Újpest, 2001 (9. évfolyam, 1/207-25/231. szám)
2001-07-12 / 14. (220.) szám
BELSŐVÁROS • MEGYER • ISTVÁNTELEK • KÁPOSZTÁSMEGYER • SZÉKESDŰLŐ • KERTVÁROS • VÁROSKÖZPONT 1840 IX. ÉVFOLYAM • 14. SZÁM • (220. SZÁM) • 2001. JÚLIUS 12.« MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN • INGYENES _ ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA Első alkalommal adták át: Újpest Egészségéért díjak a Semmelweis-napon ( \ Testületi ülésen Kilenc díjazottról döntöttek Újpest Önkormányzatának képviselőtestülete június 26-án tartotta legutóbbi - rendes - ülését. A városháza dísztermének festési munkálatai miatt, az ülésre az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Házban került sor. Az ülés levezetőelnöke, dr. Derce Tamás polgármester, a határozatképesség megállapítását követően az előre kiadott napirend megtárgyalására tett javaslatot, melyet a jelenlévők 28 igennel, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadtak. A napirend első pontjaként Nagy István alpolgármester az Újpest Egészségéért Díj odaítélésére tett javaslatot, ennek során elmondta, hogy a díjról a képviselőtestület korábban rendeletet alkotott. Nyolc személy, illetve egy szervezet kitüntetését javasolta az alpolgármester. A díjazottak aránylag magas számát indokolva elmondta, hogy a képviselő-testület 11 év után alapította a díjat, ezért első alkalommal magas azoknak a száma, akik e díjra jogosultak lehetnek Újpesten, akik több évtizedes pályafutásuk során sokat tettek a lakosság egészségéért. Az előterjesztésből kitűnt, hogy a javasoltak közül valamennyi személy felterjesztésre került a díjra. Nagy István csalódottságának adott hangot amiatt, hogy annak ellenére, hogy az Újpest újságban megjelent a felhívás, a lakosság köréből nem érkezett javaslat. Magyarázatként felvetette, hogy a közlemény elkerülte az olvasók figyelmét, illetve a mindennapok során a lakosság természetesnek veszi az egészségügyi dolgozók jó teljesítményét, és csak a problémáknak ad hangot. Az alpolgármester megjegyezte, hogy az utóbbi évben nem volt panasz a járó- és fekvőbeteg-ellátásra. Az előterjesztő elmondta, a díj alapítását megelőzően, egyeztetés történt a Károlyi Sándor Kórházzal, amelynek vezetése megtette javaslatát a díjazott személyekre. Az előterjesztésből látható, hogy a díjra javasoltak nem mindegyike orvos; van közöttük szakdolgozó, sőt egy szervezet is. Valamennyien hivatástudattal végezték eddigi tevékenységüket. Végezetül Nagy István elmondta, az előterjesztésben szereplőknél jóval több díjra érdemes személyt tudna említeni, elsőként azonban - az írásban rögzített indokolás alapján - az itt felsoroltakat javasolja, és kérte a határozati javaslat elfogadását. (folytatás a lap 6. oldalán) \____________________________ Semmelweis Ignác születésnapja - július 1-je - immár hagyományosan az egészségügyi dolgozók ünnepe. Az újpesti Polgárcentrum zsúfolásig telt színháztermében, június 28-án orvosokat, nővéreket, szakdolgozókat, a gondozószolgálat munkatársait köszöntötték ezen a napon, jelképesen elismerve önzetlen munkájukat. Nyári István előadóművész szavalatát követően, ünnepi megemlékezésében dr. Szűcs Györgyi (képünkön) háziorvos az „anyák megmentőjének”, Semmelweis Ignácnak pályáját idézte fel. A hazai orvostörténet nagy alakjainak sorában - Balassa, Bárány, Markusovszky és a Korányi testvérpár mellett - Semmelweis Ignác szimbolikus személyiséggé vált, aki az értelmetlen halál ellen vette fel a küzdelmet. A sebész- és szülészorvos polgári család ötödik gyermekeként, 1818-ban, Budán látta meg a napvilágot. Pályájának kezdete arra az időszakra esett, amikor a szülések többsége a családi otthonok helyett már a kórházakban zajlott. Egyre inkább terjedőben volt egy korábban ritkábban jelentkező betegség, a gyer-Az ünnepség elnöki asztalánál dr. Küttel Péter kórház-igazgató, Nagy István alpolgármester és dr. Varga József a SzEI igazgatója foglalt helyet. (Fotók: Zalka István) mekágyi láz. Semmelweis a kór eredetét kutatta. Szembetűnő volt a tény, hogy a bábaklinikán kevesebb anya halt meg gyermekágyi lázban, mint az orvos-klinikán. A „miért?”-re hamarosan Semmelweis Ignác adta meg a választ. Azok a medikusok, orvosok akik alkalmanként szülést vezettek, a klinika falai között boncolásokat is végeztek, és a higiéniai szabályok figyelmen kívül hagyása miatt maguk fertőzték meg a szülő nőket. A bécsi klinika orvosaként Semmelweis a szülészeti osztályon bevezette a klórmész vizes oldatával való kötelező kézmosást. Az intézkedést követően, 1847-ben három hónap alatt 18%ról 1,2%-ra csökkent a megbetegedések aránya. Az orvos 1850-től a pesti Szent Rókus Kórház szülészeti osztályát vezette. Tudományos eredményeit többféle formában is közzétette, de az általa kidolgozott eljárás átmenetileg feledésbe merült, személyét és módszerét csak a halálát követő évtizedekben - Pasteur idején - ismerte el a tudományos világ. 1865-ben Semmelweis egészsége rohamosan romlani kezdett, emiatt 47 évesen a bécsi elmegyógyintézetbe került. Ugyanazon év augusztusában vérmérgezésben - abban a betegségben, amelynek kórlényegét felfedezte - elhunyt. Az ünnepi szónok a továbbiakban a hazai egészségügy helyzetének lehetséges javulásáról beszélt. Az orvosok általában optimista alaptermészetűek, így bíznak a mély válságból való kilábalásban. Zárszavában a doktornő példaértékűnek nevezte, hogy Újpesten együtt ünnepeltek a kerületi fekvő- és járóbetegeket ellátó orvosok, a gyermek- és felnőtt háziorvosok. „Mindez jelképe annak, hogy kollégáink összefognak a lakosság egészségügyi állapotának javításáért” - zárta ünnepi beszédét dr. Szűcs Györgyi. A megemlékezést követően a Babits Mihály Gimnázium diákjainak műsora következett. Az irodalmi összeállításban Örkény István: Gondolatok a pincében, Weöres Sándor: Rongyszőnyeg ciklusának, valamint Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek című regényének részletei hangzottak el.
