Újpest, 2001 (9. évfolyam, 1/207-25/231. szám)
2001-12-20 / 25. (231.) szám
ÚJPEST zázadban nagy szerepe volt a Magas-Tátra feltérképeésében.) Reggel egy fogaskerekűre szálltunk, ami 100 méteres magasságba vitt fel bennünket. Innen már yalog mentünk tovább, és rövid időn belül vízsésekhez értünk. Egy rövid pihenő és fényképezés tán tanáraink engedélyével mindenki saját temójában folytathatta az utat. így történhetett meg, hogy söpörtünk egy háromfős fiúcsapata a táblákon is dzett 2 óra 45 perces utat mindössze 1 óra 40 percre !) redukálta. (Ezt csak az tudja igazán értékelni, aki íár megmászta ezt a turistaútvonalat és látta, hogy lég a profi túrázókat is mennyire kifárasztja a szintidő űjesítése.) Ezzel egy időben az időjárás rendkívül isszra fordult, a hideg szél ránk kényszerítette a meleítőt és a széldzsekit. így hát mindenkinek jólesett a íár előre beígért, valóban nagyon finom mentatea, de gyesek nem vetették meg a forralt bor megkóstolását em. Pihenésképpen a melegedőház melletti tengerzem partján ültünk le, ahol megvitattuk a már említett ira tapasztalatait. Szűk egyórányi beszélgetés után lindultunk lefelé, de ez persze már könnyebben ment, lint a délelőtti felfelé jövetel. Ezután újra fogaske;kűre szálltunk, így jutottunk le buszunkhoz, mely isszavitt minket szállásunkra. lásnap egy újabb kellemes program várt ránk; a mnajecre mentünk tutajozni. Ez a gyors folyású hegyi ilyó nagyrészt Lengyelország területén halad, ám egy is szakaszon áttér Szlovákiába. Ezt a kis szakaszt asznosítják a szlovákok az idegenforgalomban oly lódon, hogy a turistákat tutajozásra invitálják. Az emereket tízfős tutajokba ültetik, majd vízre bocsátják a irműveket, melyeket két hozzáértő ember farúddal ormányoz. A közel másfél órás vízi utazás során a ezetők megismertettek minket a környékhez fűződő rdekesnél érdekesebb legendákkal. Bár meglehetősen ellemes volt a vízen sodródni, mégis mindannyian rültünk, amikor újra földet foghattunk lábainkkal. Ezt övetően tértünk vissza szállásunkra, ahol a következő api és egyben utolsó kirándulásra kellett volna felészülnünk. Terveink szerint átmentünk volna Lenyelországba, és Zakopánéban töltöttünk volna el egy apót, sajnálatos módon azonban estére többen megetegedtek. Bár állapotuk nem volt súlyos, a biztonság edvéért tanáraink úgy döntöttek, hogy a tervezettnél gy nappal korábban, már augusztus 11-én hazautaunk. Visszaütünk során a tervek szerint megtekintetik volna a Dobsinai-jégbarlangot is, de így kényte■nek voltunk ezt is kihagyni. záltal egy nappal korábban láthattuk viszont a salgóírjáni magyar határt, melynek hazai oldalán már ott jlt buszunk, mely egyenest a Népstadionhoz vitt minit, ahol szüléink vártak ránk. sszességében elmondhatjuk, hogy nagyon jól éreztük [agunkat ez alatt az egy hét alatt, és felejthetetlen ményekkel lettünk gazdagabbak. Ezúton is szeretünk megköszönni a tábort szervező két tanár, Kiss Ta- Lás és Balázs Gábor tanár urak fáradhatatlan muniját, mely gondtalanná és soha el nem felejthetővé tte pihenésünket. érveink szerint a jövő nyáron a Cseh-medencével és inak környezetével ismerkedünk meg közelebbről, eméljük, hogy a következő utunk után is hasonlóan izdag élményeinkről számolhatunk be. írta: Buday Bence 10. a Babits Mihály Gimnázium ## „Jó lehet itt gyereknek lenni Norvég vendégek a Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnáziumban Norvég vendégek jártak nálunk október 19- én. Iskolaigazgatók és tanárok. Elsősorban az alapfokú művészed nevelés helyzete érdekelte őket. Úgy esett, hogy éppen aznap tartottunk iskolai ünnepséget az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Házban, oda is meghívtuk őket. A színpadon elhangzó szavakat