Újpest, 2000 (8. évfolyam, 1-25. szám)
2000-12-20 / 25. szám
újpest 2000. december 20. Lóvasút Í 1866. augusztus 1-jén megindult a menetrend szerinti forgalom Újpest határa és a pesti Széna (ma Kálvin) tér közötti első lóvasúti vonalon. A helyi lakosok örültek, hogy megjavul a kapcsolat Pest városával, azonban az építő, majd üzemeltető cég megszegte engedélye egyes feltételeit, nem kis gondot okozva ezzel a megyeri lakosok életében. L " w ' " W & fi MWgyerre A vasút építésére szóló engedélyokiratot a helytartótanács 1865. április 22-én adta ki. Egy hónap múlva, május 22-én Pesti Közúti Vaspálya Társaság (PKVT) néven részvény- társaság jött létre. Az alakuló ülés jegyzőkönyve is tartalmazta, hogy „az első vonal, a pesti szénatérről az újpesti téli kikötő zárótöltéseig azonnal munkálatba s üzletbe vehető". Az építést még ez év őszén megkezdték, a vonalat ünnepélyes keretek között 1866. július 30-án nyitották meg. A helyzet csak romlott Eddig minden rendben is lenne, ám a vállalat kötelezettségének nem tett eleget. A lóvonat ugyanis csak Újpest határáig, a mai vasúti hídig szállíthatott utasokat, tovább nem volt kiépítve! Ez elsősorban a megyerieket, valamint azokat háborította fel, akik javulást vártak az új és „jobb" közlekedéstől, azonban ez csak most romlott el igazán. A lóvonatú vaspálya építésére kiadott végleges engedély tudatában „a gőzhajó társulat, melly előbb mindennap egyszer Újpestre illetőleg K. megyerre közlekedett”, most leállította forgalmát azzal, hogy Megyerig jár a lóvasút. Ekkor az itteni telek-, ház- és gyártulajdonosok közlekedés nélkül maradva a helytartótanácshoz folyamodtak a bajok orvoslásáért. A többszöri sürgetés hatása nem maradt el. Vizsgálat indult, ennek során megkérdezték a PKVT-t is. A társaság vezetősége védekezésül felhozta, hogy a jelentős vasútépítési kiadások miatt inkább a jövedelmezőbb vonalakat kívánják üzembe helyezni, s majd csak azután foglalkoznának a kevesebb bevételt hozó megyeri vonallal. Több indok között ez csak az egyik volt. Az indoklást elutasítva 1868. június 20-án már a közmunka- és közlekedésügyi miniszter rendelte el a megyeri lóvasút építését. így - Pest, Pilis és Solt vármegye bizottmányi közgyűlésének jelentése szerint - „a pesti közúti vaspálya társulat által az újpesti indóháztól az ottani téli kikötő zár töltéséig vezető pályavonal teljesen kiépíttetvén, ezen vonal folyó October hó 7-én (...) megnyittatott, s a közforgalomnak átadatott”. (A töltés a Zsilip utca vonalában helyezkedett el. Ma is lehet érzékelni, hogy a Váci út szintje itt magasabban van.) A kocsik az Arany János utca torkolatáig jártak. A viteldíj személyenként 8, gyermekek részére 4 krajcár volt. A „mostohagyerek” A megyeri lófogatú vasutat a PKVT,majd BKVT - azaz Budapesti Közúti Vaspálya Társaság - mindvégig mostohagyerekként kezelte. A cég - valószínűleg bevételhiányra hivatkozva - 1884 decemberében önkényesen beszüntette a forgalmat, s a helyi sajtó többszöri figyelmeztetésének hatására csak a következő év januárjában indította azt újra. A Váci út mentén épült ipartelepek is fontosnak tartották. Az újpest-rákospalotai lóvonat pályáján keresztül kapcsolatban állt Palota vasútállomással. így áruszállítás céljából 1886-ban iparvágány létesült a Wolfner-féle bőrgyár