Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)
2002-01-10 / 1. (232.) szám
2002. január 10. 13 Újpesti Dizájncenter A közelmúltban nyitotta meg kapuit Újpesten a Kortárs Művészeti Gyűjtemény, amelynek árnyékában mi is vettük magunknak a bátorságot, hogy aprólékosan megvizsgáljuk, elemezzük közvetlen környezetünk néhány jellegzetes alkotását, illetve alakját. Kérjük, tartsanak velünk a helyi Dizájncenterbe! A pöttyös babaszappant idézi a járókelőben a modern kubizmus e különleges alkotása. Az épület előtt műgonddal elhelyezett rekvi- zitumok tárgyi világunk szimbólumai. Az orrával a bejárat felé forduló Citroen - népszerű nevén: rút kiskacsa - egyértelműen a múltat idézi, a monumentális konténer a jelen, míg a négy facsemete a jövő jelképe. A MEO József Attila utcai épületének emeleti ablakai valószínűleg a pöttyök - azaz körök - négyszögesítésének első sikeres példányai. A szájhagyomány szerint, a képen látható szerkezet egykor a londoni, a bécsi, a moszkvai és egyebek mellett a rákospalotai pontos időről nyújtott tájékoztatást. Állítólag a berendezést eredetileg a Tanácsháza melletti téren kívánták felállítani, de a túlméretezett óraszerkezet és az egyes világvárosokig nyúló vezetékek miatt ez nem volt lehetséges. A központi műszeren ma is jól olvasható a feltaláló neve: „Láng”. Láng Vincére ma is sokan emlékeznek Újpesten, ő volt, aki szállóigévé nemesült mondattal búcsúzott ismerőseitől imigyen: „Egy óra múlva itt vagyok!” A legenda szerint, ahányszor a „mester” visszatért az illegalitásból, az óraszerkezetek száma mindanynyiszor eggyel gyarapodott. Amikor azonban fény derült a mutatók pontatlanságára, a feltaláló végleg eltűnt. A berendezés végül az Újpesti Hőerőmű régi üzemcsarnokában kapott helyet, és néhány szakvélemény szerint kizárólag hőenergia szabályozására használták. (A felvételeket Horváth Dávid és Zalka István készítette. Szöveg: Rojkó Annamária) ■ Eldorádó - a Szimbólumlexikon szerint - „olyan hely jelképe, ahol a lehető legnagyobb bőségben fordulnak elő kívánatos dolgok”. Nos, az idei nyárig a fenti mondat Újpesten is igaz volt. A Szent István téri Eldorádó soron a temetői vázába illeszthető bádogbéléstől a kis unoka ünneplőruhájáig minden kapható volt. Zoknik, törülközők lógtak a pavilonok tetejéről, és műanyag játékoktól roskadoztak a pultok. Archív fotónkon a hetvenes években emelt bódék immár vasvázra csupaszítva láthatók. A felvétel készítését követően, az overallos munkások sóval szórták le az épületsor helyét. Tévesnek bizonyultak azok az információk, amelyek szerint a pavilonokat az elbontott autópálya-kapuk helyén kívánták volna felállítani. zott alagút bejáratát takarja. Utasok és ellenőrök több mint tíz esztendeje próbálják megfejteni az Újpest Központ metróvégállomás falán elhelyezett képzőművészeti alkotás jelentését. Sokak szerint a város közlekedési útjainak légifelvételéről van szó, amelynek puzzle-változata került a falra. Tudni vélik, hogy a szerelvények okozta huzat időnként lefúj egy-egy darabot a teljes képből. Mások a menekülési útvonal színes alaprajzát vélik felfedezni az alkotásban. Munkatársunk hosszas nyomozás után megtudta, hogy az eredeti tervek szerint az állomásnak erről a pontjáról indult volna tovább Káposztás- megyer felé a metró. A kép a befala■ World Press kiállításra is kis híján beválogatott, dokumentumértékű felvételünkön azt a pillanatot rögzítettük, amikor egy különleges világ lakója, az első Pokémon sikeresen földet ért Újpesten. Az eset érdekessége, hogy éppen Pikachu, a sárga elektromos egér landolt a Gyermek- és Ifjúsági Ház színháztermében. Arcán diadalittas mosoly, széttárt karjaival a győzelem jelét formázza. A fotón jól kivehető, hogy az újpesti gyerekeket egyáltalán nem érte sokk vagy megrázkódtatás az eredetileg japán származású Pokémon földi megjelenése kapcsán. Láttak ők ennél már jóval bizarrabb dolgokat is...
