Újpest, 2001 (9. évfolyam, 1/207-25/231. szám)
2001-11-08 / 22. (228.) szám
2001. november 8. 13 művészeti tábor B. I. C. módra! 2001/2002-es tanév érdekesen indult iskolánk művészeti tagozata imára. Alkotótábort szerveztünk számukra, amelyre Balatonalmádiban Tült sor. A tábor finanszírozása a Mobilitás ifjúsági pályázatán nyert ■nzből, az SOS Bródy Imre Gimnázium Alapítvány és az MS Mester apítvány támogatásából valósult meg. Az alábbiakban két résztvevő diák ménybeszámolója olvasható. Prenner Károlyné igazgató kólánkban, a Bródy Imre Gimnáziumban idén első ízben került sor mű■szeti alkotótábor megrendezésére. )be a művészeti táborba egy pályázat alapján lehetett bekerülni. A páázat témakörei a következők voltak: időjárás, átlátszóság, víz, tükörképkrözés. A művészeti képzéses 10. osztályosoknak egy akvarellt és egy cezarajzot, valamint páronként egy társasjátéktervet, a drámai tagozatoknak egy pár perces zenés, illetve szöveges etűdöt kellett készíteniük, ígül a két osztályból 25 ember került be jó pályázati munkája eredényeként. A tábor szeptember 24-től 28-ig tartott, érkezett a várva várt nap, az indulás napja. Még a rossz idő sem vette el a kedvünket. Nagy izgalommal, kíváncsisággal vártuk a megérkezést a táborhelyre. Ott kaptunk egy kis időt, hogy elfoglaljuk a szállást és pihenjünk kicsit. Ezután együtt sétáltunk le a csodálatosan fodrozódó vízhez a Balaton partjára. Az első érdekes feladatot itt kaptuk, ami így hangzott: „Mindenki egyedül sétálgasson fél órán keresztül, majd azon a helyen álljon meg, ahol a fél óra letelt, ott töltsön el 15 percet gondolkodással, szemlélődéssel.” A következő napokon foglalkozásokon vettünk részt, ötfős csapatokban. Ötféle foglalkozás volt: 1. fotóképalkotás, természetes és hozott anyagokból, 2. kísérletezés a videokamerával, a monitorral, az alannyal és a tükörrel, 3. drámajátékok, 4. plasztika- úsztatható plasztikák készítése, 5. videokamerával kis jelenetek felvétele tükör segítségével. Két órát töltöttünk el délelőtt és délután is a foglalkozásokon, forgószínpadszerűen. Esténként közös mozizások voltak, négy filmet néztünk meg. Huszárik Zoltán Capriccio című filmje az átalakulásról, áttűnésről (is), az Amerigo Tot című portréfilm a kiváló magyar származású szobrászművészről szól. Werner Herzog filmje, az Aguirre, isten haragja az ember és a természet viszonyát meséli el hosszan, Tarkovszkij alkotása, a Tükör a belső tudatfolyam képi megjelenítése. A tanáraink rendeztek valóságshow-t is, ami nagyon jól sikerült. 6 jelentkező beült egy felkamerázott szobába, és azt a feladatot kapták, hogy ők most egy hajléktalanszálló lakói, és nemsokára érkezik hozzájuk egy új lakó. A tanárok és mi egy másik szobából szemléltük az események alakulását egy tévén keresztül. Egyik tanárunk szerint „fordulópont volt ez a játék, megtörtént az, hogy odafigyeltetek egymásra, kialakult az, amiért megszerveztük ezt a tábort”. Volt tábortűz is, énekeltünk, szalonnát sütöttünk. Csütörtök este nagy volt az izgalom, hiszen mindenki készült a KÖZÖS, EGÉSZ ESTES TÁRSASJÁTÉKRA. A társasjáték a Tükör témában készült el, és a drámások pályázati, a táborban tovább tökéletesített produkciói is bele lettek építve. A játéknak mindenki a nyertese lett, mivel közösen kerestük meg a hiányzó tükördarabkákat, s így együtt érkezhettünk vissza Tükörországból a Valóság Birodalmába. Hamar eljött a péntek, amikor elköszöntünk a vendéglátó nénitől és a panziótól. A tábor sok dologra jó volt: kovácsolta a társaságot, több ötlet született, belekóstoltunk egymás munkáiba. Idézek pár gondolatot a többiektől: „mindenki végezte a dolgát, senkit nem kellett fegyelmezni”, „a tábor tömör gyönyör volt és a kreativitásé és az összetartozásé volt a főszerep”, „az egész keretbe volt foglalva, de ezen belül lehetett változtatni”, „szeretnék még ilyen tábort”, „jövőre is mi menjünk!” Rájöttünk, hogy „a tanárok egyben barátok is”, persze a tisztelet további megadásával. Köszönünk mindent mindenkinek! És legyen ez az utolsó mondat: „Köszönjük a tanároknak, hogy elvállaltak bennünket, nem mintha olyan rosszak lennénk...” Szalay Nikoletta és Terék Nikoletta Kedves emlek kor sok szép helyet láthattunk a kirándulások alkalmával. Ludwigsitán hafennel természetesen töviről hegyire megismerkedtünk, de egy hais a jókirándulás alkalmával Heidelberg utcáihoz is eljutottunk. Sőt! Egy íeg. nap Franciaországba is átutaztunk, ahol Strasbourg látványosságait ne- vehettük szemügyre. Mégis a kastélyok, múzeumok, gyárak, egy tornyok, erdők megtekintése mellett az igazi élményt a német fiaian. talok megismerése jelentette a számunkra. Azáltal, hogy megiszen mertük őket, helyet kaptunk mindennapjaikban, egy kicsit „más világba csöppentünk”. Azonban ez a „más világ” mindenképpen pozitív élményként marad meg emlékeink között, s a nyelvtudásunkra is remélhetőleg kedvezőleg hatott a Németországban eltöltött idő. S szeretnénk, ha magyarországi viszontlátásukkor mi is hasonló élményeket tudnánk nekik nyújtani. Köszönjük Zoboki Mihályné tanárnőnek, hogy szervezőmunkájával lehetővé tette, hogy ehhez az élményhez hozzájuthassunk. Bóta Viktória és Rakonczai Anett 11. d osztályos tanulók
