Újpest, 2001 (9. évfolyam, 1/207-25/231. szám)

2001-07-12 / 14. (220.) szám

2001.július 12. 11 Megújul a Clarisseum Lányok, akik keresik a fényképeket Alig néhány hete, egy nyár elejei szom­baton szélesre tárták a Clarisseum kertjének kapuját. Korábban hirdetés jelent meg néhány női magazinban, hogy a Bányai Júlia Gyermekotthon találkozóra hívja egykori növendékeit. „Aki hallja, adja át!” - szólt a felhívás, amelynek hatására közel százan láto­gattak vissza ifjúságuk helyszínére. Az Ybl Miklós tervezte épület teljes felújí­tás előtt áll, így régi formájában a haj- ^ dani bentlakók utoljára járhatták végig a folyosókat és a hálótermeket. A nosz­talgianapról és a hamarosan megújuló gyermekotthonról a tanév végével nyugdíjba vonuló igazgató asszonnyal, Szendrey Sándornéval beszélgettünk.- Bármely időszakról is beszélünk, a „bánya­­is” lányok életéből mindig hiányzott a rende­zett családi háttér, szinte valamennyien szo­ciális és mentális problémákkal küzdöttek­­küzdenek. Az ön számára milyen tanulsá­gokkal szolgált a sok-sok év utáni találkozás?- Legtöbben az „első” nemzedékből jöttek el. Itt voltak az ötven évvel ezelőtti gyerekek, akik immár felnőtt lányukkal, fiukkal, unokáikkal látogattak vissza. Az itt nevelkedett ötezer gye­rekből most közel százzal találkozhattam újra. Ez elenyésző arány, mégis azt kell mondanom, óriási merítés. Azok jöttek el, akik szívesen em­lékeznek rá, hogy itt nőttek fel, akiknek sikerült karriert csinálniuk. Közéjük tartozik a Miskolci Nemzeti Színház vezető színésznője - aki az egész napot velünk töltötte -, valamint egy fod­rászüzletlánc tulajdonosa, és az a „gyerekünk”, akik tetoválószalont nyitott. Ők természetesen kiemelkednek az átlagból, de a többiek is ren­dezett, normális körülmények között élnek. Elmondhatom, hogy senki sem érkezett üres kézzel, mindenki hozzájárult valami apróság­gal a nap sikeréhez.- Az elért pozícióra való büszkeség, vagy in­kább az emlékek vonzották vissza az egykori bentlakókat?- Ezen a szombati napon mindenki érezhetően keresett valamit: szerették volna megtalálni azokat a perceket, amelyek idekötötték őket. Kollégáimmal készültünk egy kis meglepetés­sel, és összegyűjtöttük a fellelhető fényképeket. Öt évtized fotói borították a falat. Aki családban nő fel, az fotókkal tudja nyomon követni a múltját, mert a család lefényképezi a gyerekeit. Aki nevelőotthonban nő fel, arról csak ritkán maradnak gyerekkori emlékek. Néhányan csa­lódottak voltak, mert róluk készült felvételek híján, csak a falakat mutathatták a gyerekeik­nek. A Bányaiban hosszú ideje kéznél van a fényképezőgép. Nincs szükség ünnepi alka­lomra ahhoz, hogy kezembe vegyem a masinát és elkiáltsam magam: - Gyerekek, ki akar fény­­képezkedni? Miután elkészültek a képek, ki­sebb részük albumba kerül, de ennél sokkal lényegesebb, hogy a lányok is kapjanak fotót, Szendrey Sándorné igazgató asszony a Clarisseum parkjában fogadta egykori tanítványait legyen majd mit megmutat­niuk. Valaki azt mondta a találkozón: „Az, hogy most itt vagyok és élek, annak köszönhető, hogy valaha megsimogattak.” Sokan pró­báltak emlékeztetni rá, hogy a kellő pillanatban segítettünk, máskor elhang­zott egy jól időzített mon­dat. Az emlékekből az de­rült ki, néhányan megér­tették és meg is fogalmaz­ták: „Hiába voltam drogos vagy alkoholista, hittek ne­kem!” Szép Károly né, Len­ke - az első igazgató, ötven évvel ezelőtt - olyasmit tu­dott, amit más nem: ő maga volt a csoda! A találkozón őt is a vendégek között köszöntöttük; ma is itt él Újpesten. A Bányai nevelési elve régóta vál­tozatlan: képes vagy rá, meg tudod csinálni! Mindenkinek segítséget nyújtunk, de a döntés a gyerek kezében van. Szeretnénk a lányokat meggyőzni arról, hogy higgyenek magukban, s hogy minden ember önálló egyéniség. Akik el­jöttek a találkozóra, hittek magukban.- Milyen benyomásokkal távoztak a vendé­gek?- A jól sikerült nap után ők fogalmazták meg, hogy folytatni kellene az összejövetelek sorát. Megalakult tehát a Bányai Barátok Klubja, és a jövőben volt növendékeink gondoskodnak ró­la, hogy a többiek bekapcsolódhassanak a programba.- A gyermekotthont hamarosan felújítják, ön azonban úgy döntött, nyugdíjba vonul. Miért?- Ez a találkozó nem búcsú volt, inkább egy megálló a gyermekotthon és mindnyájunk éle­tében. Azért távozom, mert teljesítettem, amit ígértem a tantestületnek. 33 évet töltöttem e 117 éves épületben, amely fennállása óta gyer­mekeket fogadott a falai között. A gyermekvé­delem speciális területén bebizonyosodott, hogy szükség volt a munkánkra. Legnagyobb büszkeségem a lelkes kollektí­va, amely az épület felújítása után egy korszerű gyermekintéz­ményben viheti tovább a stafé­tát. Szakmai tudásomat ezt kö­vetően szeretném egy kicsit más formában hasznosítani, és talán több idő jut majd a csalá­domra is. Elárulom, hogy na­gyon szeretnék főállású nagy­mama lenni.- Mikor és milyen átépítési munkák kezdődnek a gyer­mekotthonban ?- November végén indul az építkezés, amelynek nyomán - nyolc-tíz hónappal később - külsejében az Ybl Miklós ter­vezte eredeti formáját nyeri visz­­sza az épület, míg a belső tereket a 21. század színvonalá­nak megfelelően alakítják ki. A fővárosi önkor­mányzat 270 millió forintot fordít a teljes beruházásra. A szakiskola épületei már készen vannak, és az iskola zavartalanul működik. Az átépítés után új korszak kezdődik a Bányai éle­tében; a terveket együtt készítettük a gyerekek­kel. A hálótermeket lakásszerű megoldások váltják fel, az otthonokat összekötő közös fo­lyosó - akár egy társasházban - a szomszéd­­asszonnyal történő beszélgetések színtere le­het. Valamennyi lakáshoz központi társalgó, amerikai konyha, étkező, előszoba, kamra és gardrób tartozik. A földszinten közös mosó­szalon, tornaszoba, konditerem és vasalóhelyi­ség áll a lányok rendelkezésére. A két-három ágyas szobák lakói megtanulnak önállóan gazdálkodni, háztartást vezetni, ruházkodni és - ha sikeresen pályáznak - még nyaralásra is jut pénz. A fenntartó döntése értelmében, a speciális problémákkal küzdő gyerekek - nem lakásotthonban, hanem ugyanebben az épület­ben - egy elkülönített egységben kapnak helyet. Összesen negyvenen laknak majd a felújított gyermekotthonban, amelynek egyik újdonsága a kortárs segítői képzés és munka 'esz- Rojkó A. Szép Károlyné a „Bányai” első igazgatónője - középen - a vendégek gyűrűjében (Fotó: Horváth D.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom