Újpest, 2000 (8. évfolyam, 1-25. szám)
2000-08-30 / 17. szám
■ 2000. augusztus 30. oiPEsr J| II «fewS«-»W J& Családoknál vendégeskedtek Izraeli táncegyüttes Újpesten 1 Izraelben "Hámszin"-nak nevezik a sivatag felől érkező forró szelet', j melyet a beduinokon kívül, mindenki nehezen visel. Amikor augusztus 18-án, j a Tel Aviv-ból Budapestre érkező izraeli fiatalok kiszálltak a repülőből, azt hitték, I rossz helyen járnak: 39 C fok forróság volt, akárcsak a Közel-Keleten... A millennium esztendejében - amely Izraelben épp úgy mint Magyarországon szent év - egymást érik a két nép kultúráját bemutató csereprogramok. Ezekben a napokban, hazánk számos nagyvárosában zajlik a Zsidó Nyári Fesztivál, amelynek keretében hangversenyeket, színházi előadásokat és irodalmi műsorokat láthat a közönség. Csak véletlen egybeesés azonban, hogy éppen a fesztivállal egy időben érkezett Magyarországra a Tel-Aviv-i Beth Danny táncegyüttes. A középiskolás diákokból alakult tánccsoport előbb Debrecenben, majd augusztus 24-én - a Babits Mihály Gimnázium néptánccsoportjával és a Bem Folklór Táncegyüttessel közösen - az UjA városháza dísztermében a vendégek vezetői: Lázi Lehama, Sheli Gonen, lián Koma, valamint Schulte- isz Olga tanárnő és Hock Zoltán alpolgármester pesti Gyermek- és Ifjúsági Házban lépett színpadra. A fiatalok ellátásáról, szállásáról és közel egy hetes programjuk nagy részéről a "Babits" 22 tanulója és családjuk gondoskodott. A szervezőmunka jó részét Kávésai István igazgató úr vállalta magára, Balatoni Teréz tanárnő - akinek 11 -edikes osztályából 17- en vállalták egy-egy izraeli diák "örökbe fogadását" - a csoport kalauzolásában segített. Megérkezésük napján, az újpesti városháza dísztermében Hock Zoltán alpolgármester fogadta a vendégeket és kísérőiket. A település történetét vázolva, az alpolgármester utalt - többek között - Lővy Izsákra, a község első bírójára, a helyi bőrés faipar gyárosaira, a Wolfner testvérpárra és az 1998-ban, díszpolgári címmel kitüntetett diplomatára, az újpesti születésű Joel Alonra, aki Izrael Államot nagyköveteként képviselte Magyarországon. A látogatás alkalmából, a táncegyüttes bemutatására kértük lián Koma-t, a csoport vezetőjét.- Táncegyüttesünk 14-18 éves fiatalokból áll, valamennyien Tel-Aviv-i diákok. Tánckultúránk, zenei világunk nem csupán a iraaicionaiis zsidó népzenéhez kötődik, szeretünk kiruccanni más irányzatokhoz: a jazz-hez, a dél-amerikai salsához, a modern, városi táncelemekhez is. Mindezt népi alapú, populáris zenének hívjuk, amely - világzene formájában - napjainkban mindenütt népszerű. Megtiszteltetés számunkra, hogy elhozhattuk zenész barátainkat is, hiszen magyarországi fellépésünk így valóban élő, hiteles és autentikus előadás. A vendég tánckar és a zenekar egy része a színpadon. A Babits Gimnázium néptáncosai. (Fotó: Horváth D. és Zalka I.) Magyarországon első ízben járunk. Néhány évvel ezelőtt, a Babits gimnázium énekkara cscrckcp csolatot létesített egy Tel-Aviv-i iskolával, a mi együttesünk rajtuk keresztül ismerkedett meg az újpesti fiatalokat. Bár csak néhány napja érkeztünk az önök országába, arra máris felfigyeltünk, hogy a magyarok nagyon kedves, meleg szívű emberek. Városaikon, épületeiken jól látható, és a barátainktól hallott történelmi, kultúrtörténeti beszámolókból érezzük, hogy Magyarország nagy múltú nemzet. R.A. Az előző tanév naplójából Látogatás a 75 éves Max-Planck Gimnáziumban Iskolánk, a Babits Mihály Gimnázium tíz éve tart kapcsolatot a Max-Planck Gimnáziummal. (Ludwigshafen, Németország). A kapcsolat keretében egyik évben diákjaink utaznak, másik évben a német diákok jönnek Budapestre. Mivel a partnerintézmény idén májusban ünnepelte fennállásának 75. éves jubileumát, így utazásunkra ekkor került sor - tudatta velünk Dr. Kövesdi Itsván, a gimnázium igazgatója. A látogatásról az alábbiakban olvashatják Szűcs Yvett 11. osztályos diák beszámolóját. Az első napon: A Keleti pályaudvar 8. vágányánál gyülekezett csoportunk, a legelsők vezetőink voltak: dr. Kövesdi István igazgató úr és Zoboki Mihályné tanárnő. Gyors beszállás, utolsó jó tanácsok és figyelmeztetések a szülőktől, valamint az utolsó búcsúpuszik, s már el is indult a vonat. Kézerdő lengett a magasban, néhány „kistesó” a vonat után futott még egy kicsit, majd elhagytuk a pályaudvart. Tele voltunk kérdésekkel és izgalommal. Vajon milyen lesz? Meg fogom-e érteni, amit mondanak? S hasonló kérdések hangzottak el, miközben nagyon jókat beszélgettünk a 10 órás éjszakai vonatozás alatt. A második napon: Reggel 6 és 7 óra között érkeztünk Münchenbe, ahol az átszállásig egy kis városnézésen vettünk részt, majd meghallgattuk a városháza harangjátékát és visszaindultunk a pályaudvarra. Útközben egy kiadós kis zápor kapott el minket, ami nem is olyan nagy csoda, hiszen Németországban ez gyakran előfordul. A pályaudvaron, száraz holmit öltöttünk magunkra, s felszálltunk a mannheimi vonatra. Az újabb három és fél órás utazás nagyon hosszúnak tűnt. Már mindenki nagyon izgatott volt, s várta a találkozás pillanatát. Nagyon kedves csoport várt bennünket. Felolvasták az egymást fogadók nevét, a bemutatkozások, fényképezőgép-kattanások és az eligazítás után elindultunk „haza” a családokhoz. A délután és az este a bemutatkozással, ismerkedésekkel és sok-sok beszélgetéssel telt. A harmadik napon: A napot az iskolában kezdtük, az első 3 tanítási órán vettünk részt. Ezután az iskola igazgatója, Werner Stankó hivatalosan is fogadott bennünket. Ezt követően látogattunk el a városházára, ahol Ludwigshafen polgármestere is fogadott bennünket. A negyedik napon: Délelőtt a Max-Planck Gimnázium 75. születésnapi ünnepségén és az azt követő előadáson vettünk részt. A program ünnepi beszédekből, indiai táncból, az iskola énekkarának és zenekarának műsorából állt. Este bált rendeztek, melyen minden vendég nagyon jól érezte magát. Kitűnő ételek, táncbemutatók, nagyon jól megszervezett műsor és tombola fokozta az egyébként is nagyon jó hangulatot. A következő napot pihenéssel és városnézéssel töltöttük. Az ötödik napon: Mainzba látogattunk el. Egy rövid városnézés után megtekintettük a tartományi parlamentet, majd pedig ebédre látott vendégül bennünket Ludwigshafen képviselője. Délután a ZDF német televízióba látogattunk el. Megtekintettünk több stúdiót, betekintést nyerhettünk a műsorkészítés rejtelmeibe. A hatodik napon: A BASF 2. számú kapujánál találkoztunk, s látogattunk el e gyárba. Ez a világhíres vegyi gyár alapanyagokat állít elő például farmerhez, játékokhoz, használati cikkekhez stb. a föld természeti erőforrásaiból. A hetedik napon: Talán az egyik legvidámabb és legélménydúsabb napunk volt, melyet az Európa Parkban töltöttünk el. Ez egy hatalmas vidámpark, tele jobbnál jobb körhintákkal, hullám vasutakkal és még sok egyéb játékkal. A legérdekesebb az volt, hogy a park egyes részei egy-egy ország stílusát képviselték, s ilyen módon „bejártuk Európa országait”. A nyolcadik napon: Az egész napot a vendéglátó iskolában töltöttük. Gyakorlatban is tapasztalhattuk, hogy iskolarendszerük más. Talán egy kicsit lassabban haladnak, más a szisztéma, mások a kötelességek és elvárások; .. .egy más ország. Este az iskolában búcsúestet rendeztek egybekötve egy „kis” grillpartival. Rengeteget beszélgettünk, nevettünk, s szívünkban egy kis fájdalom ébredt, hogy másnap el kell hagynunk ezt a nagyon kedves társaságot. „Otthon” ételkészítés az útra, köszönetnyilvánítás a kedves vendégszeretetért. A szívünk egyre nagyobb fájdalommal telt el. Korán lefeküdtünk, mert másnap hajnalban kellett felkelnünk. A kilencedik napon: Fél 5-kor ébresztő és összepakolás, majd indulás. Fájdalmas búcsúzás, ölelések. A mannheimi pályaudvar a sok „köszönöm szépen”-től zengett, mikor hirtelen befutott a vonatunk. Szemünk könnybe lábadt, s csak annyit tudtunk mondani: - Sohasem felejtünk el benneteket! Reméljük, még találkozunk! S a vonat elindult. Az út hosszú volt, de az élménybeszámolók, a családi történetek elmesélése „megrövidítette az utat”. A Keleti pályaudvaron szüléink és testvéreink már nagyon izgatottan vártak bennünket. Eleinte nem is tudtuk, mit meséljünk előbb, annyi minden történt velünk. Egy csodálatos emlékkel vagyunk most gazdagabbak, s nyelvtudásunk is sokat fejlődött. Köszönjük a szervezők munkáját! *
