Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)
2002-08-22 / 15-16. (247.) szám
20 2002. augusztus 22. if nrnyaralftlunkl Ha visszaemlékszem az általános iskolai, majd a középiskolai nyári szünetekre, mindig eszembe jutnak azok a táborok, melyek idővel a szünidő „elengedhetetlen tartozékává” váltak. Jó visszagondolni azokra a hetekre, melyeket az ország egy addig ismeretlen táján, jó hangulatban töltöttünk el a pedagógusok óvó felügyelete alatt. Az iskolák által szervezett nyári táborok emellett a mai napig más célt is szolgálnak: társaságra lelhet itt az a gyerek, akinek szülei egész évben dolgoznak, és a közös családi nyaralásra egyéb módon nem jut idő. Felmérve az igényeket Újpest Önkormányzata hosszú évek óta támogatja a kerületben tanuló gyerekek nyaraltatását. A városrész tulajdonában álló gyermeküdülőkben - kedvezményes összegért - idén is több ezer diák tölthetett el felejthetetlen napokat. A juttatásnak köszönhetően az egyhetes táborozás díjából 6000 forintot fizetett a család, a fennmaradó 6500 forintot pedig az önkormányzat vállalta át. Ebben az esztendőben a t4borozási alapra a tavalyinál több iskola, egyház és civil szervezet pályázott. Az elbírálást követően kiderült, a nyáron mintegy 5900 gyermek kedvezményes táborozását tette lehetővé az anyagi támogatás. Katalinpuszta - avagy lovastábor „városi szemmel” Budapesttől néhány tíz kilométerre található Katalinpuszta, a barátságos Nógrád megyei település. A pár ezer lelket számláló község vendégszeretetéről és lovairól híres. Az újpesti ön- kormányzat tulajdonában álló, tavasszal újjáépített gyermektábort július első hetében a Szőnyi István Általános Iskola művészet tagozatos diákjai vették birtokba. Érkezésünkkor a gyermeksereg épp a váci strandon múlatta az időt, így egy kellemes fürdőzés reményében a cikk írója is Vác felé vette útját. A délutáni kánikulában egy hatalmas fa által nyújtott árnyékban találtuk meg a Blaskó Anikó néptánc- tanár és T. Varga Ágnes testnevelés-földrajz szakos pedagógus vezette 26 tagú társaságot. Mint a beszélgetés elején kiderült, a csapat egy része Szlovákiába készült, de az út elmaradt, így választották a nyaralás színhelyéül a Nógrád megyei települést. (Hogy a közös táborozás mégiscsak sikerült, az nagy részben köszönhető a tábort üzemeltető Ady Endre Művelődési Központ vezetőségének, mely segítséget a táborozók ezúton is köszönik.) A táborozók egybehangzó állítása szerint a színes program, a természet szépsége mindenkit kárpótolt az elmaradt külföldi út miatt. A pedagógusok szerint el sem lehet mondani, milyen élményt jelentett a városi gyerekeknek elsajátítani a lovaglás alapjait, utána megcsutakolni a fáradt jószágokat, vagy kényeztetni a környék jámbor cicáit és kutyáit. Azt is a diákoktól tudtuk meg, hogy minden reggel zenés ébresztővel indult, melyet kiadós reggeli követett a Lázár csárdában. A gyerekek szinte egymás szavába vágva meséltek a sok programról: a lovaglás mellett túrázásra, társas- és csapatjátékokra, strandolásra, fagyizásra szintén jutott idő majd mindennap. Katalinpusztán és környékén több turisztikai látványosság is fellelhető: pár kilométerre kilátó, „megmászásra váró” hegyek és hűs erdő csalogatja az idetérő „vándort”. A tábor - lakóinak legnagyobb bánatára - mindössze egy hétig tartott, de a lelkesebbek közül augusztusban páran még visszatértek ide. Bár az aktív programnak, a friss levegőnek és a sok mozgásnak köszönhetően a táborozók „alaposan” elfáradtak, abban mindenki egyetértett, ez a fajta „kellemes” fáradtság össze sem hasonlítható az iskolaival! Velence - vízközeiben, nagy melegben... Fiatalabb olvasóink közül talán akad olyan, akinek volt szerencséje gyermekkorában pár napot eltölteni az önkormányzat velencei üdülőjében. A folyamatos felújításnak, karbantartásnak köszönhetően a közel 180 fő befogadására alkalmas velencei ifjúsági tábor már évtizedek óta fogadja nemcsak az újpesti, hanem a külföldi és a hazánk más tájairól érkező vendég gyerekeket. Július elején majdnem telt házzal működött az üdülő, és az egész szezonra sok látogatóval számoltak az üzemeltetők. Látogatásunk idején 163 gyermek és 22 nevelő lakta a 11 faházat, ők a Langlet Valdemár Általános és Felnőttképző Iskolából, a Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnáziumból, a Szigeti József Utcai Általános Iskolából és az Óceánárok Utcai Óvodából érkeztek. Az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Ház által működtetett táborba minden társaság kész programmal érkezett, de az esős napokon és a hét végén egy-két közös program is helyet kapott. Kellemes kikapcsolódást ígért a műfüves focipálya, a kosár- és röplabdapálya, a pingpongasztalok és a mászóka. Míg a táborlakók egy része pihenéssel, strandolással, játékkal töltötte el a hetet, mások keményen edzettek. A zömmel „szigetis” tagokkal működő karateegyesület immáron 9 éve készíti fel diákjait az övvizsgára a Velencei-tó partján. Idén 18-an érkeztek, és 2 nevelőjük vezetésével teljesítették a kiszabott napi programot. A cikk írója a kánikulában is „elhűlve hallgatta”, hogy 3-szori étkezés, napi 4-szeri edzés mellett a kikapcsolódásra szinte semmi idejük sem marad a karatés táborozóknak. (Becsületükre legyen mondva, így sem panaszkodtak...) A Szigeti József Utcai Általános Iskolából a kézműves foglalkozások és a sport iránt érdeklődő gyerekek érkeztek Velencére. Az üvegfestés, az agyagozás, a gyöngyfűzés, csomózás mellett a strandolás és az esti közös csapatjátékok töltötték ki a gyerekek szabadidejét. A forróságban többen a szobájukban pihentek, de kérésünkre szívesen navigálták el a látogatót a faházak tengerében. Szerencsére az időjárás kegyeibe fogadta a táborlakókat, de a felhős napon sem kellett unatkozniuk a diákoknak: a tábor felújított társalgóiban ottjártunkkor is mesefilmné- zéssel telt a délutáni csendespihenő. Kihasználva a kínálkozó alkalmat, némi segítséggel mi is belekóstoltunk a „dobozfestésbe” (mely egyébként decupage technika néven vonult be a történelembe). Bár július elején a táborlakók nagy része általános iskolás volt, a „legapróbbak” szintén felejthetetlen napokat tölthettek a tóparti üdülőben. Az Óceánárok Utcai Óvoda növendékei mellett idén 7 fogyatékkal élő kisgyerek jutott el még Velencére, akik a szakszerű és gondoskodó „pótanyai” . felügyeletnek köszönhetően a színes programokon szinte mind részt is vettek. Egyikük azt firtató kérdésünkre, hogy a nyaralásból mi tetszik neki a legjobban, csillogó szemmel ezt válaszolta: „a fagyi!”. Mint a beszélgetésből később kiderült, a strandolás pár nap után kevésbé kötötte le az apróságok figyelmét, a kirándulásokhoz és főleg fotós kollégám szalmakalapjához mindenkinek rengeteg felejthetetlen emléke kötődik. k.E. „Itt a bizonyíték! Nem múlattuk tétlenül mi sem az időt” A' nyári ton-óság elől mindenki a vízbe menekült.
