Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)
2002-05-02 / 9. (240.) szám
2002. május 2. Az ÚJPEST melléklete Búcsút intünk. Már minden érintett tudja, hányat alszik május második hetéig, amikor a kora esti becsengetés a ballagás kezdetét jelzi a középiskolákban. A visszaszámlálás már megkezdődött, a megcímzett, felbélyegzett borítékba kerültek a ballagási meghívók, a közelben lakó rokonok, udvarlók, barátok egy cuppanós puszi kíséretében személyes kézbesítéssel kapták meg a nagy napra szóló invitálást. Azt a meghívót, amely az idő múlására emlékeztet bennünket, s amelyet elolvasva szem nem marad szárazon. Hiszen akad-e olyan közöttünk, aki ne könnyezné meg amíg végigolvassa az osztálynévsorokat és közben megtalálja az aláhúzott név tulajdonosát, azt a szeretett ifjút, aki iskolájával együtt most szeretettel várja a tisztelet címzettet? A tisztelt címzett arra is gondol, a ballagó szinte most született, és a szeme előtt cseperedett fel. Most volt óvódás, szinte most kezdte a betűvetést, a középiskolát, s most itt toporog a nagybetűs élet küszöbén és próbálja a nap 24 órájába bezsúfolni a matúrára felfrissített és elmélyített tudását, az iskolai elfoglaltságot, a fáklyás ballagás időpontját, a tanároknak szóló szerenád időbeosztását, nem beszélve az elodázhatatlan randi idejéről, és időnként optimistán, máskor megannyi kétellyel a hangjában arról beszél, hogy fogja kibírni az érettségi izgalmait, sőt az egyetemi, főiskolai felvételi napjait... A középiskolákban eközben az alsóbb évfolyamokon tanulók a tanárokkal karöltve készülnek a nagy napra. Ünneplőbe öltöztetik az iskolát, elkészítik az ajándékokat. Sorakoznak a ballagási tarisznyák, benne apró pogácsa útravalóul, az osztálynévsor, az ilyenkor szokásos kellékek. Minden egyes tarisznya a felnőttkorba lépő diákot jeleníti meg, és emlékeket idéz. Amikor a tanárok kezükkel végigsimítva lezárják a tarisznyát, úgy érzik, titokban megsimogatták búcsúzóul valamennyi diákjuk fejét... Lehet-e véglegesen búcsúzni a diákoknak az iskolától, a tanároknak a diákoktól, a diá- S/ koknak a tanároktól, diákoknak az osztálytársaktól? Most még minden bizonnyal erős válasz erre az, hogy nem. Azután idővel lazulnak a kötelékek, de az iskolai emlékek, az érettségi napjai, a középiskolai 4, 6, 8 évek alatt megszerzett tudás, / a barátságok, a tanárok intelmei, példamutatásai, egész életen át / végigkísérik a mostani érettségizőket, és azokat is, akik szülőként, ^ ' rokonként, barátként osztozva az eltelt éveken virágcsokorral intenek búcsút a ballagóknak és a diákéveknek...
