Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)
2002-07-11 / 14. (245.) szám
11 Közlekedésünk történetéből Volt egyszer egy 8-as villamos 2002. július 11.__________________________ [ j J p££7f Néhány hete megújult a Baross utca. Az átépítés során felszedték az egykor erre járó 8-as villamos vágányainak utolsó métereit is. A felszámolt vonal mentén mára csak a felsővezeték-tartó oszlopok és néhány megszűnt iparvágány-bejárat árulkodik a múltról - meg mi, itt, az Újpest hasábjain. Most elevenítsük fel a több mint két évtizede megszüntetett villamos- járat történetét, személy- és teherforgalmát. Gőzerő helyett Az 1880-as évek második felében egyre szükségesebbé vált a Pest felé irányuló közúti vasúti forgalom bővítése. A Váci úton haladó lóvonat zsúfolt és lassú volt, ezért egyes vállalkozók egy másik útvonalra gőzüzemű vasút építését vették tervbe. Engedélyezésének időszakában módosult a tervezett vontatási energia: gőzerő helyett a villamos árammal működő járművek alkalmazása mellett döntöttek. 1894 novemberében megkapták a végleges építési engedélyt, a forgalom Újpest első villamosvonalán 1896. január 12-én indult meg. A pálya építését, járművek beszerzését és az üzemkezelést a Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamos Közúti Vasút Rt. (BURV) látta el. Járata a mai Lehel tértől (a Ferdinánd híd torkolatától) a Lehel utcán, az újpesti István úton, a Károlyi István és Baross utcán át vezetett a megyeri, Jézus Szíve nevet viselő kápolnáig. Egyvágányos vasúti pálya épült, a kocsik kitérőkben találkoztak. Csak fél év múlva készült el a második vágány Újpest belterülete és a Ferdinánd híd között. A villamosok reggel 6 órától este 10-ig közlekedtek, végállomásaikról 10 percenként indultak. A BURV nemcsak személy-, hanem teherszállításra is berendezkedett. Pályája úgy épült, hogy azon nagyvasúti teherkocsik is akadály- mentesen haladhassanak. Összeköttetés létesült az angyalföldi vasútállomás és a BUR-telep (ma: Angyalföld kocsiszín) között, később pedig a Rákospalota-Újpest állomás irányába szintén szállítottak árut, a Budapestvidéki Közúti Vasút István úti és Vasút (Görgey Artúr) utcai vágányain keresztül. Vegyes feladat Kezdetben szintén vegyes feladat ellátását segítette a Duna-partra vezető szárnyvonal. A Baross utcából kiindulva az Arany köz (mára megszűnt közterület az Arany János utcától északabbra, a Zsilip utca folytatásában) és a Zsilip utca mentén épült ki, forgalma 1896. június 27-én indult. Ekkortól a Lehel utca felől érkező személyszállító villamosok egyike a megyeri kápolnához, a másik pedig a Duna-part felé tartott. Kihasználatlanság miatt következő év február 20-tól az utóbbi viszonylat megszűnt, a teherszállítás azonban megmaradt. A Váci úti és Arany közi vágányok között összeköttetés létesült, így a Váci út mentén fekvő gyárak teherforgalmát is erre tudták lebonyolítani. Idővel mindkét irányban bővült járatunk hosszúsága: 1900 novemberétől pesti végállomása a Nyugati pályaudvarhoz került; 1911. március 29-től pedig Megyeren, a Baross utcában hosszabbították meg - üzembe helyezve a Baross utca-Vasvári Pál utca-Megyeri út-Irányi Dániel utca körforgalmi vonalat. A BURV járatai 1910-ben betűjelzést kaptak, az általunk tárgyalt útirányban járó kocsik ezután „B” jelzést viseltek. A Károlyi utca-Baross utcai egyvágányos vonalrészen háronrfkitérő volt. Egyik az István és Károlyi utcák sarkán, a Városházánál, másik a Baross utcában, a Szekfű Gyula utcánál helyezkedett el. A harmadik találkozási pont az Irányi Dániel utcánál, a hurokvágány kezdeténél volt. Vonalunkon rendszeresen haladtak teherme- netek is, melyek sokszor akadályozták a személyszállító „B” kocsik rendes forgalmát. Ezért az 1923 óta működő, a BUR-vasutat üzemben tartó Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSzKRt) szakemberei úgy határoztak, hogy e viszonylat megyeri része maradjon csak üzemben, végpontnak a Szent István teret jelölték ki. (Innen tovább a Nyugati pályaudvar felé a „J” kocsik mentek.) E változás 1934. április 30-án következett be. Az utazóközönség természetesen nem értett egyet a cég ezen, forgalmi szempontból szükséges intézkedésével. 