Újpest, 2000 (8. évfolyam, 1-25. szám)

2000-07-14 / 14. szám

2000. július 14, Újpesti dalárda Franciaországban íz rész) Idén 97 éves a Tungsram Kodály Zoltán Férfikar. A nagy múltú dalárda május 31. és június 4. között igen szép sikerrel szerepelt Franciaországban, Nancy városában a XI. Nemzetközi Kórusfesztiválon. A szervezők - idén először - az énekkarokhoz közel álló, helyi sajtó képviselőit is meghívták a rendezvényre. Az Újpesti Önkormányzat támogatásával, a Tungsram Férfikart az Óceán Televízió két fős forgatócsoportja - Fogas János operatőr és Prófusz József főszerkesztő kísérte el Nancy-ba. A vendégszereplésről, az útról másfél órás film készült, amelyet a nézők június 15-én láthattak az Óceán TV csatornáján. Azok kedvéért, akik a filmet nem íáthatták, azonban szívesen olvasnának az újpesti énekkar sikeréről - tesszük közzé Prólusz József riportsorozatát. A harmadik napon a férfikar a Nancy-től 25 kilo­méterre fekvő Pompey-be utazott, ahol az "Avant Garde" Nyugdíjas Otthonban léptek fel félórás programmal. Az idős, beteg emberek nagy szeretettel fogad­tak bennünket. Láthatóan élvezték az idegen dalla­mokat, s a koncert után úgy gondolták, nem árt, ha mi is ismerkedünk az ő zenéjükkel. Az egyik néni becipelte tangóharmonikáját, s olyan "fergeteges " koncertet adott, hogy azt a magyar férfilábak nem bírhatták ki tánc nélkül. A kórus tagjai sorra kérték fel az idős hölgyeket. Mi a francia zenével ismer­kedtünk, ők pedig a magyar virtussal. Jó volt látni a nénikék kipirult arcát... A dalárda tagjai később meg is jegyezték: - ha csak azért jöttünk volna, hogy néhány idős, elesett embert kicsit felvidítsunk, már megérte (1. kép). képviselték, a "tungsramosok" klasszikus, magyar melódiákat, Kodály és Erkel műveit, valamint Adóm Jenő Somogy-balatoni nótáit adták elő. A sikeres hangversenyt közös áldomás zárta. Itt már - túlzás nélkül állíthatjuk - örök életre szóló barátságok kötődtek, a közös nyelvnek - a zené­nek, az éneklésnek köszönhetően. Június 3-án, szombaton délelőtt ismét a Zenith- be érkeztek a kórusok az esti, nagy koncert előtti összpróbára. Nagy meglepetés ért bennünket, hi­szen az épületet az első estén csak belülről láttuk. A színpad hátfalát most kinyitották, s elénk tárult a hatalmas, 15 ezer férőhelyes szabadtéri lelátó (2. kép). Az este ismét a Pulnoy-i Kultúrházban ért ben­nünket, ahol a helyi énekkarok és a Kodály Kórus közös koncertjére került sor. A házigazdák három kara, a Resonnance, az Aux Quatre Vents és a Pot a dallamosabb műfajt A Tungsram Kodály Zoltán férfikar kronológiája Az Egyesült Villamossági Részvénytársaság Dal-és Ónképző Egyletének működését 1902. július 7-én engedélyezte a magyar királyi belügyminiszter és ennek alosztályként 19Ó3-ban kezdte működését a Tungsram Dalkör. A két világháború közti időben a Tungsram Dalkör az ország sok városában szerepelt, dalversenyeken vett részt, több serleg és plakett őrzi ezeknek a versenyeknek az emlékét. 1947: az első lemezfelvételük 1953: kariskola indul a kő.rustagság részére 1957: az első rádiószereplés 1959: zászlóavato ünnepség Kodály Zoltán fővednökségével 1964: az első külföldi út Szlovákiában 1965: az első tévészereplésük 1970: felveszik Kodály Zoltán nevét 1972: “Fesztivál-diploma” minősítést nyertek 1977: ‘Kiváló Együttes" minősítést nyertek 1980: Debrecen (férfikari H. díj) Tamperében (két ezüst diploma) 1983: Fesztivál-diploma 1993: A férfikar 90 esztendős jubileumán menetköz! jellegű több­napos énekkari fesztivált rendeztek jubileumi kiállítással, díszhangversennyel, jubileumi díszközgyűléssel. A jubileumi “ ............- r y A próba szünetében nyílt alkalmam arra, hogy Pálinkás Péter karnaggyal kicsit hosszabban is el­beszélgessek a kórusról. • A Kodály Férfikar már nagyon sok külföldi turnén vett részt. Felléptek - e már ilyen hatalmas méretű pódiumon?