Újpest, 2001 (9. évfolyam, 1/207-25/231. szám)

2001-12-20 / 25. (231.) szám

ÚJPEST zázadban nagy szerepe volt a Magas-Tátra feltérképe- ésében.) Reggel egy fogaskerekűre szálltunk, ami 100 méteres magasságba vitt fel bennünket. Innen már yalog mentünk tovább, és rövid időn belül víz- sésekhez értünk. Egy rövid pihenő és fényképezés tán tanáraink engedélyével mindenki saját tem- ójában folytathatta az utat. így történhetett meg, hogy söpörtünk egy háromfős fiúcsapata a táblákon is dzett 2 óra 45 perces utat mindössze 1 óra 40 percre !) redukálta. (Ezt csak az tudja igazán értékelni, aki íár megmászta ezt a turistaútvonalat és látta, hogy lég a profi túrázókat is mennyire kifárasztja a szintidő űjesítése.) Ezzel egy időben az időjárás rendkívül isszra fordult, a hideg szél ránk kényszerítette a mele- ítőt és a széldzsekit. így hát mindenkinek jólesett a íár előre beígért, valóban nagyon finom mentatea, de gyesek nem vetették meg a forralt bor megkóstolását em. Pihenésképpen a melegedőház melletti tenger- zem partján ültünk le, ahol megvitattuk a már említett ira tapasztalatait. Szűk egyórányi beszélgetés után lindultunk lefelé, de ez persze már könnyebben ment, lint a délelőtti felfelé jövetel. Ezután újra fogaske- ;kűre szálltunk, így jutottunk le buszunkhoz, mely isszavitt minket szállásunkra. lásnap egy újabb kellemes program várt ránk; a mnajecre mentünk tutajozni. Ez a gyors folyású hegyi ilyó nagyrészt Lengyelország területén halad, ám egy is szakaszon áttér Szlovákiába. Ezt a kis szakaszt asznosítják a szlovákok az idegenforgalomban oly lódon, hogy a turistákat tutajozásra invitálják. Az em- ereket tízfős tutajokba ültetik, majd vízre bocsátják a irműveket, melyeket két hozzáértő ember farúddal ormányoz. A közel másfél órás vízi utazás során a ezetők megismertettek minket a környékhez fűződő rdekesnél érdekesebb legendákkal. Bár meglehetősen ellemes volt a vízen sodródni, mégis mindannyian rültünk, amikor újra földet foghattunk lábainkkal. Ezt övetően tértünk vissza szállásunkra, ahol a következő api és egyben utolsó kirándulásra kellett volna fel­észülnünk. Terveink szerint átmentünk volna Len- yelországba, és Zakopánéban töltöttünk volna el egy apót, sajnálatos módon azonban estére többen meg- etegedtek. Bár állapotuk nem volt súlyos, a biztonság edvéért tanáraink úgy döntöttek, hogy a tervezettnél gy nappal korábban, már augusztus 11-én hazauta- unk. Visszaütünk során a tervek szerint megtekintet­ik volna a Dobsinai-jégbarlangot is, de így kényte- ■nek voltunk ezt is kihagyni. záltal egy nappal korábban láthattuk viszont a salgó- írjáni magyar határt, melynek hazai oldalán már ott jlt buszunk, mely egyenest a Népstadionhoz vitt min­it, ahol szüléink vártak ránk. sszességében elmondhatjuk, hogy nagyon jól éreztük [agunkat ez alatt az egy hét alatt, és felejthetetlen ményekkel lettünk gazdagabbak. Ezúton is szeret­ünk megköszönni a tábort szervező két tanár, Kiss Ta- Lás és Balázs Gábor tanár urak fáradhatatlan mun- iját, mely gondtalanná és soha el nem felejthetővé tte pihenésünket. érveink szerint a jövő nyáron a Cseh-medencével és inak környezetével ismerkedünk meg közelebbről, eméljük, hogy a következő utunk után is hasonlóan izdag élményeinkről számolhatunk be. írta: Buday Bence 10. a Babits Mihály Gimnázium ## „Jó lehet itt gyereknek lenni Norvég vendégek a Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnáziumban Norvég vendégek jártak nálunk október 19- én. Iskolaigazgatók és tanárok. Elsősorban az alapfokú művészed nevelés helyzete ér­dekelte őket. Úgy esett, hogy éppen aznap tartottunk isko­lai ünnepséget az Újpesti Gyermek- és Ifjú­sági Házban, oda is meghívtuk őket. A szín­padon elhangzó szavakat ugyan nem értet­ték, de az egész rendezvény szervezettsége és diákjaink kulturált viselkedése megha­totta őket. A nyolcadikosok és kilencedike­sek által előadott darab tartalmát tolmácsuk foglalta össze nekik röviden. Az iskolában aztán teázás közben egy jó be­szélgetés kerekedett a magyar közoktatás helyzetéről. Majd körbesétáltunk mindkét épületben, s igen kellemes benyomást tett rájuk, hogy a folyosót, a lépcsőházat, az au­lát nagyon sok gyermekalkotás díszíti. Úgy vélték, biztosán ennek is szerepe van abban, hogy gyerekeink magukénak érzik az isko­lát. Mi is úgy gondoljuk. A jó hangulat csak fokozódott, amikor beül­tünk együtt a 3. D néptánc- és énekórájára. Jót mosolyogtam, amikor az egyik, magyarul nem tudó vendég félhangosan elismételte a hangjegyírás kapcsán többször is elhangzó kifejezéseket: „vonál KÖZBE, vonál RÁ”. Aztán benéztünk az 1. B-sekhez, ahogyan hatalmas csomagolópapírokon, előre kör­berajzolt önmagukat festették kilógó nyelvvel, fülig maszatosan; az 1. C-sek pedig megmutatták, hogyan tudnak ők már szolmizálni és furulyázni, teljes össz­hangban a tanító nénivel. Búcsúzáskor hangzott el a legnagyobb di­cséret, melyet a tolmács részemre így fordított le: Jó lehet itt gyereknek lenni. Örülök, hogy itt jártak, kedves emberek voltak, és büszke voltam a kollégáimra. Veszprémi Ildikó igazgatóhelyettes Bursa Hungarica Az önkormányzat közművelődési, oktatási bizottsága - csatlakozva a Bursa Hungarica felsőoktatási önkormányzati ösztöndíj 2002. évi fordulójához - 102 újpesti diáknak nyúj­tott lehetőséget a diákok támogatására. A pá­lyázati felhívásra 106 pályázat érkezett, és 102 felelt meg az ösztöndíj kiírási feltéte­leinek. 91 pályázó felsőoktatásban vesz részt („A” típus), további 15 diák utolsó éves kö­zépiskolásként szervezett („B” típus) azzal a szándékkal, hogy tovább szeretne tanulni. Az ösztöndíjhoz 5000 forint támogatást nyújt - diákonként - az Oktatási Minisztérium. Új­pest Önkormányzata ugyanezen összeget - a lehetséges legmagasabb támogatást megadva - további 5000 forinttal egészíti ki. Az ösztöndíjasok: („A” típus) Almási Zoltán, Ábel Rezső Ferenc, Balogh Gábor, Balogh Inez, Berényi Péter, Berényi Richárd, Berényi Tibor, Bodnár Edina, Bo­dor Rita, Bozoky Ibolya, Csere Mátyás, Csé- pányi Anna, Farkas Mónika, Farkas Szilvia, Fazekas Krisztián, Fekete Balázs, Forró Kata­lin, Forró Krisztina, Háry Ildikó, Hemrich Arnold Dániel, Héger Zsuzsanna, Hernádi Bernadett, Horinka Éva, Horváth Beatrix, Kecskeméti Viktória, Keresztes Edina, Keszt­helyi Anita, Kifor András, Kiss Angéla, Kiss Anita, Kiss Anna, Kiss Melinda, Kiss Sándor, Kői Zoltán, Kosztolányi Dániel, Kovács András, Kovács Éva, Kovács Kristóf, Kranyik Krisztina, Laczák Boglárka, Láng Henrik, Lantos Gábor, Lindenmayer Réka, Lődi János, Magyar Csaba, Mező József, Mórocz Magdolna, Molnár Eszter, Molnár Miklós, Moskovszky Linda Eszter, Myat Kornél, Nagy Tamás, Németh Anita, Németh Bar­bara, Novák Ildikó, Nyerges Hedvig, Papp György Viktor, Parizán Anna, Pásztor Beat­rix, Rácz István, Répássi Andrea, Sándor End­re, Sánta Barbara, Sárvári Tamás, Schilling Szilvia, Simon Katalin, Stoklász Anita, Sza- bára Ágnes, Szabó Csilla, Szabó Zoltán Gá­bor, Szálkái Zsolt, Szatmári Mariann, Szécsi Vajk, Szilaj Antal, Szilágyi Katalin, Szinovszky Bence, Sziráki Zoltán, Tihanyi Gabriella, Tiha­nyi Judit, Tombácz Károly, Turbucz Gabri­ella, Turóczi Melinda, Varga Tamás, Varga Zoltán, Vári Péter, Velkei Szabolcs István, Zoller Ágnes. („B” típus) Bányoczky Dóra Zsófia, Csépányi Borbála, Deák László, Gonzales Beáta, Gonzales Rita, Gyimesi Imre, Jagicza Katalin, Kótai Kriszti­án, Lengyel Mónika, Nagy Szilvia, Stoklász Zita, Szabára Péter, Turbucz Piroska, Tóth Orsolya, Vörös Csaba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom