Újpest, 2001 (9. évfolyam, 1/207-25/231. szám)
2001-09-27 / 19. (225.) szám
8 2001. szeptember 27. *0 U y QQ' Q sikereink és élményeink a Balti-tenger partján Hosszú készülődés, szervezőmunka előzte meg azt az utazást, melyre meghívást kapott Lengyelországba a Szőnyi István Általános Iskola művészeti delegációja. A kapcsolat kialakításában kitűnő segítőnk volt az Újpesti Lengyel Kisebbségi Önkormányzat részéről Priszler György úr és felesége, Asa asszony. Június 15-től 25-ig az iskola 41 tanulója élvezhette azt a legendás vendégszeretetet, mely a lengyel-magyar kapcsolatokat mindig is jellemezte. Ebben az időben zajlott Kolobrzegben a Tengerparti Fesztivál ünnepségsorozata. Hosszú és fárasztó utazás után érkeztünk meg a Balti-tenger partján fekvő csodálatos kis városba, illetve már a város előtt fogadott egy népviseletbe öltözött kislány, akinek a segítségével és vezetésével eljutottunk vendéglátóinkhoz. A barátság gyorsan feledtette a nyelvi nehézségeket, s a vendéglátó családok szeretete hamar feloldotta a szülői háztól való távolság keltette szorongásokat. Az élvezetes szabadidős programok és a fellépések felváltva tették színessé napjainkat. Egy csodálatos napot töltöttünk Gryfinóban, s a város nevezetességeinek meglátogatása után az Aquapark izgalmas medencéiben, csúszdáin, pezsgő- és hullámfürdőiben varázslatos volt a hangulat. Másnap próbák következtek, kemény munka és két előadás, ahol bemutatkozott kamarakórusunk, néptánccsoportunk és felléptek hangszeres szólistáink. Nagy volt a sikerünk, még autogramokat is kértek tőlünk. A délutáni pihenést egy szálloda 12. emeletének cukrászdájában finom gyümölcstorták és üdítők elfogyasztása után a tenger fölé benyúló panorámateraszról való látvány jelentette. A napot egy sétával fejeztük be a mólon, hallgatva a tenger morajlását. Megismerkedtünk Kolobrzeg városával is. Végignéztük a hadtörténeti múzeumot, a Ratuszt (a városházát), a XIV. században épült dómot. Az esti programunk ezen a napon egy diszkó volt. Az igazi meglepetés a városi sétán ért minket, ugyanis az utcán egy bácsi felismerte az egyik néptáncos kislányt, s egy újságot mutatott, ahol színes képpel illusztrált újságcikk volt együttesünkről és a szereplésünkről. Nagyon örültünk annak, hogy műsorunk ilyen nagy tetszést aratott. Koszaimban egy McDonald’sban ebédeltünk, miután meglátogattuk a dómot, énekeltünk az amfiteátrum színpadán, sőt itt a kulisszák mögé is bemehettünk szétnézni. Megnéztünk egy miniskanzent, majd Sweszynben egy arborétumot, ahol a sétát és a kirándulást szabadtéri kolbászsütéssel fejeztük be. Kolpbrzeg új, hatalmas sportcsarnokában kis helyszíni próba után megmutatták a védelmi videorendszert, s azokat a kiszolgálóhelyiségeket, amiket egy néző általában nem láthat. A líceum obszervatóriumában napfoltokat próbáltunk felfedezni, míg a Santa Maria hajóval jó nagy hullámok hátán élveztük a tengeri utazást. A tengerparton homokvárakat építettünk, s egy tengerparti uszodában kellemesen langyos, sós tengervízben lazítottunk. A Tengerparti Fesztivál parádéján a vendéglátó Tirlitonki együttessel közösen vonultunk fel, s ezen a délutánon volt a fesztivál gáláján egy másfél órás közös műsorunk a sportcsarnokban. A siker ismét nagy volt, sokan gratuláltak, s este még a város polgármesterének fogadására is hivatalos volt küldöttségünk vezetője. Az utolsó napunk élménye is feledhetetlen volt. Egy lovardában mindannyian lovagolhattunk, s egy lovas fogaton jártuk végig a környéket. A búcsúzás nem volt könnyű, mert olyan sok szeretetet, jóságot, érdekes programot kaptunk, amire sokáig emlékezni fogunk! Mindezek ellenére hazaérkezve boldogan ugrottunk szüléink nyakába, s elkezdtük mesélni azonnal az élményeinket. Májusban mi fogjuk vendégül látni a Tirlitonkit. A találkozásra már most készülünk, s reméljük, hogy barátságunk sok év múlva sem fog megszakadni! Haraszin Anita 5/a Az újpesti cserkészek útja All éve működő 33-as számú Gróf Széchenyi István ökumenikus cserkészcsapat 2001 júliusában Kárpátalján, Beregi községben táborozott. A tábor ideje alatt megtekintettük Munkács várát, amit Zrínyi Ilona sikeresen védett az osztrákok ellen. (Jelenleg a vár átépítés alatt áll.) Június 26-án bérelt autóbusszal elmentünk a szolyvai emlékparkhoz és az ott felállított emlékműhöz. Ezt az emlékművet az ott élő magyarok állították azoknak az emlékére, akiket 1944. november 18-án elhurcoltak munkatáborokba, de onnan a többségük soha nem tért vissza. Utunk során feljutottunk a zuhogó Latorca folyó mentén a Vereckei-hágón felállított 1000 éves emlékhelyre. Itt, ezen a szent helyen, a kibontott piros-fehér-zöld színű csapatzászló alatt emlékeztünk őseinkre. Elénekeltük a Himnuszt, a cserkészindulót, majd virágot helyeztünk az emlékműre. Folytatva utunkat Bereg várát is megtekintettük. Visszaérkezve beregi táborhelyünkre, összegeztük a látottakat, és mindent feljegyeztünk. Ezért a csodálatos táborozásért köszönet a polgármesteri hivatalnak, az Újpesti Piac felügyelőségnek, Orosz Sándor cukrászdának, Szélesi István ostyakészítőnek, Juhász Zoltán tésztakészítőnek és az Anno Könyvkiadónak, Horvát Mártának, a beregújfalui iskola igazgatójának és tanárainak. Az ő segítségük nélkül ez a szép út nem jöhetett volna létre. Szakos Ferenc csapatvezető
