tanáraimnak, hogy minél nagyobb számmal legyenek ilyen és ha­sonló csodálatos napok részesei, és köszönöm az iskola pedagógusainak, hogy lehetővé tették ezt számunkra. Menakker Anita volt szőnyis diák 25 érmet nyertünk A Nyár Utcai Általános és Szakképző Iskolában hosszá évek óta szervezünk úszásoktatást a testne­velés tagozatokon. Heti három alkalommal a 2. és hetente egyszer a 3. és 4. évfolyamon. Az oktatást mi, testnevelő tanárok végezzük, nagy odafigyelés­sel. Minden tanévben két alkalommal, az első és o második félév végén bemutatóórákat tartunk, ohol a szülők betekintést nyerhetnek munkánkba. A gyere­kek, szülők és mi magunk is izgalommal várjuk eze­ket oz órákat, hisz itt kell bemutatni, mennyit holad­tunk előre a legutóbbi alkalom óta. Osztálybajnok­ságokat is szervezünk. Célunk, hogy minden tanuló elsajátítson három úszásnemet, és idén először nyílt alkalom arra, hogy tanulóink összemérjék tudásukat más iskolák diákjaival. A Kihívás Napja alkalmából, május 29-én ugyanis az Ágh Norbert és Güttler Károly úszóiskola versenyt hirdetett. Korcsoportonként négy versenyszámban mérték össze erejüket diákjaink. Iskolánk csapata szép eredményt könyvelhetett el, hiszen az igyekezet jutalmaként a gyerekek 25 ér­met szereztek: hét arany-, nyolc ezüst- és tíz bronz­érmet. A győztesek meghatódottan vették át az érmeket, pólót és édességet a népszerű eszményképektől. Ágh Norbert és Güttler Károly ugyanis személyesen adták át a megérdemelt jutalmakat. Köszönjük a Tehetőséget a szereplésre. A következő iskolaévben ünnepli iskolánk fennállásának 25. év­fordulóját. Ez alkalomból örülnénk, ha lehetőséget kapnánk egy úszóverseny megszervezésére. Varga Klára testnevelő tanár

Next

/
Oldalképek
Tartalom