telepére, valamint a légszeszgyár területére. Utóbbi akkor a Váci út és Zsilip utca kereszteződés délnyugati szögletében, a mai Váci út 42. számú telek helyén helyezkedett el. Megyer beépített területe egyre inkább növekedett, ezért szükségessé vált, hogy a BKVT e járatát „mindinkább emelkedő váczi utón még az idén meghosszabbítaná - a Wolfner- (Tímár) utczáig - ezáltal az ott nyaraló, s nagyobbrészt Budapestről ki- és beutazó közönségnek nagy szolgálatot tenne”. (Újpesti Hírlap, 1890. június 8.). A továbbépítés elmaradt, sőt 1895 tavaszán „a fővárosi vízművek második csővezetékének lefektetési munkálatai miatt a forgalmat technikai okokból (...) beszüntették”. (Közérdek, 1896. október 25.). Az építkezést két hónap alatt befejezték, ám Megyer továbbra is lóvonat nélkül maradt. Az átadást 1897-re tervezték 1895-ben e vonalat a BKVT leányvállalataként működő Budapestvidéki Közúti Vasút RT. (BVKV) részére adta el 80 000 forintért. Az év őszén a kereskedelmügyi miniszter engedélyezte, hogy a BVKV úgy a megyeri, mint másik, rákospalotai vonalát villamos erőre rendezze be és ezeket az Arany, Toldi (Langlet Waldemár) és Deák utcákon át összekösse. 1896. június 30- án megtörtént a közigazgatási bejárás, s az építésre szóló engedélyt megadták. Az átadást 1897-re tervezték. A megvalósítás nehézségeit jellemzi az alábbi idézet, mely három évvel a megszüntetés és egy esztendővel az újraindítás határidejének lejárta után íródott. „A mikor a megboldogult lóvasút létezett, a váczi úti és megyeri lakosoknak volt egy egyfogatú lóvasútja, mely ha bár nagyon ritkán közlekedett is, mégis csak vasút volt és az arra lakók, ha nem is mindig, de néha-néha mégis mehettek rajta és nem kellett a hosszú utat gyalog megtenniök." (Közérdek, 1898. április 14.). A „magas” határozat A BVKV villamosításügyben a kereskedelmi miniszterhez olyan felterjesztést intézett, mely szerint (ismét) a mostoha üzleti viszonyok miatt a megyeri és az összekötő vonal építését el kívánja halasztani. Közben a helyi lakosok a miniszterhez fordultak panaszukkal. Ennek eredménye: az 1898. november 19-i keltezésű „magas határozat" szerint következő év február végéig a villamosításnak el kell készülnie. Az utasításra megkezdődött az építés, és még 1898. december 21-én megtarthatták a műtanrendőri bejárást. A rendes villamosvasúti forgalom 22- én indult, a Váci úti közúti vasút három és fél évi Csipkerózsika-álmából felébredt. E napon a vasútengedélyezési bizottság értekezletet tartott, hol az összekötő vonal terveinek felhagyásával a megyeri meghosszabbítását hozta javaslatba. Hatására 1900. december 21- től már a Béla utcáig jártak a villamosok. A Wolfner bőrgyár Károlyi István utcai bejáratánál is létesült iparvágány, ezért a Váci úti vonal villamosításakor „a Wolfner gyárba vezető két vágány elágazás szükségtelenné válván nem léte- sittetett”. Az egyik bejárat helye - a kőkerítés irányát figyelve - több mint 100 év elteltével, a József Attila és Károlyi István utcák között ma is látható. Ennyi emlék maradt a viszontagságos körülmények között született és élt megyeri lóvasútból. Szöveg és fotó: Krizsán Sándor 16 A Váci utón haladva gondolunk-e a régmúltra? Ennyi emlek maradt a viszontagságos körülmények között született es élt megyeri lovasutbol.
