Újpest, 2000 (8. évfolyam, 1-25. szám)
2000-02-11 / 3. szám
2000. február 11. ÚJPEST iBBtfil! ooo A Bálint-napi szokások hazánkban alig több mint fél évtizede terjedtek el, bár - mint minden valamirevaló ünnep - ez is ókori pogány eredetű. Ezen a napon a hajdani Rómában a madarak nászát és a tavasz kezdetét ünnepelték. Luprecalia-nak nevezték ezt az ünnepélyes rendezvényt, s így is tartották egészen 496- ig, amikor is Gelasius pápa elrendelte, hogy február 14-e Szent Valentin emléknapja legyen. A 3. században élt Valentint - aki Rómában orvos és pap volt - keresztény hite miatt II. Claudius császár bebörtönözte. A fiatalember hite erejével visszaadta a börtönőr vak leányának látását, és kivégzése napján: február 14-én üzenetet küldött a lánynak. Az üzenet végén az állt: „A te Valentinod". Más források szerint a Valentin név a normán Galatin szóból ered. ami szép szerelmest jelent. Az Angliában, Skóciában, Olasz-, Német-, és Franciaországban elterjedt Valentin-napi szokások közé tartozott, hogy azt a fiatalt, akit ezen a napon, kora reggel először pillant meg egy ellenkező nemű ifjú az utcán, egész esztendőben kitüntető figyelemben kell részesíteni. Másutt hatalmas ünnepség keretében ilyenkor sorsolták össze a párokat. Napjainkban a legkedveltebb Valentin-napi virág a vörös rózsa. Érdekes szokás, hogy a csokrot kísérő üdvözlőkártyán a küldő nem tünteti fel a nevét. A címzettnek kell kitalálnia, hogy ki gondol rá. A katolikus egyház Szent Valentint tartja a szerelmesek védőszentjének. A magyar irodalomtörténetben talán Balassi Bálint, a reneszánsz költészet legszebb szerelmesverseinek írója lehetne Valentin megfelelője, azaz e napjainkban meghonosodó szép szokás magyarországi pátriárkája. Az alábbi 4 oldalas összeállítást az önök jókívánságai alapján szerkesztettük.