ugyan nem értették, de az egész rendezvény szervezettsége és diákjaink kulturált viselkedése meghatotta őket. A nyolcadikosok és kilencedikesek által előadott darab tartalmát tolmácsuk foglalta össze nekik röviden. Az iskolában aztán teázás közben egy jó beszélgetés kerekedett a magyar közoktatás helyzetéről. Majd körbesétáltunk mindkét épületben, s igen kellemes benyomást tett rájuk, hogy a folyosót, a lépcsőházat, az aulát nagyon sok gyermekalkotás díszíti. Úgy vélték, biztosán ennek is szerepe van abban, hogy gyerekeink magukénak érzik az iskolát. Mi is úgy gondoljuk. A jó hangulat csak fokozódott, amikor beültünk együtt a 3. D néptánc- és énekórájára. Jót mosolyogtam, amikor az egyik, magyarul nem tudó vendég félhangosan elismételte a hangjegyírás kapcsán többször is elhangzó kifejezéseket: „vonál KÖZBE, vonál RÁ”. Aztán benéztünk az 1. B-sekhez, ahogyan hatalmas csomagolópapírokon, előre körberajzolt önmagukat festették kilógó nyelvvel, fülig maszatosan; az 1. C-sek pedig megmutatták, hogyan tudnak ők már szolmizálni és furulyázni, teljes összhangban a tanító nénivel. Búcsúzáskor hangzott el a legnagyobb dicséret, melyet a tolmács részemre így fordított le: Jó lehet itt gyereknek lenni. Örülök, hogy itt jártak, kedves emberek voltak, és büszke voltam a kollégáimra. Veszprémi Ildikó igazgatóhelyettes Bursa Hungarica Az önkormányzat közművelődési, oktatási bizottsága - csatlakozva a Bursa Hungarica felsőoktatási önkormányzati ösztöndíj 2002. évi fordulójához - 102 újpesti diáknak nyújtott lehetőséget a diákok támogatására. A pályázati felhívásra 106 pályázat érkezett, és 102 felelt meg az ösztöndíj kiírási feltételeinek. 91 pályázó felsőoktatásban vesz részt („A” típus), további 15 diák utolsó éves középiskolásként szervezett („B” típus) azzal a szándékkal, hogy tovább szeretne tanulni. Az ösztöndíjhoz 5000 forint támogatást nyújt - diákonként - az Oktatási Minisztérium. Újpest Önkormányzata ugyanezen összeget - a lehetséges legmagasabb támogatást megadva - további 5000 forinttal egészíti ki. Az ösztöndíjasok: („A” típus) Almási Zoltán, Ábel Rezső Ferenc, Balogh Gábor, Balogh Inez, Berényi Péter, Berényi Richárd, Berényi Tibor, Bodnár Edina, Bodor Rita, Bozoky Ibolya, Csere Mátyás, Csépányi Anna, Farkas Mónika, Farkas Szilvia, Fazekas Krisztián, Fekete Balázs, Forró Katalin, Forró Krisztina, Háry Ildikó, Hemrich Arnold Dániel, Héger Zsuzsanna, Hernádi Bernadett, Horinka Éva, Horváth Beatrix, Kecskeméti Viktória, Keresztes Edina, Keszthelyi Anita, Kifor András, Kiss Angéla, Kiss Anita, Kiss Anna, Kiss Melinda, Kiss Sándor, Kői Zoltán, Kosztolányi Dániel, Kovács András, Kovács Éva, Kovács Kristóf, Kranyik Krisztina, Laczák Boglárka, Láng Henrik, Lantos Gábor, Lindenmayer Réka, Lődi János, Magyar Csaba, Mező József, Mórocz Magdolna, Molnár Eszter, Molnár Miklós, Moskovszky Linda Eszter, Myat Kornél, Nagy Tamás, Németh Anita, Németh Barbara, Novák Ildikó, Nyerges Hedvig, Papp György Viktor, Parizán Anna, Pásztor Beatrix, Rácz István, Répássi Andrea, Sándor Endre, Sánta Barbara, Sárvári Tamás, Schilling Szilvia, Simon Katalin, Stoklász Anita, Szabára Ágnes, Szabó Csilla, Szabó Zoltán Gábor, Szálkái Zsolt, Szatmári Mariann, Szécsi Vajk, Szilaj Antal, Szilágyi Katalin, Szinovszky Bence, Sziráki Zoltán, Tihanyi Gabriella, Tihanyi Judit, Tombácz Károly, Turbucz Gabriella, Turóczi Melinda, Varga Tamás, Varga Zoltán, Vári Péter, Velkei Szabolcs István, Zoller Ágnes. („B” típus) Bányoczky Dóra Zsófia, Csépányi Borbála, Deák László, Gonzales Beáta, Gonzales Rita, Gyimesi Imre, Jagicza Katalin, Kótai Krisztián, Lengyel Mónika, Nagy Szilvia, Stoklász Zita, Szabára Péter, Turbucz Piroska, Tóth Orsolya, Vörös Csaba.
