Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)
2002-08-22 / 15-16. (247.) szám
2002. augusztus 22. 5 ÍJ PEST Csatlakozás vagy önálló fejlődés? 95 éve lett Újpest rendezett tanácsú város HHH ■ -V- ■ HNÜ ■ H H HR I Hl■ ■ HBHB ■ í H I MsHl „Budapesti vízművek K.-Megyeren.” A cikkünk illusztrálására közzétett egykori képeslapok e korszak idejéből valók és az Újpesti Hely- történeti Gyűjtemény tulajdonát képezik P est, Buda és Óbuda 1873-as egyesülése, amely a főváros számára a kedvezőbbé vált politikai körülmények után a gazdasági fejlődés lehetőségét is meghozta, a kör nyező települések számára is feltette a kérdést: merre tovább? A század utolsó évtizedére aztán világossá vált, hogy két lehetőség közül választhatnak: vagy csatlakoznak valamilyen közigazgatási megoldás keretén belül Budapesthez, vagy az önállósodás, a rendezett tanácsú város létrehozása felé haladnak. Utóbbi törvényi szabályozását az úgynevezett községi törvények (1870 : 42. te., 1871 : 18. te. és az 1886 : 22. te.) látták el. A rendezett tanácsú városok a falvaktól, községektől eltérően kívül álltak a járási szervezeten, közvetlenül az egyes vármegyei hatóságok alá tartoztak, s belügyeikben bizonyos korlátozásokkal bár, de önállóan intézkedhettek. Legfőbb közigazgatási szervük a városi tanács volt. Ennek első tisztségviselője a polgármester, aki a főjegyzővel, tiszti ügyésszel, levéltárnokkal és egyéb tisztségviselőkkel együtt alkotta a városi elöljáróságot. A rendezett tanácsú város helyzetével járó alapvető előny az a pénzügyi önállóság volt, amely előrelátó gazdálkodással megteA Horváth-féle vendéglő remthette a folyamatos fejlődés lehetőségét. Az újpesti helyi sajtó gyakran latolgatta a községi jövő esélyeit, de az egyes közlemények hangnemét jelentősen befolyásolta a lapok politikai irányultsága és a cikkíróknak a község vezetését illető személyes ellenvagy rokonszenve. Ezekből a híradásokból lehet tudni, hogy 1901-ben Mészáros Károly ügyvéd nem elsőként ugyan, de ismét felvetette az önálló várossá alakulás szükségességét. Az Újpesti Közlöny 1904. szeptember 11-i számának névtelen vezércikkírója felsorolva „az átalakulás szükségességét, előnyeit és lehetőségeit” megjegyezte, hogy általános községi igény a rendezett tanácsú adminisztráció kívánása, amely egyébként egybeesik Újpest általános fejlődési irányával is. Hozzátette, hogy a nagyobb közigazgatási szervezettől nem kell félni, sőt annak kimondottan előnyei vannak. Ez a cikk újabb széles körű mozgalmat eredményezett, igaz, a jövőről nem gondolkodott mindenki egyformán. Két évvel később ugyanis, 1906. február 4-én szintén az Újpesti Közlöny vezércikkében ez olvasható: „Mi elvileg helyeseljük e mozgalmat, ámbár Újpestnek nem az a jövője, hogy rendezett tanácsú várossá legyen, hanem a fővároshoz való közel szomszédsága miatt az, hogy Budapesthez csatoltassék”. A két elképzelés, nyilván két gazdasági érdek, mivel helyben nem tudott dűlőre jutni, országos politikai hátteret keresett magának. Ehhez a múlt század első évtizedének belpolitikai csatározásai alkalmas terepet nyújtottak. A kiegyezés, 1867 után Magyarországon jelentős előnyt tudhatott maga mögött az, aki nemzeti, ’48-as alapokon politizált (a Monarchia Lajtán túli terüÁllami polgári leányiskola leteivel szemben), függetlenül e politika céljától, tartalmától, módszereitől. Az 1905-ös év belpolitikai botránya éppen az volt, hogy az uralkodó a választásokon győztes „nemzeti koalíciót” nem engedte kormányozni, hanem egy parlamenten kívüli kormányt, ún. darabontkormányt nevezett ki. így aztán minden kívánság, követelés, sérelem a nemzet becsületén ejtett folttá vált, s ennek a frusztrált érzésnek a jegyében írhatta az Újpesti Közlöny 1906. március 4-én, hogy ha már az országos politika színpadáról a nemzeti politika híveit leszorították, akkor legalább Újpest legyen rendezett tanácsú város ! 1906 áprilisában azonban Ferenc József a működésre képtelen kormány helyébe mégis a (követelései egy részéről lemondó) koalíció tagjait nevezte ki, s ezt a néhány hét múlva tartott országos választások is megerősítették. Ekkor került Újpest helyettes bírói, majd az év végén bírói tisztébe Ugró Gyula, akinek energikus működése új lendületet adott az önállósodási törekvésnek. Később, a harmincas évek elején Újpestről írt monográfiájában ő is beszámolt az egykor történtekről. Működésének egyik első állomása volt, hogy 1906. szeptember 19-én a községi közgyűlés elé terjesztett többedmagával egy beadványt a rendezett tanácsú várossá való átalakulás tárgyában. Ennek legfontosabb pontjai kimondták, hogy egyrészt mozgalom bontakozott ki Újpesten erre vonatkozóan, másrészt a törvény szabta feltétel is teljesült: az átalakulást ugyanis azok igényelték, akik a község egyenes állami adójának több mint a felét fizették, s az átalakulás költségeit a község egyébként is képes volt fedezni. Ekkor megkezdődött az a testületi munka, amely Újpest villamos vasúti állomás (folytatás a 6. oldalon)