1939-től 93- as számmal jelölték a Baross utcai villamosjáratot. A ’40-es évek elején éjszaka is indítottak kocsit, a Szent István térről az utolsó éjjel 1-kor indult. Megyerig meghosszabbítva 1944. szeptember végétől 1945 tavaszáig a 93- as járat nem közlekedett, újra csak április 9-én indult meg. Június 16-ra helyreállították a Béke úti aluljárót, és a Nyugati pályaudvartól érkező 92-es (korábban: „J”) viszonylatot Megyerig hosszabbították meg. Egy év múlva, 1946 júniusában lerövidítették a 92-est, ezután ismét csak a mi 93-asunk haladt Megyerre. Egy 1948- as menetrend szerint az első kocsi a Szent István térről 5 órakor, az utolsó 23.50-kor indult, a megyeri végállomásról pedig 10 perccel később. Az ’50-es évek elején egyre több trolibuszjáratot hoztak létre, a viszonylatok számozását 70-től kezdték, az ennél magasabb számot viselő villamosjáratokat átszámozták. Ezért a megyeri 93-as vonal jelzését 1955. október 16-án 8- asra változtatták. A hatvanas évek közepén felújították a vágányokat, és a menetsűrűség növelése érdekében a kitérőket áthelyezték. így a Károlyi István utcában az Attila utca és a Baross utcába vezető ív kezdete között, valamint a Perényi Zsigmond utcánál találkozhatott egy-egy 8-as villamos. Hogy két jármű szembetalálkozását elkerüljék, Archív fotó, az Újpesti Helytörténeti Gyűjteményből a vonalon jelzőbotot rendszeresítettek. (A kitérők a vonalat szakaszokra osztották, az egyes szakaszokon pedig csak a meghatározott színű bot birtokában mehetett a kocsi. Az első szakaszon piros, a másodikon fehér, a harmadikon zöld, a negyediken sárga színű botot kellett alkalmazni - ez áll a korabeli forgalmi utasításban.) Csúcsforgalmi időszakban négy, egyébként két kocsi közlekedett, a menetrend 7 perces legsűrűbb közlekedést engedélyezett. Az 5,1 km-es körforgalmi vonalat 25 perc alatt tette meg egy jármű. Az első villamos 4.25-kor, az utolsó 23.50-kor indult az István térről. A személyforgalom fenntartása mellett itt zajlott az újpesti ipari telepek nagy részének áruszállítása is. Bőr- és faipari üzemek, cipő-, növényolaj-, festék-, hajó- és egyéb mechanikai gépek gyárai építettek iparvágányokat. Élő állatok fuvarozását a Vágóhídra szintén e közúti vasúton keresztül bonyolították le. Ezek a megyeri vonal kiépülése után fokozatosan létesültek, számuk 1959-^en (csak a megyeri, illetve a Zsilip utcai vonalból kiágazókat tekintve) már 12 volt. A hatvanas évektől a teherforgalom fokozatosan közútra terelődött, így egyre kevesebb üzem igényelte vapúti összeköttetését. Elöregedett a pálya is, a szűk utcákban fekvő vágányzat felújítása gazdaságtalan lett volna, így a felszámolás mellett döntöttek. A 8-as villamost ezért 1980. december 31-én megszüntették, pótlására létrehozták a 147-es autóbuszjáratot. Az Arany köz felé tartó teherforgalmat átmenetileg még két évig fenntartották, végleges leállítása után megkezdődött a vágányok elbontása. Ennek befejezése történt meg most tavasszal, a Baross utca felújításával. A múltidéző Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény falai két tárgyat őriznek, melyek az egykori vonalhoz kapcsolódnak. Egy 8-as tábla, valamint egy fehér színű jelzőbot árulkodik arról, hogy a Baross utcában is volt valaha villamos. Krizsán Sándor
