Újpest, 2000 (8. évfolyam, 1-25. szám)
2000-12-20 / 25. szám
bffi 'v ^'í2000. december 20 : ÚJPEST Egy kicsi mozgás mindenkinek kell... 2000, mint tudjuk, az olimpia éve. Sportolóink szép sikereket értek el Sydneyben, így nem csoda, hogy hozzájuk hasonlóan egyre többen szeretnék átélni a győzelem örömét. Az iskolás kordáknak már több éve rendeznek diákolimpiát, a legkisebbeknek azonban nem volt sok lehetősége idáig a megmérettetésre. Az Újpesti Torna Egylet Torna Szakosztálya idén első alkalommal rendezte meg a Millenniumi Ovis Olimpiát IV. és XV. kerületi óvodások részvételével. A versenyre összesen 27, tízfős, „vegyes” csapat jelentkezett. A döntőbe az első hat helyezett jutott, nekik előre ismertetett ügyességi feladatokat kellett teljesíteniük. A dobogóra közülük sajnos csak az első három csapat állhatott, de Az ovisolimpia emlékezetes és izgalmas pillanatai. egy induló sem távozott a csarnokból üres kézzel: pályázaton elnyert összegből és a különböző felajánlásokból játékokra és díszes kupákra is telt. A nagy érdekklődés és az elért eredmények mind azt mutatják, a fiatalabb korosztály életében is egyre nagyobb szerepet játszik a rendszeres mozgás. Az UTE emellett a IV. kerületi önkormányzat támogatásával több év óta biztosít lehetőséget a tomórán kívüli testmozgásra. Szívesen fogadnak mindenkit, aki a sporttal valamilyen formában foglalkozni szeretne. És ha nem is válik mindenkiből kiváló sportoló, de reméljük a sport szeretete egész életre megmarad.-K(Fotó: Zalka István) Finnország, melynek északi részét Lappföldnek ismernek szerte a világon, légiforgalma hatalmasat nő ezekben a hetekben. Itt a sarkkörön (Napapiiri) a Korvatunturin (Fül-hegy) él a leghíresebb finn, a Jo- ulipukki. (Közismertebb nevén a lappföldi Mikulás.) Ide indultunk harmincán, hogy hasonlóan az elmúlt öt évhez, újra köszöntsük őt, elvigyük a magyar és elsősorban az újpesti gyerekek üdvözletét. A Finnair Mikulásgépe még tesz egy tiszteletkört Rovaniemi fölött, mielőtt a jeges, havas kifutón megáll. A város, mely Lappföld kulturális, gazdasági és idegenforgalmi központja, kivilágított, fedíszített, megújult repülőtérrel várt bennünket. Ide érkezik mindennap a Korvatunturiról a Joulu- pukki a tonttuk kíséretében, hogy a sarkkörre épített otthonában fogadja, a világ minden tájáról érkező, elsősorban gyermek látogatóit. A gyereksereg, akik most Magyarországról érkeztek a repülőgépből kiszállva, rögtön szembe találják magukat az igazi finn téllel. Hideg sarki szél, messziről fénylő, meleg repülőtéri fogadóhely, mely most menedéket nyújt az érkezőknek. A csomag hamar a kezükbe kerül, majd következik a hivatalos „beléptetés” Santa Clausba, a Mikulás városába. Speciális pecsét kerül az útlevelekbe, ezzel végérvényesen jogot nyert mindenki az elkövetkező napok programjaira, s belépőt a Mikulás házába. Persze, amíg a nagy találkozásra sor kerül, érdemes néhány dolgot megnézni, a várost és a környékét bejárni... Kirándulásunk első állomása Ranua városa, mely alig egy órányira van a Mikulás falujától. Az itt élő gyerekek mindegyike jól felkészített és képzett tont- tu, így hát kiváló idegenvezetője az ide érkező gyerekeknek. Ők azok, akik bemutatják a vendégeknek a ranuai állatkertet. Fantasztikus látvány, a csodálatos környezetben található, hatalmas park. Sétánk során „elérhető” közelségbe kerülnek a sarkkör állatai és madarai. Ezen az estén még jut idő a hógolyózásra, a hóemberépítésre, igazi csúszkálásra. Másnap reggel izgatottan készülünk a nagy eseményre, látogatásra a Joulupukkinál. Mielőtt odaérkeznénk, néhány dolgot érdemes tudni a jóságos nagyszakállúról. A Joulupukki és a tonttuk a Korvan- tunturin, a Fül-hegyen élnek, nem messze a sarkkörtől. A magas hegyen lévő otthonukban meghallják minden gyermek kérését, lehetőség szerint teljesítik is azt. A tonttuk feladata a csomagolás, a levélírás, a rénszarvasok gondozása, de ők azok, akik gondoskodnak a Joulupukiról is. A Joulupukki december 6-án indul a már ismert Joulupukki felségjelű Finnair géppel, hogy a világ minden tájára elszállítsa a kért ajándékokat. Teheti ezt azért, mert Finnországban nem december 6-án érkezik a mikulás, mint a szokás, hogy karácsonykor látogatja meg a gyerekeket, ezért jut ideje arra, hogy addig, teljesítse a kéréseket szerte a világban. Segítőtársai a tonttuk, több ezren vannak. így a jóságos öreg Jo- ulupukkinak nem okoz nehézséget a munka elvégzése. Bár régen csak a rénszarvasok szállították az ajándékokat, ma már ő is „átnyergelt” a szuperszonikus repülőgépekre. A sarkkörre épült otthonában fogadja az ide látogatókat, így a magyar csoport tagjait is. Nagy az izgalom, hatalmas az élmény. Besétálunk a Joulupukki otthonába. Ott ül a meleg kandalló előtt, ahol nagy-nagy szeretettel vár minden látogatót. A kicsik az ölébe ülhetnek, mindenkihez van egy kedves szava. Egy-egy szót magyarul is szól hozzánk, de angolul kitűnően elbeszélget bárkivel. Csapatunk a Télapóval. Sajnos a látogatás nem lehet hosszú, hiszen ott állnak az előszobában a japán, angol, szingapúri, a francia és természetesen a finn gyerekek is. Mindenki erre a pillanatra vár, a mindenki a közelében szeretne lenni. Mi is elköszönünk, bár a kérésünknek engedve még egy fotó készül, hozzájárul, hogy útban hazafelé látogassuk meg a Santa parkot, ahol kedvére játszhat mindenki. Kedvesen figyelmeztet bennünket, hogy a porokat ne felejtsük el meglátogatni, s ha már ott járunk, adjunk egy kis zuzmót nekik, nehogy éhezzenek. Mi is elköszönünk, elindulunk. Magyarul köszön el tőlünk, s mosolygósán megjegyzi: Viszontlátásra itt a Lappföldön vagy ha úgy hozza a sors: Magyar- országon! Kerekes György — ÄSÜS % *1