- Valóban sokfelé jártunk, de ilyen impozáns, ________ nagy tömegű közönséget be­fogadó helyszinen még nem énekeltünk. Kicsit féltünk is, hogy fog szólni az előadás a szabad téren, de a próba alatt kiderült, a hangosítás kitűnő. • Ez a fesztivál nem ver­seny, nincs zsűrizés, díja­zás, itt már maga a meghí­vás minősíti az énekkaro­kat. Másképpen, más reper­toárral készültek ide, mint pl. egy minősítő hangver­senyre?- Igen, ide főleg a hangula­tosabb, dallamosabb szá­mokat hoztuk, hiszen az egész fesztivál egy nagy happening. Minden náció igyekszik a saját népzenéjé­ből egy-egy rá jellemző kis szeletet elhozni, és ettől olyan fantasztikus és színes ez az egész produkció. • Azt tapasztaltuk, hogy itt nagy hagyománya, értéke van az együtténeklésnek. On szerint Ma­gyarországon elképzelhető, hogy ez a fajta kultu­rált szórakozás ismét meghonosodjon?- Hát, reméljük, hogy mi most már felfelé ha­ladunk az egyéni boldogulás tekintetében, hi­szen mindennek ez az alapfeltétele. Az ember akkor tud igazán kulturálódni, ha a létfenntartá­si lehetőségei nem kötik nagyon. Itt, Nyugaton ezt úgy látszik már sikerült elérni, van az embe­reknek idejük arra, hogy a fő munkaidőn túl tar­talmas, aktív szórakozást találjanak. Nálunk az agyondolgozott, megélhetésért küzdő emberek jobbára passzív szórakozásra szorulnak. Mi igyekszünk ez ellen tenni, és ezért próbáljuk az énekkarunknak, amennyire lehet, minden műkö­dési feltételét biztosítani. • A kórus 50 tagú. Nehéz ezt a társaságot összetartani?- Elég nehéz, hiszen különféle családokból, különféle munkahelyekről jönnek. Itt az eszter­gályostól a buszsofőrig, az orvostan-hallgató- tól a mérnökig mindenféle foglalkozás és kor­osztály megtalálható. Ez természetesen sok ne­hézséget okoz, viszont ad egy olyan sokrétű, színes összetételt, ami külön értéke ennek az együttesnek. • Ezen a találkozón a Tungsram az egyetlen fér­fikar. Össze lehet így hasonlítani az Önök produk­cióját a többiekével?- Minket az összetételünk valóban meghatá­roz, de azt gondolom, hogy semmiképpen sem vallottunk, vallunk szégyent. A férfikari éneklés, mint mozgalom, a XIX. század végén, a XX. század elején Európában, s főleg a német nyelv- területen igen népszerű volt. így nálunk is a Mo­narchia területén rendkívül sok dalárda volt. Olyannyira, hogy Kodály Zoltán, amikor a szá­zad elején elindította a maga énekes mozgalmát, akkor arra buzdította a férfikarokat, hogy alakul­janak vegyes karokká. Mostanra már átbillent az egyensúly, hiszen alig van országos szinten is olyan együttes, amely valóban színpadképes produkciót tud nyújtani. • Mikor láthatjuk a dalárdát kicsit többet Újpes­ten?- Nem tudom. Mi otthon is ugyanezt a produkci­ót, Ugyanilyen színvonalon nyújtjuk, csak talán még nem találtak ránk. Remélem, hogy ez a fesz­tivál, s az, hogy a helyi sajtó beszámol erről, a mi popularitásunkon is segíthet. Itt ragadnám meg a lehetőséget, hogy az olva­sók figyelmét felhívjam, hogy mi folyamatosan vá­runk új, nem csak fiatal, hanem idősebb tagokat is, akik pici kedvet éreznek ahhoz, hogy közös élmé­nyekben részesülhessenek. En ezt mindenkinek kipróbálásra ajánlom, a tagjaink nagyon szeretik ezt a közösséget. Nálunk a próbák, a betanítások is úgy folynak, hogy igyekszünk mindig belevinni valami érdekes­séget, megpróbálunk valami élményt is adni. Ez nem merev iskolai foglalkozás, mindig van egy- egy színes elem, ami a hangulathoz feltétlenül kell. Ez elsődleges a közös munkálkodás során. A próba után Nancy polgármestere, André Ros- sinot és a fesztivál vezetői fogadták a kórusokat a Salle de Gentilly-i Díszteremben. A karvezetők itt vették át az emléklapokat, s adták át apróbb, ha­zájukat szimbolizáló ajándékaikat. Alkalom nyílt arra is, hogy megismerkedjünk, címeket cseréljünk a külföldi kórusokkal. (Folytatjuk) ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom